-Üdvöz...
-Szia...
-Taya! Szünetet tartok!- szóltam kollégámnak aki bólintott.
Kimentünk az épület mellé.
-Hogy kerülsz ide?
-Figyelj csak hallgass meg!
-Mégis mit hallgassak meg? Az ismételt bocsánat kérésed? Eleget mondtad már! Nem fogom elfogadni amég komolyan nem gondolod!
-Komolyan gondolom! Kérlek adj még 1 esélyt! Ha elrontom valahogy elköltözöm Japán másik végébe!
-Nem kapsz több esélyt! Túl léptem rajtad! Fogd fel ezt végre Tanaka!
-Mi lett az ígéretünkel?!
-MAGADTÓL KÉRDEZD! TE VOLTÁL AZ AKI MEGCSALT ENGEM!
-RÉSZEG VOLTAM!
-NEM MENTSÉG!
-Kérlek...
-Ez lenne a 7. esély amit adok... mind ugyan úgy végződött eddig... összejöttünk, minden jó aztán elmész inni valakivel és megcsalsz amiből vita lesz és újra szakítunk... nekem ez nem megy... túl sokszor tört össze a szívem miattad...
-Ígérem most más lesz! Kérlek!
-Eddig is ezt mondtad... sajnálom de nem.- sétáltam vissza az épületbe és kezdtem el újra dolgozni.
Elegem volt abból, hogy Tanaka nem száll le rólam.
Kiyokot próbáltam segítségre hozni de még neki sem sikerült.
Jó érzés volt mikor vele voltam de nem képes megváltozni semmi kedvéért.
-[Név], az a férfi azt kéri menj oda.- mutatott a hármas asztalhoz.
-Vedd át a helyem amég beszélek vele.- mondtam majd elsétáltam az asztalhoz.- Miben segíthetek?
-Láttam ahogy azzal a férfival beszélt, esetleg az a férfi zaklatja önt?
-Oh, ő az exem és... nem képes elfogadni, hogy vége...
-Intézkedjek, hogy békén hadja önt?
-Nem szükséges.- mosolyogtam.
-Értem, mindenesetre itt a névjegykárgyám. Ha bármi van ne hezitáljon hívni.- nyújtott felém egy telefonszámot.
-Ez kedves öntől... öhm...- vettem el.
-Sawamura, Sawamura Daichi.
-Sawamura-san.
-És ön?
-Jaj! Elnézést! A nevem Suzuri [Név]
-[Név], szép név.- mondta egy mosollyal.
-Köszönöm. Ha nem haragszik én vissza állnék munkába.
-Nyugodtan, elnézést, hogy feltartottam.
-Köszönöm aggodalmát és megértését.- hajoltam meg és mentem vissza a helyemre.
-Na, valaki randit szerez.- vigyorgott Taya.
-Mi? Nem, nem lesz randi. Csak azt mondta, ha Tanaka gondot okoz majd ő segít és adott egy telefonszámot.
-Naaa! Haladsz!
-Névjegy kártyán adta meg és nem kérte el az enyémet magyarán nem akarja, hogy randizzak vele. Amúgy lefogadom házas, vagy van barátnője.
-Jaj ne légy már ilyen! Ha nem is vele de valakivel el kell menned randira!
-Már miért kéne?- dőltem a pultnam.
-Mikor voltál utoljára egy randin de most őszintén!
-Na jó ebben vagy egy pontod de tudod, hogy én nem vagyok az a nagy randizós fajta.
-Tudod mi a te bajod? Ha van egy pasid akkor ahoz nem ragaszkodsz, mint egy normális ember hanem csak mellette vagy! Mármint szitu a következő! A srác azt mondja szakítani akar veled, te mit csinálsz? Mit mondasz? Adj egy okot és már vége is.
-Mert nem akarok ragaszkodó lenni. Ha szakítani akar ad egy okot és vége is. Ok nélkül felesleges a szakítás de akkor viszont próbálok helyet adni neki.
-Sosem vagy féltékeny!
-Miért legyek az? Megbízom a partenemben és ha megcsal akkor szakítok.
-Azért csalnak meg mert nem ragaszkodsz és nem vagy féltékeny!
-Ezt kétlem.
-Próbáltad már?- rakta keresztbe karjait.
-Nem mert az akkor nem én lennék.
-Jó ebben van 1 pontod.
-Amúgy nem igazán tartozik rád az én szerelmi életem.
-Bocs, hogy próbálok jó barát lenni. Te! Most jut eszembe! Lesz ma egy parti a haveromnál! Van kedved jönni?
-Miért ne, amúgy is rég mozdultam ki.
-Akkor ma nálam készülünk!- mondta egy nagy mosollyal.
-Ahogy akarod.
Munka után hazamentem és leraktam a cuccom aztán átmentem Taya házához és egyből berángatott.
-Menj el fürdeni addig kiválasztok neked valamit.- mondta.
-Ám legyen.
Lefürödtem, hajat mostam majd megtörölköztem és a törölközővel rajtam sétáltam ki.
-Nos? Mit kapok?
-Ha felvetted megnézed magad!- adott kezembe némi ruhát.
-Ha nem tetszik magam öltözöm.
-Rendben!
