-Osamu vagy Atsumu?- kérdezte Humi-chan.
-Egyik se! Mindkét Miya idegesítő!- mondtam mire valami elvakított és nagyon fájt.- ÁÁÁHHH!- kezdtem sírni.
-NÉZD MEG MIT CSINÁLTÁL OSAMU!
-FOGD BE! TE LÖKTÉL MEG!
-ANYAAA!- kiabáltam mire anya rohant is hozzám.
-Mi történt?! Mi fáj?!
-Az ikrek homokot dobtak a szemébe!- mondta Humi-chan.
Sírva öleltem át anyukámat. Egyszer egy kezet éreztem a vállamon.
-[Név]....- hallottam meg az egyik iker hangját.
-HAGYJ BÉKÉN!- löktem el magamtól a srácot.
-Hiumiri, gyere, hazamegyünk.- mondta anya felvéve engem oldalára.
-Rendben!- mondta barátom vidáman majd hallottam, hogy valami puffan és Humi-chan hozzánk rohant.
Aztán jött az általános iskola.
-NÉZD OSAMU! OTT A CSAJ AKIT MEGDOBTÁL HOMOKKAL!
-[Név]-san, gyere, a tanár nő akar kérdezni valamit.- mondta Humi-chan.
-Rendben!- mosolyogtam majd kda mentem.
Atsumu folyton próbált a nyakamon lógni és nagyon nem tetszett.
-[N]-chan! [N]-chan! [N]-chan! [N]-chan! [N]-chan! [N]-chan! [N]-chan! [N]-chan!
-TANÁRNŐ! ATSUMU NEM HAGY ENGEM BÉKÉN PEDIG TÖBBSZÖR IS MEGKÉRTEM RÁ!
-Atsumu, hagyd békén [Nevet].
-Csak kérdezni akarok tőle valamit!
-[Név], csak válaszolj neki és békén hagy.
-Nem fog!
-[Név]-san! Gyere! A lányok találtak valami érdekeset!- mondta Humi-chan.
-Megyek!- rohantam barátnőmhöz.
Aztán jött a tél.
Gyúrtam egy hógolyót és fejbedobtam Osamut.
-Hé!
-Én legalább nem a szemedbe dobtam!
-Ezért most megkapod!- mondta és elkezdett egy hógolyót gyúrni de nálam pont volt egy így megdobtam.
Mindketten megfáztunk a suli utáni hógolyócsata miatt.
Aztán jött az alsóközép első.
-Humi-chan! Humi-chan!- nevettek barátnőmön.
-Sajnálom...- néztem oldalra.
-Ne is figyelj oda rájuk! Engem egyátalán nem zavar!- mosolygott.
Elkezdtem abba hagyni a Humi-chan becenevet és normális nevén szólítottam őt amit furcsállt de egy idő után megszokta.
Aztán jött a gimi.
-EZ NEM LEHET IGAZ!- kiálltottam ahogy megláttam az ismerős arcot.
-Pont veled?!
-Mintha én örülnék!- mondtam majd leültem egy tőle távol lévő helyre.
Folyton valahogy egy csapatba kerültünk de nem kedveltük ennek az ötletét sem.
Mindig mikor volt nálam apró radírdarabka azzal meglőttem Osamu fejét és ő csak nzelődött mire a tanár leszidta.
Aztán volt egy ottalvós osztálykirándulásunk ahol a lányok kitalálták, hogy felelsz vagy merszezzünk és mindenki benne volt.
-[Név]! Felelsz vagy mersz?
-Mivel nem vagyok gyáva, mint a szürke Miya így merek!
-Remek! Akkor csókold meg az említett személyt.
-UUUUUU!
-MIVAN?!- néztünk egymásra.
-Azt hittem nem vagy gyáva.
-NEM FOGOM MEGCSÓKOLNI!
-Vagy az vagy... mond el nekünk, hogy mi volt a legségyenre méltóbb dolog amit valaha tettél.
-Utállak néha, remélem tudod.
-Tudom, hogy szeretsz.
Tehát életem első csókja Miya Osamu volt de itt az osztály nem állt meg.
Lehet másik suliban jobb lett volna.
-[Név], felelsz vagy mersz?
-Merek.
-7 perc a mennyben Osamuval!
-HAGYJATOK MÁR BÉKÉN VELE!
-GYERÜNK!- rángattak fel mindkettőnket és bezártak a szekrénybe ami üres volt mert ha lett volna benne valami akkor nem tudtuk volna az ajtót becsukni.
Szóval ott voltunk a csendben és a többiek folytatták a játékot.
-Ez rohadtul- ekkor valami betapasztotta számat.
Visszacsókoltam és elmélyítettük a csókot. Már majdnem vetkőzni kezdtünk mikor az ajtó kinyílt.
-MEGMONDTAM! FIZESS!
-KOMOLYAN AZON VANNAK?!
-IGEN!
Innestől kínos volt a helyzet.
Az osztály elintézte, hogy közeledjünk egymáshoz de ekkor már én találtam magamnak valamit ami ráveszi Osamut, hogy bevallja mit érez és a testvére volt az én kis bábom, persze tudott a tervről.
Atsumuval elmentem randikra és vele lógtam szünetekben amire Rintarou felfigyelt és ezt elmondta Osamunak de ő nem tett semmit ezért Rintarou az osztályhoz fordult akik majdnem leszedték a fejem de elmagyaráztam nekik és ők is belementek a játékba.
Az egész osztály arról beszélt, hogy én és Atsumu milyen cuki páros vagyunk és látszódott Osamun, hogy már nem igazán bírja, ám a reakciójára nem számítottam.
Az egyik szünetben a folyosón sétáltam mikor megláttam, hogy az ikrek kint vannak ezért gyorsan kimentem.
-TE ROHADÉK! TUDTAD, HOGY NEKEM TETSZIK ÉS TE MÉGIS ÖSSZEJÖTTÉL VELE!
-TEHETEK ÉN RÓLA, HOGY TE LASSÚ VAGY?! AMÚGY IS MEGMONDTAM NEKED! HA NEM VALLOD BE NEKI AKKOR ÉN FOGOK VELE JÁRNI SZÓVAL NE ENGEM OKOLJ MOST!
-MEG FOGLAK ÖLNI!
-AZÉRT MERT MEGKÉRTEM, HOGY SEGÍTSEN?- kiáltottam oda mire rémülettel nézett rám.- Én kértem meg, hogy játsza el, hogy a pasim mert te magadtól nem vagy képes bevallani, hogy mit érzel!
-És neked mi a kifogásod?
-Tőled akarom először hallani.
-Mit?!
-Tudod te azt jól!
-CSAK VALD BE NEKI HOGY SZERETED!
-RENDBEN! [NÉV] SZERELMES VAGYOK BELÉD MÁR EGY JÓ IDEJE! EZT AKARTÁTOK HALLANI?!
-IGEN!- kiáltotta vagy 40 személy, akik én és Atsumu voltunk meg a többiek akik az ablakból figyeltek.
-AKKOR MOST BE VALLOTTAM!
-Tudod Atsumu, lehet azt a hamis járást valódivá tehetnénk.- mondtam egy mosollyal mire Osamu egyszerűen megcsókolt.
-Ki van zárva, hogy a tesómmal randizz. Nem normális és még a mai napig ágyba pisil.- mondta Osamu mire nevetni kezdtem.
-EZ NEM IS IGAZ!
-DE IGEN AZ! NA FOGD BE A SZÁD ÉS SZEREZZ MAGADNAK BARÁTNŐT!
-SIKE! Meleg vagyok!
-Akkor igaz volt a pletykám.- mondta kicsit maga is döbbenten.
-MILYEN PLETYKA?!
-Semmilyen.- mondtam majd megcsókoltam Osamut.
-Menjetek végre szobára! Az orvostól szerzek nektek kikérőt.
-Király vagy Atsumu.- kacsintottam a szőkre majd fogva Osamu kezét elsiettünk.
Mire harmadévesek voltunk mi voltunk a suli rémes párosa.
-Már megint?!
-Tehetek én róla, hogy van egy hülye ikrem?!
-Okosabb, mint te!
-Akkor miért nem vele vagy együtt?!
-1 ő meleg! 2 van pasia! 3 én téged szeretlek!
-Jó érvek de a 3. tetszik a legjobban.- húzott magához közelebb mire leültem az ölébe.
-Nekem viszont egyik sem tetszik.
-Valóban? És miért nem?
-Mert nekem ez a homok dobáló tetszik.- adtam egy puszit szájára.
-Az oviban volt! Felejtsd már el végre!
-Majd ha vénasszony leszek!
-Nemár!- nyavajgott mire én nevetni kezdtem.
-Esik a hó!
-[Név]! Osamu! Ha megint olyan hó csatát rendeztek akár egyszer is hogy betegek lesztek akkor senki nem küldi el nektek a házit és az órai munkát!
-MI?!
-Ja! Idén nem lesz az, hogy Hócsatáztok, betegek lesztek, néhány napot jöttök, hócsatáztok, betegek lesztek és így tovább amég tavasz nem lesz!
-Szemetek vagytok.
-Az EGÉSZ TELET OTTHON TÖLTITEK BETEGEN!
-Jogos, legalább az utolsó évünkben ne legyünk betegek.
-Rendben, idén nincs hó csata.
-EZAZ!
-De akkor a kapcsolatunk is lefagy amég tart a tél.- álltam fel őléből.
-NEMÁR!
-Most nem engedem.- húzott vissza és csókolta meg nyakam.
-Hé!
-Tudom, hogy ezt szereted.- mondta bőrömre majd kiszívta nyakam.
-Dögölj meg!
-Csak veled együtt.- adott egy puszit arcomra.
-Ez mi volt?
-Mire célzol?
-Arra amit az előbb csináltál.
-Egy puszi.
-Nem, ilyen egy puszi.- adtam egy puszit ajkára.
-Akkor ilyen egy csók.- csókolt meg amit én elmélyítettem.
-Oké, ez aranyos a maga módján.
-Menjetek szobára, falazunk nektek.- mondta Rintarou mire elváltunk egymástól és lemásztam róla majd mentünk.
-Ezek aztán nem bírják egymást, de egymás nélkül még annyira se!
-És ezek úgy találtak egymásra, hogy Osamu szemen dobta [Nevet] homokkal.
-Istenem, mi lesz ezekkel ballagás után.
-Gyerek, nagy család.
-Tuti.
