A Szövetség II. Novus Ordo Seclorum

Hilda és a pap

1.

Leereszkedtek sorban a csapóajtóhoz rögzített létrán, utoljára ők hárman, lassan haladtak előre, igyekeztek lemaradni a többiektől. Az egyik oszlopnál megálltak, megvárták, míg a többiek léptei elhalnak, majd Erik a többiek felé fordult, de mielőtt bármit is szólhatott volna, Norbi szólásra emelte a kezét.

-Bocs, látom mondani, akarnál valamit, de tudnotok kell valamiről- szóltak semmit, csak néztek rá-, amikor utánatok jöttem, valaki utánam jött és a házig követett.

-Ha nem tévedek, egy személyről beszélünk. – vágott közbe Erik.

-Pontosan. A vénasszony ismerősnek tűnt, mikor megálltam és hátra fordultam és a pillantásunk összetalálkozott. Ott volt velünk a szigeten.

Éva feszülten figyelte a fiút. A kérdés hirtelen robbant ki belőle, már rég szerette volna megtudni, mi is az az oly sokszor emlegetett titokzatos sziget.

-Sziget? Most már valaki igazán elmondhatná, hogy hol van és mi is az valójában.

Erik gyorsan visszakérdezett, nem foglalkozott Évával.

-Egy személyre gondolunk és e személynek a sziluettjét láttuk és ismertük fel.

Bólintottak.

-Akár tetszik, akár nem, nekem volt igazam mindvégig. – mondta ki halkan Éva.

-És mi, mindig igazat adtunk neked- helyeselt Erik – legalábbis én biztosan.

Norbi kérdően nézett rájuk. Erik szólalt meg, és vázolta a fiúnak azt, amit Éva már egy ideje hangoztat. A fiú helyeslően bólogatott.

-Én is így gondolom.

-Mit tegyünk? –kérdezte a lány.

- Valami tervet kellene kieszelünk a vénasszony becserkészéshez – tanácsolta Erik.

Norbert és Éva helyeslően a bólogatott. Éva némi töprengés után megszólalt.

-Még jóval azelőtt, hogy megtudtam, hogy a drága nagyanyám milyen örökséget hagyott rám osztályrészül, és a vírus pusztításáról ne is beszélve, az utcánk végén nyílt egy pizzéria. Utána nézek, hogy most működik-e, ha igen, elmehetnénk oda mi hárman és megbeszélhetnék Hilda becserkészését.

A két fiú helyeslően bólogatott.

-Szerintem menjünk utánuk, mielőtt feltűnne, hogy lemaradtunk- kérte Erik őket.

Elindultak a vezérlő irányába, de percenként hátra tekintettek, mert úgy érezték, valaki lesi őket.

2

A vezérlőbe a többiek türelmetlenül várták Tim és a többiek megérkezését. De a legtürelmetlenebb a kisfiú volt. Attila és Gábor fel- alá járkált és percenként az ajtóra tekintettek, ami csak nem akart kinyílni. A másodpercek csak teltek és teltek, de semmi sem történt. Jó negyedóra telt el, amikor is mozgolódás hallatszott az ajtó előtt. Valami hatalmasat puffant és szitkozódás is behallatszott. Senkinek sem kellett tippelnie ahhoz, hogy rájöjjön, ki tartózkodik odakint. Tim Night szokásához híven elhasalt. Halk nevetés hallatszott odakintről, majd kinyílt az ajtó és Tim dühös képpel berontott a vezérlőbe.

-Mi történt?

James előrelépett.

-Mint azt már a telefonba is mondtam, hogy valaki behatolt a rendszerünkbe, nem Ursáék, hanem egy kisfiú, aki mindenáron veled akar beszélni.