A Szövetség II. Novus Ordo Seclorum

VIII. A vírus újra terjed

1 héttel később.

1.

Fadd és Tolna között egy autó vesztegelt. Utasai férfi, nő és két gyermek. Már napok óta rosszul érezték magukat. A férfi a helyi pizzériában dolgozott, a felesége tanítónő volt a helyi óvodában. Gyerekek ikrek voltak és nemrég múlottak nyolcévesek.

A férfi pár napja úgy érkezett haza a munkából, hogy arról panaszkodott, hogy több vendég is trüsszög, köhög és folyik az orruk, amit nem értett, hisz a fákon alig vagy egyáltalán nincs virág. Pár napra rá a felesége is erről panaszkodott. Azon az éjszakán a férfi rosszul lett. Köhögött és valamiféle sárga trutymot köpött ki. A köhögés hosszú, ugatós rohamokba tört rá, úgy hitte itt a vég. Hajnalban jobban lett és végre elaludt.

Reggelre egy tervvel ébredt fel. Ránézett a feleségére. Még aludt, de arca a láztól kiporosodott. A vállát rázta és szólongatni kezdte.

-Ágnes!

Dünnyögés. A nő alig akart magához térni.

-Kelj fel, Ágnes!

A férfit újabb köhögési roham kapta el.

Ágnes felébredt az álmok mélyéről. Nagyon gyenge volt a láztól. Próbált felkelni, de minduntalan rogyott össze.

-Mi a baj? Mi ütött beléd?

Nagy nehezen ránézett az éjjeli szekrényen álló órára. Félhatot mutatott. A férj ránézett. A szája remegett és a sírás fojtogatta.

-Öltözz! És öltöztesd fel a lányokat is. Elhúzzuk a csíkot, amíg nem késő.

-De hát... ezt most nem értem. Mi történt?

-Ne kérdezz semmit! Csak fogd a gyerekeket, öltöztesd fel őket és menjünk, majd én összepakolok.

A nő csak a fejét csóválta és lassú léptekkel, falnak dőlve jutott el a gyerekszobáig. Ott kapta el a fullasztó köhögés. A gyerekek csak nyöszörögni tudtak, olyan magas lázuk volt. Egy darabig csak bámulta a lányokat. Úgy hitte, hogy az egészet csak álmodja, hamarosan felkel, elkészíti a reggelit és a lányokkal együtt bemegy az iskolába és leadja az óráit. De nem álom volt, vagyis az, csak a legrosszabb rémálma. Nehezen, de összeszedte magát, és nehezére esett a gyerekeket felébresztenie és felöltöztetnie is. Mire végzett, férje is végzett a pakolással.

Nem tudták mi történik és egyikőjüknek sem volt eszébe az öt évvel ezelőtti vírus által okozott hirtelen jött pusztítás. Vonszolták magukat az autóig is ültek bele. Egyikük sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó útjuk.

-Hova megyünk? – kérdezte Ágnes.

-Szüleimhez.

Az autó elindult.

A szervezetnél a fő képernyő zöldről, pirosra váltott.

2.

Mindenki a vezérlőben tolongott, a két beteget, Mary-t és Alec-et leszámítva és a villogó monitort bámulták. Egyeseknek új volt, mert csak hallomásból ismerték az öt évvel ezelőtti káoszról , ami itt történt a bázison, miután Ursa tartálya , becsapódott London egy bizonyos területén, és elkezdte ádáz tevékenységét, míg mások nagyon is jól tudták mit jelentnek az apró pöttyök a képernyőn.

Tim feléjük fordult, arcáról sok minden leolvasható volt, csupán egy valami nem. Sajnálat.

-Újra megismétlődik, mindaz úgy látszik, amit öt évvel ezelőtt egy fránya vers által meg tudtunk állítani. Valakik vagy valaki kilopott a bázis falai közül olyan vírusokat, amelyek a világ különböző tájain járványt vagy világjárványt okoztak hajdanán. Olyan vírusokat, amelyek által rossz kezekbe kerülve, halálos katonai biofegyvereket lehet gyártani. – percekre elhallgatott- majd e vírus valahogy beférkőzött a létesítménybe, megölve egy tagunkat és megfertőzött két másikat. És ez a vírus illetve vírusok, mert sajnos nem egyről beszélünk, újra támadásba lendült a közvetlen közelünkben.