~San! Gyorsabban, gyorsabban!-kiáltozott Wooyoung. Az idősebb egy kicsit megilletődött, de próbált eleget tenni barátja kérésének. ~Youngie, hagyd, hogy én irányítsak, oké?-mondta San, utána elmosolyodott. ~Nem mellesleg mások is vannak itt. Az előbbi mondatod, pedig elég félreérthetőre sikerült.-egy kicsit kuncogott, majd ismét telefonjára figyelt, amin éppen egy játékkal játszottak. Wooyoung egy kissé beleélte magát a dologba, észre sem vette, hogy mit mond. Miután leesett neki arca csak pirosodott, közben gyengéden San karjára ütött. ~Te vagy az egyetlen, aki félreértette.-motyogta Wooyoung durcásan, állát San vállára helyezte. Onnan nézte a játékot. San egy gyors puszit nyomott a fiú arcára, aki csak egy mosollyal jelezte, hogy tetszett neki. Wooyoung kezdi megszokni ezeket a kis cselekedeteket. Még van olyan dolog, ami új számára, nem is egy. De San mellett jól érzi magát, és csakis ez számít. Egy valami, viszont nyomta Wooyoung szívét. Be akarta mutatni Sant apukájának. Nem azért félt ettől, mert San egy rossz ember. Azért, mert ismerte az apját. Így is nehezen vette, hogy összejöttek Sannal. Wooyoungnak fogalma sem volt, hogy mégis hogyan reagálna apja, ha találkoznának. Ez a sok aggodalom egyszerűen felemésztette a fiút. Bár teljesen mindegy volt, hogy hogyan érez. Egyszer úgyis kockáztatnia kell.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Yunho halk léptekkel haladt az erdő mélye felé. Ez mindig lenyugtatta. Ma nem ment iskolába, képtelen lett volna Mingi szemeibe nézni. Már csak a fiú gondolata fájt. Szíve darabokban volt, úgy érezte már nincs is értelme ezen gondolkoznia. Elvesztette Mingit. Még az a kis remény, ami ott volt, az is elveszett. A remény hal meg utoljára, szokták mondani. De ezúttal már semmi sem maradt Yunhoban. Viszont, még ebben az állapotban is.. minden egyes porcikája Mingire vágyott. A fiú ölelésére, nevetésére, közelségére. Yunho szemei könnybe lábadtak, közben gyorsított tempóján. Frusztráltan hajába túrt, könnyei végigfolytak arcán. ~A francba már!-üvöltött egyet, nem is realizálta, hogy eközben egy varázslattal egy fát is kidöntött. Ez néha megesik. Ha egy varázsló érzékeny képes ilyenekre. ~Csak nem mérges vagy?-szólalt fel egy túlságosan is ismerős hang a fák közül. Yunho felkapta fejét. Tekintete egyből találkozott a másik srácéval. ~Yeonjun?-sokkolt le Yunho egy pillanatra, még szája is tátva maradt. ~Remélem hiányoztam.-Yeonjun arcára egy beteg vigyor kúszott, ami a magasabb fiúnak egyáltalán nem tetszett. ~Nem igazán. De mit csinálsz itt?-Yunho hangjában hallatszott az undor. Gyűlölte Yeonjunt. Bár ezt az érzést a másik fél viszonozta is. ~Hallom Sannak új palija van.-az újonnan érkező egy fának dőlt beszéd közben, vigyora, mintha rajta ragadt volna. ~Aki rendkívül hasonlít Minwoora. Nem nagy véletlen?-kuncogott egyet, miközben Yunho csak állt egyhelyben. ~Én nem ismertem Minwoot, Yeonjun. Alig pár éve ismerem Sant és Mingit.-magyarázta helyzetét Yunho. Nem értette, hogy ő mégis hogy jön ide. ~Mivel varázsló vagy, így biztos hallottál már a lélekvándorlásról. Nem furcsa, hogy Minwoo tíz éve halt meg, és Wooyoung tíz éve szenvedett balesetet? Mi van, ha Wooyoung meghalt, de valaki megmentette?-mesélte Yeonjun teóriáját boldogan, míg Yunho csak lesokkolt. Gyomra, mintha felfordult volna. Túl logikusnak hangzott ez az egész. ~Ha ezt San megtudja.. ~Már tudja!-vágta rá nagy egyszerűséggel Yeonjun. Yunho meghökkent egy pillanatra. ~Mégis honnan tudsz ennyi mindent?-kérdezte Yunho kíváncsisággal a hangjában. Yeonjun ismét egy gonosz vigyort villantott. ~Tudod ezért jó falkavezérnek lenni. A falka tagjaiból bármit kihúzhatok.-ránt vállatt az egyszerűség kedvéért. Yunhonak leesett a célzás. ~Yeonjun én esküszöm, ha bántottad Hongjoongot ezért az infóért..-nem tudta befejezni, mivel Yeonjun nevetve elfutott onnan. Yunho pár percig még állt egyhelyben, próbálta megemészteni a dolgokat. Egy idő után felmerült benne a legnagyobb kérdés. Wooyoung ezt mégis hogyan fogadja majd?
