ADDICTED || WOOSAN

==6==

~Yunho mégis miért hagytad magára Wooyoungot?-kiáltotta el magát San. Mingi és az említett fiú is felnézett rá. Wooyoung csak San mögött állt, nem mondott semmit. Észben teljesen máshol járt. Folyamatosan az előbb történtek játszódtak le a fejében, és az a bizonyos név visszhangzott gondolataiban. 'Minwoo'. A hihetetlenül ismerős név nem hagyta Wooyoungot nyugodni. Fogadni mert volna rá, hogy ezt már hallotta valahol. De sosem találkozott semmiféle Minwooval. Az pedig még értelmetlenebbé tette a helyzetet, hogy Minwoonak szólították. Tehát hasonlít erre a személyre? Wooyoung azt sem értette, hogy mit értett Felix az alatt, hogy 'még él'. Ez a személy halott lenne? Túl sok kérdés merült fel Wooyoungban, mindegyik az őrületbe kergette. Yunho közben nagy nehezen kimagyarázta magát a dologból, Wooyoung hiába nem figyelt rá. Csak leült szokásos helyére, miután a tanár belépett a terembe San is csatlakozott hozzá. Az órára szintén nem figyelt, egyszerűen nem tudta lekötni. Szerette a kémiát, semmi baja sem volt magával a tantárggyal, csak szimplán elkalandozott. Annyira elmerült gondolataiban, hogy csak egy hatalmas üvegtörésre figyelt fel. Amint meghallotta fülét-farkát behúzta. Szíve kétszer gyorsabban kezdett el dobogni. A fiút leverte a víz, közben egész teste remegni kezdett. Légszomj gyötörte őt, mindeközben falfehérré vált. Képtelen volt megmozdulni, még csak segítségért sem tudott kiáltani. Ezután érezte meg könnyeit gyülekezni. Még ha Wooyoung azt is hitte, hogy senki sem figyelt fel rá, San észrevette a fiú furcsa viselkedését.
~Wooyoung? Hé! Mi a baj?-San óvatosan Wooyoung vállára simított, ezzel próbálta nyugtatni őt. Fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie.
~Yunho! Wooyoung nem válaszol!-San egy kicsit pánikolni kezdett. Még sosem látta a szőke srácot ilyen állapotban. Yunho rögtön odafordult kitágult szemekkel.
~Tanárnő! Wooyoungnak pánikrohama van!-üvöltött egyet Yunho. Az egész osztály őket nézte, de senki sem foglalkozott vele. A negyvenes éveiben lévő tanár ott is termett mellettük.
~San segíts elvinni őt az iskola orvoshoz.-kérlelte a tanár a fiút. San hezitálás nélkül nyaka köré tekerte Wooyoung egyik kezét, és derekánál fogva felhúzta a srácot székéről. Kicipelte őt a teremből, egészen az orvoshoz. Ők rögtön leültették Wooyoungot egy székre. Wooyoung végül lenyugodott, és magához tért. Az iskola orvos próbált választ kapni a hirtelen rohamra, de a fiú nem akart válaszolni. Sannak elege lett ebből és Wooyoung elé térdelt. Megfogta mind a két kezét, mellé mélyen a szemeibe nézett.
~Wooyoung, csak segíteni szeretnénk! Mi történt?-San kérdése után Wooyoung bólintott egyet.
~Csak.. ahogy betört az ablak.-Wooyoung ajkai remegtek beszéd közben.
~Amikor hét éves voltam, akkor apa leborult az autóval az autópályáról. A mai napig bepánikolok, ha üvegtörést hallok.-magyarázta a történteket Wooyoung. A szobában mindenkinek összetört a szíve ezt hallva. San sokkolva állt fel térdelő pozíciójából. Sosem hitte volna, hogy Wooyoung, az a mosolygós személyiség, akit megismert ilyenen ment keresztül. San azon kapta magát, hogy átöleli a széken ülőt. Wooyoung nem is kicsit lepődött meg. Kellett neki pár másodperc, amíg felfogta, hogy mi történik. Bizonytalanul, de visszaölelte Sant. Nem értette mi ütött a másikba. Csak elkönyvelte magában, hogy sajnálja őt. De San nem emiatt tette ezt. Az üvegtörés hangja Sant is mindig megijesztette..