Wooyoung mindig átlagosan élte életét. Vagyis.. amennyire csak tudta. Minden a feje tetejére került, amikor balesete volt. Tisztán emlékszik minden egyes pillanatára. Az autó üvegeinek és csontjainak törésére, de leginkább édesanyjának sikítására emlékszik. Minden éjjel megcsendül füleiben a nő hangja, ahogy segítségért kiált. De ez közel sem olyan fájdalmas, mint a csönd, ami az ütközés után következett. Wooyoung tíz éve gyászolja édesanyját. Legbelül néha felsikítana hiányérzete miatt, viszont tudja, hogy az egyáltalán nem segítene neki. Tudja, hogy tovább kell lépnie. Emiatt ő mindig azt nézte, hogy éppen mi van meg neki, nem azt, hogy mi hiányzik. Lehet, hogy a baleset szörnyű volt számára, de erősebbé tette őt, ami a legbecsesebb kincs egy ember életében. Tanulni a múltból..
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
