San arca égett könnyeitől. Csak ült az ágyán és zokogott. Térdeit mellkasához ölelte, miközben a falnak dőlt. Teljesen legyengült, nem csak testileg, lelkileg is. Fájt neki az igazság. Képtelen volt felfogni, hogy Wooyoung Minwoo. Vagyis nem teljesen. Wooyoung szimplán csak magában őrzi Minwoo lelkét. Sannak mostmár összeállt a kép. Bár azt kívánta, hogy ez másképp legyen. Legszívesebben visszatekerte volna az időt, és maradt volna tudatlan. Ez az információ ismét összetörte őt. ~Sannie?-a fiú meghallotta kishugát. Rögtön letörölte könnyeit és a kislány felé fordult. ~Te sírsz?-Siu kétségbeesetten ugrott bátyja mellé az ágyra. Két másodpercbe sem telt, máris ölelgette a srácot. ~Apu! Sannie szomorú!-kiáltotta el magát a kislány. San már mondta volna, hogy nincs semmi baj, és hogy nincs mi miatt aggódni, de apja már bent is volt a szobában. ~Mi történt, fiam?-az apuka is helyet foglalt az ágyon. San megrázta a fejét. ~Semmi érdekes..-nyögte ezt ki könnyek között. Apját, viszont nem tudta átverni. ~Ha nem lenne érdekes nem sírnál! Siu kérlek hagyj minket kettesben egy kicsit.-az apuka a fiatal lányra nézett, aki ajkait biggyesztve, de kiment a szobából. ~Ma kiderítettem valamit, amit bár ne tettem volna!-San a tenyereibe temette arcát, utálta az egész helyzetet. Menekülni akart, de nem tudott hova. ~Hallottál már a lélekvándorlásról? Mint kiderült Minwoo lelke Wooyoungban van! Amikor már azt hittem, hogy sikerül elfelejtenem ezt az egészet..-San képtelen volt folytatni. Ismét sírva fakadt. Apukája egyből átölelte fiát. Szörnyen érezte magát, mivel nem tudott mit tenni. ~És emiatt nem akarsz Wooyounggal lenni?-kérdezte a férfi, erre San felkapta a fejét. ~Szeretem őt, apa..-vallotta be San, ma már másodjára. De egyik vallomása sem jutott el még Wooyounghoz. Az apuka eléggé meglepődött. ~Hát ez gyorsan ment, ezek szerint!-jelentette ki, kicsit el is nevette magát, ezzel egy mosolyt varázsolt San arcára. ~Ne add fel!-a férfi ennyivel le is zárta a beszélgetést. Megütögette fia vállát, majd kisétált a szobából. San végignézte, ahogy bezárodik az ajtó. Gondolatai ismét újdonsült barátjáról szóltak. Ez alkalommal, viszont valami más volt. Mintha szíve újból dobogásba kezdett volna, torka teljesen kiszáradt. Az ággyal szemben lévő szekrényre pillantott, amin egy tükör is díszelgett. Meglátta saját magát, vörösen virító szemekkel. ~Basszus..-szólta el magát San, közben ökölbe szorította mindkét kezét. Próbált lenyugodni, de a torkát csak kaparta Wooyoung hiánya. San most tapasztalja a dampír énjének hátrányát. Ha a vámpír oldala kötődik valakihez, anélkül képtelen élni. Ez egyféle roham, ami a vámpíroknál, és dampíroknál alakulhat ki. San tudta, hogy nem lenne helyes írnia Wooyoungnak, de nem bírta ki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Üzenetek: Wooyoung
San Szia Youngie
Wooyoung Oh, szia San
San Nem is tudom hol kezdjem..
Wooyoung San.. megijesztesz.. Minden rendben?
San Nem tudom..
Wooyoung Hogy érted? Megsérültél?
San Nem, nincs semmi bajom Csak.. Látni akarlak..
Wooyoung San ne mondj ilyeneket.. Zavarba hozol..
San Fogadok most vörös az arcod.. olyan szívesen látnám..
Wooyoung San.. jézus.. Ne fokozd
San Ne haragudj, nem tudom magam kontrollálni valamiért..
Wooyoung Ne kérj bocsánatot.. tetszik..
San Oh.. jó tudni ;) Szóval.. találkozhatnánk?
Wooyoung Most? Holnap úgyis találkozunk!
San Én addig nem tudok várni, megőrülök
Wooyoung Ne dramatizáld túl..
San Wooyoung én nem drámázom Csak látnom kell téged.. legalább csak egy kicsit..
Wooyoung San..
San Youngie, kérlek..
Wooyoung Kezdem úgy érezni, hogy valami nagy baj van, és ez egy kicsit sem nyugtat meg..
San Youngie, ne aggódj ennyit Látni akarlak, ennyi
Wooyoung Várj tíz percet még, oké? Mindjárt megoldom
