Wooyoung egy fekete szobában találta magát. Nem értette mit keresett ott. Nem látott semmit, olyan volt, mintha megvakult volna. Egyből pánikba esett. Hirtelen egy kéz fojtogatni kezdte a fiút. Wooyoung próbált rájönni arra, hogy ki lehet ez, de egyszerűen képtelen volt rá. A távolban egy alakot pillantott meg. Ezt a személyt sem tudta azonosítani. Viszont a távoli alak megszólalt. ~Minwoo!-San hangja zengte be az egész sötétségbe burkolózott szobát. Wooyoungnak fogalma sem volt, hogy mi történik. Valamiért mégis elfogta egy érzés, amit nem tudott elfelejteni. Deja vu. Ez már egyszer megtörtént, bár lövése sem volt arról, hogy mikor. A gondolkodásban egy üveg törésének a hangja zavarta meg. Ezúttal viszont nem ijedt meg tőle. Csak hagyta, hogy a szilánkok a hátába fúródjanak. Utána csak emberek sikítását, és a szél süvítését hallotta. Csak zuhant, és zuhant, mind addig, amíg elért a földig. De mielőtt bármi is történhetett volna kipattantak szemei. A fiú izzad, és lihegett. Lassan felült az ágyán, majd szőke tincsei közé túrt. Nem értette a történteket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Wooyoung? Jól vagy?-San helyet foglalt Wooyoung mellett. A szólított srác csak felkapta a fejét. Lefagyva bámulta az előtte ülőt egy darabig. ~Nélküled nem megyek fel a jégre.-mutatott a jégre San. Wooyoung arcára egy halvány mosoly kúszott, nem tudta megállni. ~Máris megyek, ne haragudj. Csak elgondolkoztam.-beszéd közben végre sikerült bekötnie jégkorcsolyáját. Ezután felállt a padról, amin eddig ült és várt Sanra. San is hamar felpattant, így kézenfogva indultak el a korcsolyapálya felé. Először Wooyoung lépett rá, majd segített Sannak. Az idősebb fiú erősen kapaszkodott a másikba, mintha az élete múlt volna rajta. San próbálta tükrözni Wooyoung mozdulatait, hátha így nem esik el. Meglepően gyorsan eltanulta a mozdulatokat. ~Na milyen?-érdeklődött Wooyoung, hiába látta az idősebb arcán, hogy mennyire élvezi. ~Nagyon tetszik! Bár nélküled szerintem már tízszer pofára estem volna!-nevetett fel San, amibe Wooyoung is becsatlakozott. ~Valahol el kell kezdeni!-rántott vállat Wooyoung vidáman, utána halkan kuncogott egyet. Ezt követően csak boldogan koriztak tovább. San hirtelen Wooyoung oldalába bökött. A fiú értetlenül nézett rá. San egy bizonyos pont felé mutatott. Wooyoung észrevette, hogy éppen Yunhora és Mingire céloz, akik éppen egymást falják fel. Wooyoung egy sóhaj kíséretében a szemeit forgatta. ~Szerintem még egy darabig hagyjuk őket kettesben.-súgta ezt San, Wooyoung pedig csak bólintott egyet. ~Addig igyunk egy forrócsokit. Mit szólsz?-ajánlotta fel San. Nem is várt válaszra, inkább lehúzta Wooyoungot a pályáról. Elmentek a kis büféhez, ahol kis asztalok voltak kihelyezve. A két fiú két forrócsoki társaságában beszélgetett. Hangulatos volt, nem mellesleg romantikus is. Imádták minden egyes percét. San elkezdett Wooyoung ujjaival játszani, amit Wooyoung csak mosolyogva hagyott. ~Csak smároljatok!-zavarta meg őket Mingi kiáltásával. Még legalább tíz méterre volt a párostól, de máris hallani lehetett. Végül Yunhoval együtt leültek ők is az asztalhoz. ~Szerinted még nem csókolóztunk, vagy mi?-kérdezte San büszkén, eközben Wooyoung arca csak pirulni kezdett. ~Hékás! San haladj lassan! Wooyoung ehhez nincs még hozzászokva. Most is tök vörös.-mutatott Yunho a zavarban lévő fiúra, aki tenyereibe rejtette vöröslő orcáit. ~Inkább induljunk el. Kezd sötétedni.-mondja Yunho, majd felállt az asztaltól. A négy fiú elindult Yunho háza felé.
