Egy bonyolult kapcsolat alapjai

9.fejezet

Megpusziltam Jungkookot a füle mögött. Mire ő ugyanezt megtette a nyakammal.

Kicsit megszívta aminek következtében én beleharaptam egyet a fülébe. Alig akarta abbahagyni. Én nem ezt akartam, de annyira ámulatba ejtő volt. Mindent elfelejtetett velem. Halseyt, Jimint, a sulis problémákat, Taehyungot, Yoongit és még sorolhatnám. Átöleltem a nyakát, mire egymás szemébe néztünk. Csillogtak a szemei. Egyszer az ajkaimra, majd a vissza nézett és ezt megismételte vagy 3-szor. Majd ekkor követtük el a lehető legnagyobb bűnt. Megcsókoltuk egymást. Elég szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. Ezek szerint nem csak én élvezem? Vajon lesz következménye? Jajj ne!  HALSEY! Lassan elváltam ajkaitól és levegő után kapkodtam. Ő megint a nyakamra és az arccsontomra tapadt rá, mint egy pióca.

-Kookie -suttogtam

-Nem lehet-súgtam a fülébe mire ő értetlenül nézett rám

-Tessék? -úgy nézett rám, mintha  minimum a halálos ítéletét jelentettem volna ki

-Én félek -eközben folyamatosan az ajtót néztem, attól rettegve hátha benyit valaki

Kookie az ujjait az állam alá helyezte és felemelte a fejem, hogy egyenesen az ő szemébe nézzek.

-Amíg én itt vagyok, nem kell -ezzel még egyszer megcsókolta a nyakam

-Többé nem bánthat Halsey, ígérem -de ő ezt mégis honnan a fenéből tudja?

Millió kérdés kavargott a fejemben. Amit nem tudtam neki feltenni, mert akárhányszor megakartam szólalni, rávetette magát az ajkaimra.

Szenvedélyesen csókolóztunk még mindig. Megragadtam a pólójának az oldalát és azt szorongattam. A kis puszijaival együtt elkezdett lefelé haladni. Először a vállaim felé, majd a egyenesen a dekoltázsom felé vette az irányt, és én ott megállítottam őt. Nem tudtam mást kitalálni, mint hogy akkor most én jövök! Szorosan átöleltük egymást. Ne essen félreértés, nem történt közöttünk semmi. Oké, na. Lekerült a pólóm és az övé is. Na! Ezt akartátok? Igen! De semmi több nem történt. Egymás karjaiban aludtunk el. 

Reggel ő a kis cuki fejét a vállaimba temette, amíg én a puszta mellkasán pihentettem fejem.

-Jó reggelt! -éreztem egy lágy csókot a homlokomon és a fejemen is egyet

Jajj ne! Úristen! MI történt?

-Jungkook? -ugrottam fel

-Mi a baj? Nem emlékszel mi történt tegnap? -atya világ. Valami dereng.

-És téged ez nem zavar? -kérdeztem

-Ahogy látom téged sem -mutatott a pólómra, ami mint kiderült, nem is az enyém volt

-Mit tettem? -mondtam magamnak a hajamat tépve

Ugyanis Jungkooknak  a pulcsijában találtam magam. Kb a térdemig ért. Azonnal leakartam venni, de ő megállított, ugyanis felkapott és....

Igen...megcsókolt...ismét. És én még most is élveztem. Utálom magam ezért. Utálom hogy nem teszek semmit ellene. Ezzel még nem is lenne akkora baj. Azzal van a probléma, hogy mindig van egy DE. Ohh Kookie...Miért kell ezt csinálnod velem?  Valahogy sikerült leérnem a földre, ne kérdezzétek hogy hogyan de sikerült rávennem arra, hogy tegyen le. 

Szóval mint mondtam, ezúttal is van egy DE!

Hiába utálom magam, hiába szeretem ezt a kis titkot űzni, de be kell fejezni. Nem hagyhatom hogy Kooknak valami baja essen. Nem hagyhatom hogy a többieknek baja essen.

Lassan és finoman megszakítottam ezt a reggeli kis ébresztőjét.

-Kookie! -említettem meg nevét finoman és halkan

-Hmm? -egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára

-Ezt nem csinálhatjuk! Van valami amit el kell mondanom -először a szemeibe bámultam, majd a mondatom vége felé már a fényesen csillogó padlóval néztem farkasszemet

-Halseyről van szó? -simogatta meg orcámat

-Igen, de ezt honnan tudod? -ismét a hatalmas barna szemeit vizslattam

Leültünk mind a ketten az ágyra és elmesélte, hogy mi is történt. 

-És akkor most mi lesz? -törtem meg a pár perces csendet ami beállt közénk

-Hogy érted?

-Kook, én nagyon félek. Nem akarom hogy baja essen bárkinek is. Nem akarom hogy veszélybe kerüljetek, nem akarom hogy Linával szórakozzon. Ezt az egészet nem akarom -a végét már könnyes szemekkel ejtettem ki

-Hé! Ne sírj! Amíg minket látsz, nem kell félned!

-De ez így nem jó! Én pont hogy titeket féltelek! Nem ér...

A mondatomat félbeszakította egy halk kopogás az ajtón. 

-Most mi lesz? -néztem rá a teljesen nyugodt golden maknaera

-Mi lenne? Nyiss ajtót!

Egy szemforgatás kíséretében rávettem magam. Az ajtó előtt Hobi állt, aki aggódó tekintetével ölelt át olyan szorosan, hogy azt hittem megfulladok. Berontott a szobámba. Éppen beakartam csukni az ajtót amikor Taehyung törte át, és a derekamnál fogva megpörgetett a levegőben, majd ő is Hoseokhoz hasonlóan cselekedett.

-PICI! -ezúttal Jin jelent meg, de ő már fel is borított úgyhogy a földön elterülve vont szoros ölelésébe

Alig álltam fel, amikor Jimin ölelte át hátulról a derekam és egy puszit nyomott az arcomra.

Nagy meglepetésemre Namjoont követően, utoljára Yoongi is odajött és megkérdezte hogy hogy vagyok. Mind a heten ott ültek a szobámban.

-Mit akartok? -húztam fel az orrom a tegnapi eset miatt

-Beszélni! -azta Taehyung nem mondod...

-És mégis miről kéne nekünk beszélgetni??? -igazából sejtettem, de azért tettettem az ártatlant

-Tudunk a Halsey dologról -nagyon furák ők nekem, főleg Suga

-És? -ekkor jutott eszembe hogy úgyse tudnak vele mit kezdeni
-Nem tudtok semmit se tenni.

-Mara, ez nem mehet így! -lehet Jin, de akkor mondd ezt neki ne nekem

-Mégis ez van...

-De én nem fogom hagyni hogy ezt csinálja vele!!! -csattant fel hirtelen Hopi

-És mégis mit akarsz kezdeni vele? Lecsukatod?? Semmi bizonyítékunk ellene, még ha lenne akkor is kimagyrázná magát! Ő egy előadótársatok! Mi lenne úgy a Boy with Luv-al? Azt a sajtó se hagyná ki. Már látom magam előtt a címlapot: ,,Titokzatos lány a BTS dormja táján. Vajon valamelyikőjük barátnője? Miatta volt a Halsey dráma?"

-Valahol igaza van, de ez akkor se mehet tovább! -mondta Chim inkább magának, mint nekünk

-Szerintem csak hagyjuk, majd lesz valami, megoldja ő ezt egyedül is -najó, én már tényleg nem értem mi baja Yoonginak!