Egy bonyolult kapcsolat alapjai

11.fejezet

Másnap egy letörölhetetlen mosollyal a fejemen keltem. Elmentem gyorsan letusolni, majd a konyha felé vettem az irányt ahol már Jin sürgött-forgott.

-Jó reggelt! -egy gyors puszit nyomtam az arcára, mire ő egyet a homlokomra, és már tette is elém a kávét. Jin eommával jól elbeszélgettük az időt és lassan már kezdtek a többiek is leszivárogni. Épp Namjoon-nak sütöttem az omlette-jét, mikor két kezet éreztem meg derekamon, és egy nekem simuló felsőtestet. Nem kellett megfordulnom, tudtam ki volt.

-Jó reggelt, Taehyung! -gyorsan megfordultam ölelésében, így már rendesen öleltük meg egymást. 

-Jó reggelt, Pici! -néha szoktak így hívni, nem tudom honnan jött nekik, de szerintem tök aranyos.

-Kérsz reggelit?

-Ühümm... -amíg én Tae kajáját csináltam, a többiek az asztal körül formálták tovább a kockafejüket.

-Délután el kell mennünk próbára. Megleszel? -érdeklődte RM 

-Ja, asszem. Úgyis találkozóm van. -ma megyünk valahova az EXO-s fiúkkal, szóval úgysem fogok unatkozni.

-Kivel? -Jungkook olyan kimeresztett szemekkel kérdezte ezt, hogy azt hittem tényleg kiesik neki a helyéről.

-Pár barátommal akiket tegnap ismertem meg a kávézóban.

-Megbízhatunk bennük? -ők továbbra is mindenkire gyanakodnak, akik próbálnak engem megközelíteni. Nagyon elegem van belőlük. Egy ideje már ezt csinálják és ezt nem most kezdték. Komolyan már nagyon ideges vagyok emiatt egy ideje, de nem akartam kimutatni hiszen tudtam hogy csak a gondoskodás beszél belőlük. Úgy bánnak velem, mint egy 12 éves hülye ribanccal, pedig Jungkook, a legfiatalabbik hímegyed is 2 évvel idősebb nálam.

-Istenem! Most mit vártok? Persze hogy megbízhattok! Úgy ismertek mint aki nem tud magára vigyázni?! Nem tudom, mi van veletek mostanában, de amióta itt vagyok, nincs egy hete! Ismétlem nincs EGY. HETE. SE. , de ti folyamatosan csak gyanakodtok, mintha egy 12 éves tinilány lennék! 17 vagyok, az Isten szerelmére! Attól hogy idősebbek vagytok nálam 2-3 évvel, még nem lesztek a szüleim! Régen örültem, hogy eljöhettem ide, mert megnyugtató volt. A legjobb barátaim, a bátyáim voltatok! 3 éve találkoztunk újra. Tudom hogy utáljátok ezt a témát, mert még mindig lelkiismeret furdalásotok van miatta, de amiatt nincs, hogy  a mostani kapcsolatunkat teszitek éppen tönkre?! Igen, én is hibás vagyok, tudom. De én legalább próbálom nem kimutatni a nemtetszésemet. Szerintem tudjátok nagyon jól, hogy melyik témáról van szó! Nagyon szeretlek titeket! Mióta az eszem tudom, veletek vagyok, de nem ezzel a BTS-szel. Az emberek változnak, de nem ennyire. Nem tudom hogy kik vagytok, de nem így ismertelek meg titeket... -nagyon haragszom magamra amiért csak így odaköptem nekik ezeket a szavakat, de már muszáj volt. Azért nekem is vannak tűréshatáraim. Nem egyszer aludtam el miattuk sírva. És ez most sem volt másképp. Ahogy elmondtam a kisebb monológomat, a végén elkezdtek folyni a könnyeim maguktól. Nem tudtam a szemükbe nézni, ám ők mégis rögtön felfigyeltek az eszközeikről rám, amikor kifakadtam magamból. Fogtam magam és LeBron sebességgel rohantam ki a konyhából, fel az emeletre, ahol megfogtam a telefonom és szaladtam át a vendégszobába, ahol Lina tartózkodott.

-10 perc múlva legyél a kávézóban. légyszíves -alig tudtam végigmondani, annyira sírtam.

Leviharoztam az ajtóhoz, majd magam mögött becsapva hagytam ott a dormot. Egyenesen a kávézó felé vettem az irányt, ahova Linát is navigáltam pár perce.  

Lina pov

Ez a lány egyre furcsább mostanában. Persze nem csak ő. Már a fiúkat is ismerem kb. úgy fél éve-egy éve, de ők se szoktak ilyenek lenni. Egy pár napja már nem sok időt töltök a Bangtan dormban, hiszen látom hogy valami nincs rendben és ezt nekik kell elintézni. Meg amúgy mellékesen a bulik is egész jók itt Seoulban, meg hát a soju se utolsó.