4.fejezet

25 1 0
                                    

*már a helikopterben*

Beszálltunk és megláttuk a jómadarakat, ahogy teljes erőbedobással röhögnek. Ahogy megpillantottak engem, azonnal csend lett és mint akik egy éve nem látták anyjukat elkezdtek örjöngeni, majd pedig ölelgetni kezdtek egyesével de én visszautasítottam őket.

-Hol voltatok?-ezek voltak első szavaim hozzájuk, de már nedvesen ugyanis gyűltek a szememben a könnyek

-Halseynél-fejét lehajtva, szégyenkezően mondta ki a nehéz szót Namjoon.

Pontosan erre számítottam.

Ez az egy szó nekem elég volt ahhoz, hogy a fél perce még csak gyülekező könnyek, záporesővé váljanak.

-Miért??
Miért nem tudtok legalább arra odafigyelni hogy ne két órát fagyoskodjon a barátnőtök, akit elvileg annyira hiányoltatok??Miért nem tudjátok felvenni a telefont?? Miért dobtok el magatoktól?? Ha nem szerettek, akkor miért próbáljátok színlelni??Miért?-tettem fel nekik pont hallhatóan és sírva a kérdéseket

Észrevettem hogy már ők is kezdtek könnyezni. Odamentem Linához és megöleltem bánatomban. Ez addig tartott, amíg Jungkook meg nem kopogtatta a vállamat és ott álltak mögöttem mind a heten és egyszerre elkedték énekelni.

I'm sorry, don't leave me, i want you here with me. I know that, your love is gone.

Ezzel csak egy baj van, hogy tudják hogy ez a gyengém.

Úgy elkezdtem erre sírni, ahogy még szerintem eddigi életemben soha.

Odarohantam hozzájuk és egy hatalmas csoportos ölelés vette kezdetét, ami majdnem negyed órán keresztül tartott. Lina szokásához híven minden egyes mozdulatunkat videózta, hátha egyszer nyilvánosságra hozhatja.

Egy bonyolult kapcsolat alapjaiWhere stories live. Discover now