Jimint szó szerint sokkolta amit mondtam.
- Láttad? Láttad Taehyugot?- tátotta el száját.
- Lehet.- vakartam meg a tarkómat.
- Tényleg létezik akkor?
- Úgy látszik.- bólintottam.
- És van valami terved? Mit akarsz vele csinálni?
- Ő nem egy állat.- nevettem fel a kérdése hallattán.
- Tudom, de nem kéne csak úgy hagyni a dolgot.
- Persze, hogy nem. De mit csináljak egy szellemel aki minden nap negyed négykor olyan szinten üt ki, hogy másnap alig tudok megmozdulni?- horkantottam fel.
Az utána elmúlt egész délutánt azzal töltöttük, hogy kiderítsük, mi is folyik abban a házban. Nagyon sok cikket találtunk, ahol persze különböző dolgokat írtak Taehyung halála kapcsán, de a legérdekesebb az a felvetés volt, hogy öngyilkosságot követett el. Persze kizártuk ezt, hiszen segítséget kért tőlem, de jobban bele gondolva lehet, hogy igaz volt a hír.
Másrészt pedig találtunk egy írót aki szellemekkel foglalkozik és mindent leír róluk. A neve RJ. Michaels volt, egy angliai pasas.
“A szellemek olykor, különös jeleket küldenek nekünk, tudtunkra adva a szándékukat. Ha találkozol egyel előfordulhat az ájulás, ha megijedsz, ha nem, mivel a légkörük hidegebb, mint mínusz húsz fok, de ezt a test csak akkor érzékeli, ha megmutatja elotted magát és a közeledbe férkőzik. A test sokszor fájdalommal reagál arra, ha mozogni akarsz, így esedékes, hogy egy idő után meg is bénulhatsz, kedves olvasóm.„
Kicsit szürreálisnak tartottam azt, hogy annyira vérfagyasztóan hideg lenne a közelében, de ezek szerint a pasas tudja, hogy miről van szó.
“Ha szeretnétek megismerni az adott elveszett lelket és kapcsolatba kerülni vele, keressetek hozzá köthető tárgyakat, amik az övé voltak, esetleg egy családtagjáé, de így kevés az esélye annak, hogy kommunikálni tudtok velük.„
Reméltem, hogy ez beválik, ezért mikor haza értem, első dolgom volt feltúrni szinte az egész házat, mire találtam egyetlen egy plüsst, ami se anyáé, sem pedig az enyém nem volt, így kizárólagos alapon, csakis Taehyungé lehetett a tárgy.
“Kell három gyertya, amit magad köré egy háromszögbe elhelyezel.„
3 gyertya...
Muszáj voltam venni a helyi díszboltban, mert egy kis viasz sem volt ebben az isten verte házban. Ahogy a pasas írta, magam köré raktam, meggyújtottam őket és kezemben a pólóval elkezdtem szólítgatni, Taehyungot.
Kb. húsz perc telt el, de még egy apró neszt sem hallottam a házban. Úgy gondoltam, hogy idióta az a pasi aki a könyvet írta. Lehet, hogy van benne valami igazság, de én úgy látom, hogy szellemidézésből sem diplomázott le.
- Faszság...- mérgelődtem, miközben a gyertyákat oltottam el.
- Segíts...- hallottam meg Taehyung, erőtlen hangját a szobám ajtajánál.
Azonnal lefagytam és visszaszívtam mindent amit ahhoz az íróhoz intéztem.
YOU ARE READING
House Of Cards || Vkook ff.
Fanfiction"- Tudod, hogy mi történt abban a házban? - Nem. Mi? - Megöltek egy tizenhét éves srácot a saját szülinapján! - Micsoda?! - Úgy hiszik, hogy még mindig ott van a szelleme és várja, hogy bosszút állhasson.„ Jeon Jungkook az anyukájával egy új városba...
