House Of Cards || Vkook ff.

~10~

Fel akartam égetni a házat.
Fel akartam égetni mindent ami ahhoz a helyhez köthető.
Nem tudtam aludni.
Egyszerűen a szívem olyan hevesen vert a dühtől és az adrenalintól, hogy kész lettem volna még egyszer megölni Taehyungot, hogy megbosszuljam Jimint.

Nem tudtam felfogni, hogy hogyan tehetett ilyet egy ártatlan emberrel, aki segíteni akart rajta csak úgy, mint én.

Három hét telt el mire rendezni tudtam a gondolataimat és szembe mertem állni a legjobb barátom gyilkosával, aki ugyan olyan semmit mondó arccal nézett rám, mint minden alkalommal.

- Te egy alattomos dög vagy! Egy démon, nem egy szellem! Neked nincs lelked!- sziszegtem elé állva.

- Jeong Guk...- suttogta, erőtlen hangon.

- Nem érdekelsz!- kiabáltam rá.- Megölted Jimint! Ki lesz a következő? Én?

Erre a kérdésemre, a szeméből vérnek látszó por kezdett el folyni a levegőbe, arca pedig torz lett.

- Ne merj még egyszer a közelembe jönni!

Ezzel a kijelentésemmel hagytam ott a szellemet, akiben csalódtam. Nem tudtam, hogy miért, de vártam valamit tőle.

Talán egy bocsánatot.

Egy elejtett bűnbánatot.

Nem is tudtam, hogy mit igazából.

Az iskolát hanyagoltam, semmire sem tudtam figyelni, mind a tanárok és a diákok összesúgtak mögöttem.

„-Nézd! Az ő házában halt meg!”

„- Vajon ő ölte meg?”

„- Csak nézz rá! Tuti ő tette!„

Ezek a dolgok vágtak sok-sok hatalmas sebet a szívembe.

Nem én tettem... suttogtam magamban.

- Nem én tettem.- estem össze az iskola folyosóján, patakokban folyó könnyekkel.- Nem én tettem!- ordítottam, mire minden sustorgó személy rám nézett.

A matek tanárunk futva jött hozzám, s felkapva engem, segített eljutni a gyengélkedőig, ahol senki sem volt.

- Nyugodj meg.- kezdte el simogatni a hátamat, de én pánikrohamot kapva, levegőért könyörögtem, mit nem szereztem.- Menj haza mára, Jungkook.

- Nem akarok visszamenni abba a házba!- törtem ki hisztérikusan.

Végül mégis ott végeztem. A kertben ültem, próbáltam összeszedni magamat.

- Ha itt vagy...- kezdtem bele.- Adj egy jelet.- fújtam ki a levegőt.

A szél hirtelen sebességgel kezdett fújni, a hinta pedig előre-hátra mozgott, mintha valaki sebesen hajtaná. Éreztem azt a kellemetlen hideget ami átjárta a testem, s tudtam nagyon jól, hogy a padon amin ültem, nem csak én tartózkodtam.

- Azért halt meg mert túl sokat voltál a testében, igaz?- mosolyodtam el keserédesen.- Itt van ő is?

- Itt vagyok.- hallottam meg Jimin hangját, de nem láttam.

- Jimin?- kerekedtek ki a szemeim.

- Nem haltam meg. Itt élek.

- Hol vagy?- kezdtem el kapkodni a fejemet.- Merre vagy?

- Jungkook...- hallottam meg Taehyung hangját is.- Segíts!

- Jungkook... Menekülj.

- Segíts!

- Menekülj!

- Elég!- kiáltottam, fülemre téve a kezemet.