"- Tudod, hogy mi történt abban a házban?
- Nem. Mi?
- Megöltek egy tizenhét éves srácot a saját szülinapján!
- Micsoda?!
- Úgy hiszik, hogy még mindig ott van a szelleme és várja, hogy bosszút állhasson.„
Jeon Jungkook az anyukájával egy új városba...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Taehyung ez nem lehet a rokonom, ez én vagyok!- néztem körbe, keresve a társaságomat adót.- Taehyung! Hol vagy?
Nem érkezett válasz. Hát persze, hogy nem, hiszen korlátozottan beszélt és mozgott. Tudtam, hogy velem van, de azt nem, hogy mit szeretne mondani.
- Mutass egy képet ami segít megértenem téged!
Megint forogtak, míg nem újból fejbecsapott az egyik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ő... ő ölt meg?
Semmi válasz. Újfent egy kép.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Azt hiszem értem. Szerelmes voltál belé, ő pedig elárult. Mérget kevert abba amit elfogyasztottál és így haltál meg. Igazam van?
Az ablakon kopogás hallatszódott, én pedig autómatikusan oda néztem. Pára jelent meg, majd csiga lassúsággal kezdett el írni, a végeredmény mégis meglepett.
I g e n
- De... De hogyan...? Hogyan segítsek? Ez a fiú a képen... Ez én vagyok.- fehéredett el teljesen az arcom.- Nem lehet valaki a családomból. Fizikailag lehetetlen, hogy én tettem volna, hiszen akkor még az én szüleim nem is ismerték egymást, nemhogy éltem akkor!- túrtam a hajamba kétségbeesetten.- Az apám pedig eltűnt! Hogy segítsek rajtad ha... Megölted a legjobb barátomat, az apám pedig köddé vált... Hogyan?- kezdtem el remegni.
Sehogy se jött össze a kép, hiszen lehetetlen volt a rajta való segítségem.
- És... Sooya?
- Sooya...- mondta mérgesen, s egy újabb képet kaptam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tehát. Apámmal együtt voltatok, de megcsalt Jimin anyukájával?
I G E N
- Jesszus.- sóhajtottam.- Jimin anyukája ölt meg? Vagy... apám? Ki volt? Taehyung én tudom, nem szándékosan tetted de... Az istenért, megölted Jimint!- jelent meg a gombóc a torkomban.- Felfogod mit tettél és mit vársz el tőlem még mindig?
K é r l e k
- Taehyung...- fújtam ki a levegőt.- Jimin... Jimin túlélte volna?
N e m
- És tudtad, hogy nem fogja? Ennek tudtában csináltad?
N e m
- Istenem.- nehezült el a mellkasom, s nehéz volt visszafogni a sírást.
Őrültnek éreztem magamat amiért nem tudtam haragudni és azért is, mert hiába halt meg Jimin, nem éreztem fájdalmat miatta mikor Taehyung velem volt. Valamiért a szellem jelenléte más érzéseket keltett bennem.
- Szóval tudod kik tették a gyilkosságot.- szedtem össze magamat.- Csak Sooya él még itt.
- Segíts!
- Van egy ötletem.- kezdtek el forogni a fogaskerekeim.- Szállj a testembe. Azt mondtad Jiminnél, hogy a teste csak egy porhüvely, és a lelke itt van. Ha belém szállsz, én pedig ki a saját testemből akkor...
- NEM!- hallottam meg egy visító, vékony hangot tőle, mit alig tudtam felfogni, hiszen neki mély hangja volt.
- T...T..Tae?- ijedtem meg.
Mintha a csontjaim egyszerre estek volna össze, s rettenetesen megijedtem. Nem tudtam hova nézzek vagy mit csináljak. Mintha egy fagyasztóban ültem volna, úgy csapott meg a hideg levegő hátulról, egészen a kézfejemig hatóan. Tudtam, hogy ez ő, de azt nem, hogy mit csinál.
