shunshine and darkness (befejezett)

^Kezdés^

Will Solace

A Félvér táborban rengeteg sebesült maradt a csata után. Rendesen tele lett a gyengélkedő. Rengeteg dolgom volt. Rohantam egyik helyről a másikra. Nap végére teljesen elfáradtam. A csata utáni napokban, reggel mikor indultam volna a gyengélkedőre megpillantottam Nico-t és Jason-t ölelkezni. Egyből elfogott egy ilyen... féltékenység. Vagy hogyismondjam. Megpróbáltam fölvenni Nico-val a szemkontaktust. Egy néhány másodperc után észre is vett. Mondott valamit Jason-nak és elindult felém.

W: Hol voltál? (Will Solace)

N: M-Mármint? (Nico di Angelo)

W: Körülbelül 2 napja megállás nélkül dolgozom a gyengélkedőn. Miért nem jöttél segíteni??

N: Mi? Minek mentem volna? Szerinte senki sem örülne Hádész fiának a gyengélkedőn...

W: Miért? Nem kérhetem meg a barátomat, hogy segítsen? Vagyhogy hozzon nekem ebédet, vagy csak egyszerűen megkérdezze, hogy: ,,Mizu Will?". Szerinted nekem nem esik jól ha egy kedves srác néz szembe velem? Én örülnék neked..

N: Én? Mint kedves? 

W: Persze te Lüke. Remélem meggondoltad magad és maradsz.

N: Mi? Nem. Mármint igen. Maradok..

W: Helyes! Ezek szerint nem vagy síkhülye- nevettem el magamat.-

N: Hogy beszélsz te velem? 1 szavamba kerül és elárasztanak téged a csontvázak!

W: A mostani állapotodban 1 halszálkát se tudnál előhívni, hiszen elfolynál mint a fékolaj. Felejtsd el az alvilági dolgokat legalább egy hétig. Orvosi utasítás! Ahogyan azt is elvárom hogy minimum 3 napra befeküdj a gyengélkedőre- Nico erre picit zavartan nézett rám, majd lassan bólintott.-

N: J-Jó... Szerintem megoldható.

W: Király. Akkor...- távolról meghallottam Percy kiáltását. Nico odakapta a fejét utána meg visszanézett rám.-

N: Erm....Mindjárt jövök vissza. A Styx-re esküszöm meg minden...

W: Oksa, menj csak!- Nico-val kb egy 10 perccel később már a gyengélkedő felé tartottunk. -

N: Huh...Én és a kedvesség.Ez hogy passzol neked Solace?

W: Szerintem nem vagy ilyesztő...

N: Neked agyadra ment a munka!- nevetett halkan.-

W: Mert nem jött ki segíteni!- néztem rá sunyin.-

N: Szólnod kellett volna!

W: Mhm...Szóltam is. Na, itt vagyunk. A legvégén van egy szabad ágy. Az a tied.

N: Oks..- aznap már nem volt műtétem, hála az Égnek. Sőt! Volt annyi időm, hogy gyakoroljam az íjászkodást. Már viszonylag későn mentem esti kontrollra. Nico éppen olvasott. Amint meghallotta a lépéseimet fölnézett a könyvből.- Oh, szia!

W: Sziaa! Milyen volt?

N: Unalmas és ez az ágy nagyon kényelmetlen...

W: Ne panaszkodj már! Ezen az éjszakán kívül még 1-et kell kibírnod- forgattam meg a szemem-

N: Te mondod, aki rendes ágyban fog aludni a saját házában..

W: Naaa! Ha nagyon akarod akkor akár itt is aludhatok, veleed~- nyújtottam rá a nyelvemet-

N: Bruh! Nem kössz. Jobb nekem egyedül.

W: Na látod. Amúgy itt kell maradnom megfigyelni egy gyereket. 1 napja műtöttem és még megfigyelésre szorul. Szóval maradok- mosolyogtam rá.-

N: Ohhh! Ezt nem tudtam. Akkor egyikőnk sem fog aludni.

W: Mármint te fogsz. Én nem fogok max.

N: Nem szoktam korán aludni.

W: Akkor legfeljebb benyugtatózlak-vontam vállat.-

N: Teeee! Nem mernéd!

W: Watch me!

N: NE,NE,NE! Alszom, aludni fogok.

W: Akkor jól hallottam.

N: Nagyon kegyetlen vagy. Így bánsz a többi pácienseddel is? 

W: Nem. Te kivételes eset vagy

N: Wow.. Micsoda megtisztlés...

W: Na, Mindegy is. Te szépen alszol én meg megyek csinálni a dolgomat.

N: Jó, Szia!

W: Jó éjszakát!

Pfu....1 résznek nem annyira szär.  👌🤔

XXP