shunshine and darkness (befejezett)

Vihar előtti csend

Kb. 1 héttel később  Will Solace

Az utóbbi héten nem láttam Nico-t. De tényleg nem. Aggódtam érte és szarul éreztem magamat azért, mert tudtam, hogy miattam van ez. De ő mondta, hogy nem kell segítség. Ez nem kifogás. Ma megyek és megnézem. Muszáj lesz. Még a végén valami kárt tesz magában. A reggelire sem mentem el. Amint fölkeltem, összeszedtem magamat mentem is. Mire odaértem kiszállt belőlem az összes magabiztosság. Álltam az ajtó előtt, vagy 10 percet míg meg nem embereltem magamat és bekopogtam. Nem jött válasz. Megpróbáltam még egyszer. Semmi. Körbejártam a házat hátha találok valami más alternatívát a bejutásra. Találtam is egy félig behajtott ablakot. Picit belöktem az ablakot, hogy bemehessek. Megcsapott a hideg. Ez nem jelent jót. Halkan beugrottam és körül néztem. Hatalmas kupi /dik ez a szó/ volt. Nico pedig az ágya végébe volt összekuporodva. Fájt így látni. Ránézésre mélyálomban volt. Ezért nekiálltam összepakolni. Összeszedtem a szemetet, összesöpörtem, elpakoltam a szétdobált dolgokat és kinyitottam az ablakokat. Már is jobban festett a szoba. Nico meg sem mozdult ezek egyikére sem. Gyorsan elmentem neki reggeliért. Bekamuztam, hogy nem tudtam reggelizni egy páciens miatt ezért kaptam pluszt. Vettem magamhoz Gatorade-t. Miután kész lett a csomag visszamentem. Az asztalára készítettem. Most nem írtam üzenetet. Az ablakokat becsuktam és le is léptem. Picit szomorkásan telt a napom. Egyrészt aggódtam Nico miatt másrészt sajnáltam, hogy nem mertem ott maradni. Austin öntötte belém a lelket. Vacsora után, tábortűz közben eszembe jutott elmenni Nico-hoz. Először elvetettem az ötletet de a végén ott kötöttem ki. Félve kopogtam be. Hallottam, hogy megnyikordul az ágy és valaki lassan az ajtóhoz sétál. Aztán ki is nyitotta. Nico most tényleg elég Death boyosan nézett ki. Látszólag nem lepődött meg a jelenlétemen. Szó és hang nélkül elém lépett és megölelt. Először meglepődtem de visszaöleltem. olyan vékony volt a dereka, hogy egy karral átértem. Nagyon megijesztett. Csak szorosabban öleltem magamhoz, Nico pedig halkan szipogni kezdett.

N: Nagyon sajnálom- suttogta.-

W: Neked nincs mit- pusziltam bele a hajába reflexszerűen. Aztán rájöttem mit csináltam-Oh..bocsi.. Nem a-

 N: Jól esett..-fúrta még jobban az arcát a pulcsimba.-

W: Nem szeretnél bemenni?

N: D-de..- bementünk és leültünk az ágyára.- Te takarítottál ki és hoztál enni?- nézett rám-

W: Én voltam...

N: Köszi..-szipogta-

W: Mi a baj? Rosszat mondtam?- karoltam át a vállát-

N: Szörnyű ember vagyok- fakadt ki-

W: Nem vagy az! Honnan veszed?

N: Mindenkit csak bántani tudok..

W: Nem igaz. Nekem te vagy a legjobb dolog ami történhetett velem..- mondtam alig hallhatóan-

N: T-Tessék?

W: Igen, kimondtam- jöttem zavarba-

N: N-Nem t-tudtam, hogy így érzel...-nézett a szemembe-

W: Oh...most biztos elítélsz-szontyolódtam el-

N: N-nem.. én nem...Sőt.., viszonzom is- pirult el. Amitől nagyon édes feje lett-

W: K-Komolyan?

N: Nem fogom még egyszer elmondani...

W: H-Hát én ennek nagyon örülök!-öleltem meg szorosan. Picit meglepődött, de visszaölelt.- Bocsi, nem akartalak sokkoln- engedtem el-

N: Az tény, hogy váraltanul ért.. de meg tudnám szokni.

W: Bocsi hogy lerohantalak...

N: Nem baj..csak legközelebb szólj légyszi..

W: Fogok. De ne rólam beszéljünk- néztem rá komolyan.- Miért tűntél el egy hétre?

N: A-az..álmok.. Rémálmok.. Minden éjszaka. Ha egy órát tudok nyugodtan aludni sokat mondok.. Ilyen állapotban meg nem szeretnék emberek közé menni csak azért, hogy megbámuljanak..

W: Milyen álmok?

N: Nme szeretnék beszélni róluk... Még nem.

W: Öööö... Jó.. Nem vagy túl meggyőző.

N: Bocsi..

W: Ne kérj bocsánatot! Nem akartam rád erőltetni.

N: Csak kíváncsi voltál-rántotta meg a vállát-

W: Éhes vagy? Mióta nem ettél? -váltottam hirtelen témát-

N: Hát ma amit adtál... Azon kívül nem ettem sokat..

W: Te jó ég!!! Miért nem?

N: Nem akartam...

W: Márpedig most fogsz vacsorázni. Holnap pedig jössz reggelizni. Ha szeretnéd mehetünk később és akkor nem fognak megnézni minket.

N: Most enni?

W: Igen, gyere! Tudok egy rejtett bejáratot-mosolyodtam el gyerekesem-

N: Willl... Muszáj?

W: Igen, nem lesz baj!

N: Rendben.. de nem szeretnék feltűnést kelteni

W: Nem fogunk!- Én nagyon jól szórakoztam de Nico elég bizonytalan volt. Jót nevettem rajta. Vacsora után visszamentünk a Hádész bungalóba. Látszólag sikerült kicsit jobb kedvre derítenem. Ennek nagyon örültem.-

N: Ömm, Will? 

W: Hm?

N: Lenne kedved itt maradni?

W: Persze! 

N: Oh, elég hamar belementél- kuncogott.-

W: De édesen kuncogsz..-csúszott ki a számon-

N: Kö-köszi..

W: És, aludhatok veled?

N: P-Persze..- mondta és leült az ágyára. Én követtem a példáját.-

W: Nem fázol ilyen hidegben?

N: De..csak megszoktam.

W: Kell a pulcsim?

N: És veled mi lesz?

W: Gondolom majd hozzám bújsz...-néztem rá bociszemekkel-

N: Ha szeretnéd...

W: Persze, hogy szeretném!- bújtam ki a pulcsimból és nyomtan a kezébe- Vedd fel!- Nico-n ultracukin állt a pulcsim. Még ő elment arcot és fogat mosni. Én addig befeküdtem. Miután Nico végzett befeküdt mellém. Én nagyon finoman magamhoz húztam a derekánál fogva.- Akkor, Aludj jól ig..

N: Még egy dolgot szeretnék mondani..

W: Ésmint?

N: Köszi, hogy segítesz..- nézett a szemembe. Én könnyeket véltem fölfedezni a szemében ezért szorosan magamhoz húztam és belepusziltam a hajába-

W: Ez a dolgom..és most aludjunk. Elfáradtam..

N: Hmmm...

21.18 Nem így terveztem, de így jött. Hope u like it \(￣︶￣*\))

XXP