shunshine and darkness (befejezett)

Alvótárs

-Reggel-Nico di Angelo

Nagyon hamar elaludtam és jóval később keltem mint ahogy szoktam. Mondjuk azt nem mondom, hogy annyira jót is aludtam, ugyanis volt egy rémálmom. Ezen kívül meg az ágy volt kényelmetlen. Miután sikerült rávennem magamat arra, hogy kinyissam a szememet, kinyújtóztam. Lenéztem a mellettem levő ,,éjjeli szekrényre". Azon egy tál palacsinta és egy papírlap. A papírlapon ez állt:

 ,,Hoztam neked reggelit! Remélem nem bánod, de nem volt szívem fölkelteni. Túl cukin alszol Death boy :P   WillXX" 

Ezen az üzeneten halványan elmosolyodtam. Utána meg bepancsoltam magamnak, hogy így érzek. Ezt a napot is többnyire olvasással töltöttem. Olyan délután 1 körül jött Will. Hozott nekem ebédet. Csak azt nem tudom, hogy másoknak miért nem hoz.

W: Szia Halálmadár! -Huppant le a lábamhoz-

N: Szia Solace...

W: Milyen volt?

N: Unalmas...

W: Már holnap délután hazamehetsz. Mondjuk a segítséget nem úszod meg. Azt fogsz ettől függetlenül.

N: Még most sem értem ez hogy jutott neked eszedbe...

W: Hmm.. Mindegy is! Hoztam nekem ebédet!

N: És a többiek? 

W: Ők is kapnak. Csak nem tőlem. Én vagyok az orvosod, úgyhogy veled kivételezek.

N: De te vagy a főorvos..

W: Jajj, nem tökmindegy amúgy is?

N: De lényegében..

W: Na, inkább mondd el, hogy milyen volt itt aludni? 

N: Nem jó. Nem mintha a saját szobámban nem aludnék jobbat... 

W: Na, miért?

N: Megállás nélkül rémálmaim vannak.. -rázott ki a hideg-

W: Akarod, hogy esetleg este- ..ahh mindegy. Hagyjuk.

N: Mi? Miaz?

W: Csak meg akartam kérdezni, hogy ma este is maradjak-e... De hülyeség

N: Én örülnék neki..- motyogtam. Aztán leesett, hogy mit válaszoltam és teljesen zavarba jöttem-

W: Oh, akkor ebben az esetben maradok. Már ha nem gondolod meg magadat addig.

N: N-nem fogom még egyszer kimondani..- néztem el Will-ről-

W: Jólvan, nem szívtalak akkor többet. Jó étvágyat, előre is. Nekem mennem kell, találkoznom kell Austin-al.

N: Mhm.. Menj csak

W: Bye!

N: Szia- Délután nagyon unatkoztam. Éppen ezért (Igen, csakis ezért) már nagyon vártam, hogy jöjjön Will. Olyan este 8 körül jött is. Én pont akkor bújtam vissza az ágyamba, fürdés után. -

W: Szia Nico! Látom most fürödtél-utalt a picit vizes hajamra-

N: Ja, mhm. Amúgy gondolkoztam, és nem kell itt aludnod. Csak miattam nem kell. Komolyan. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok.

W: Késő, már maradok. Kayla-nak és Austin-nak is szóltam már. 

N: Oh, Értem. És hol alszol?

W: Pótágyon. Asszem.

N: Ne szórakozz. 

W: Akkor inkább aludjak itt~? Melletted?

N: Még az is jobb...- vörösödtem el-

W: Mmmmmmmmmm.....Oksa. Akkor veled alszom.

N: D-de n-nem akarom ráderőltetni...-motyogtam-

W: Nem erőlteted. Magamtól mondam. Szóval, nekem még körbe kell néznem, meg el kell mennem fürdeni. Szóval te nyugodtan tedd vízszintesbe magadat- mosolyodott el.-

N: J-jó.. Rendben..- Én még olvastam egy keveset, de elaludtam közben. Úgyhogy azt sem tudtam meg, hogy mi történt a könyvben és azt sem, hogy Will hogyan oldotta meg az alvást.

Összedobtam. Remélem nem lett olvashatatlan.👀

XXP