Emléktöredék

Harmincnegyedik rész

-Gyertek Drágáim,kész az ebéd!-kiabált Margarete a teraszról.

Dave-vel kezet mostunk,majd leültünk az asztalhoz ebédelni.Teljesen elfogadtak és családtagként kezeltek.És ha tényleg ideköltöznénk az egy álom lenne.Nem csak a környezet és Dave miatt,de minden nap látnám Liberyt.

-Lovagoltatok?-kérdezte Dave anyukája.

-Csak Amy.Megint nagyon fáj a térdem.-mondta Dave.-Már csak Daby maradt.

-És hogy megy?

-Hát..egyre jobban.Jó az edzőm-mosolyogtam rá Dave-re.

-Nagyon aranyosak vagytok!-áradozott Maragere.

Mi Dave-vel egymásra néztünk,amolyan "már megint kezdi" nézéssel.Miután megebédeltünk bementünk az istállóba és felszereltük Dabyt.

-Na,róla azt kell tudni,hogyha nem irányítod,vagy lovagolod elég határozottan megáll az akadály előtt,vagy elkezd makacskodni.Igazi kanca.De amúgy meg,nagyon kisegít,ha elnézed a távolságokat,nem beszélve arról,hogy milyen jó stílusban ugrik.-magyarázta Dave amíg sétáltunk ki a nagy ugrópályára.

-Rendben.Akkor határozottság.

-Pontosan.-bólintott Dave.

Felszálltam Dabyra és elkezdtem vele sétálni.Éreztem hogy nem lesz könnyű,de ha a megfelelő jelzéseket adtam neki,nagyon szépen reagált mindenre.Miközben bemelegítettem a lovat,Dave felállított egy pályát 6 akadályból.Amikor készen álltunk mindegyiket átugrottuk külön-külön.

-Jó,eddig szép!Ugrasd át az 5-öst is,ott a bal oldalon az oxert!-mondta Dave.-Ja és lovagold picit többet előre!Kezedet tarsd!Nincs elég szár a kezedben!

Összeszedtem magam és a lovat,és rálovagoltam az oxerre.Daby hirtelen lefékezett én meg előrebukfenceztem az akadály elé.A kanca nem ment el,átnezett az akadály felett és lenézett rám.Teljesen azt tudtam leolvasni a tekintetéről hogy mit csinálok ott,mintha kigúnyolt volna.Elkezdtem nevetni,Daby is prüszkölt egyet,mire Dave is odaért az akadályhoz.

-Nem akarsz felkelni?-kérdezte,majd felsegített a földről.-Megvagy?

-Igen,talán a karomat ütöttem be egy kicsit,de nem vészes.

-Mondtam hogy lovagold előre.Amúgy meg a szívbajt hoztad rám.

Láttam Dave arcán hogy tényleg megijedt.

-Semmi bajom.Köszi.-mondtam neki és megöleltem.

Dave viszonozta az ölelést,majd leporolta kicsit a kobakom.

-Na lóra fel!

Visszaszálltam a nyeregbe és újból megpróbáltam az oxert.