Emléktöredék

+1.rész

Dave-el felváltva őrködtünk Donita boxa előtt a vemhessége utolsó hetében.A harmadik esti őrjáraton már mindketten hulla fáradtak voltunk Dave-el.Én elaludtam Dave vállára dőlve.Nem sokkal később a barátom megrángatta a vállamat.

-Mi az?-nyögdécseltem álmos hangon.

-Donita most fog elleni!-mondta Dave.

Nem akartunk beleavatkozni,amíg nem kellett.A kiscsikónak kibukkant a feje,majd a mellső lábai.Dave felállt,mert látta hogy nehézkesen megy az ellés és segített a kiscsikónak világra jönni.Donita felemelte a fejét,majd a csikó felé fordította.

-Juj de aranyos!Olyan foltos mint Donita!-ujjongtam.

-Igen!De magas lesz.Ezt Alfitól örökölte.

-Igen.Baromi fáradt vagyok.

-Én is..-mondta Dave.

Megbizonyosodtunk róla hogy minden rendben van a csikóval.Felállt,szopizott is,úgyhogy felmentünk a házba aludni.Másnap reggel korán lementünk,hogy kirakjuk Donitát és a csikóját,aki kiderült hogy mén a legelőre.Beengedtük őket a hatalmas területre,ahol pár csikós kanca volt már.A kicsi nagyon élvezte,megtette első vágtáját ügyetlenül a kis hosszú lábaival.

-Dave..hol van Alfi?-kérdeztem,mert nem láttam a szürke csődört a helyén.

-Már kint kéne hogy legyen..Megnézem a boxban.-rohant el Dave az istálló felé.

-Nincs ott.-jött vissza Dave.

-Akkor mégis hol van?-kérdeztem,majd abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.

-Szia apa!-vettem fel.

-Amy,itt egy szürke ló Libery karámjánál.Nem szökött el valahonnan?

-Basszus,az Alfi.Megyünk.-tettem le a telefont,magammal ráncigálva Dave-et.

-Mi az?-értetlenkedett a fiú.

-Alfi Libery karámjánál van és a lovam sárlik..

-Baszki..

Mire odaértünk Alfi bent volt Liberyvel a karámban és együtt legeltek.Apa ott állt tétlenül és fogta a fejét.

-Ugye nem?-kérdeztem.

-De..Úgy látszik lesz mégegy csikónk.-mondta apa.

-Nem biztos hogy sikerült..Meglátjuk hogy visszasárlik-e..Dave így mehetek vele a jövő heti versenyre?-

-Persze.

-Huh jó..Amúgy meg ha lesz is csikó..örülni fogok neki!Végülis Alfi szép ló.-mondtam mosolyogva.

Dave nevetett és átkarolt hátulról.

-Ki kéne heréltetnem már..Nem lehet vele bírni.-csóválta a fejét Dave.

-Lehet.-nevettem.

-Jól van gyerekek..-kezdte volna apa a szokásos beszólásait.

-Apa!

-Jó jó!De nekem mikor lesznek unokáim?

-Apa!-vörösödtem teljesen el.

-Majd egyszer Leo!De addig el kell hogy vegyem a lányod!-röhögött Dave.
-Akár most is,csak nyugodtan.-mondta apa.
-Még mindig itt vagyok!!-háborodtam teljesen fel.
-Szeretlek!-mondta Dave,hogy kiengeszteljen.
-Én is téged!-mondtam sóhajtva.
-Ti ketten egymásnak vagytok teremtve.-mosolygott apu ránk.