Let It Kill You |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝐸𝑙𝑒𝑣𝑒𝑛

A pszihológusnál töltött idő elég volt arra, hogy ne akarjak időt tölteni Harryvel. Tudom, hogy nem mondtam neki semmi konkrétat, de nem tehettem, saját magam alatt vágnám a fát. Egyszer már rám hívta a rendőröket, ha most beismerem, hogy Brandon azért kedves vele, mert nem fizetek Annenek a dílerkedésből szerzett pénzből, azonnal beköp. Nem hibáztatom ez miatt. Vagyis... de mégis. Nem értem, mi a faszt kell mások dolgába ütni az orrát.
Brandon amúgy egyáltalán nem néz ki veszélyesnek, ahhoz képest, hogy nálam vagy másfél fejjel magasabb. Csak néha-néha kaptam el egy-egy mondatfoszlányt, mikor másokkal beszélgetett, de abból sem szűrtem le semmit.
Általában Harryvel töltötte az idejét. Mindenhova együtt mentek, illetve esténként is folyton beosontak Harry szobájába. Kicsit zavart a dolog, hiába nem kellett, hogy érdekeljen ezek után. Tudtam, hogy amit mások felé mutat, nem igaz, és akármilyen hihetetlenül is hangzik, féltettem tőle Harryt. Beszélgettem erről a napokban Victoriával is, aki biztosított róla, hogy ő semmi gyanúsat nem vett még észre. Nem csodálom, hiszen nem tudtuk mit keressünk. Fogalmam sem volt, hogy mit tervezhetnek, hogy mi járhat a fejükben.

A droggal egyenlőre nem akadt problémám. Anne elhatározása, miszerint megbosszulja, hogy ezt teszem, valahogy semmiben nem érződött és ez volt a leggyanúsabb. Nem kutakodott utánam, nem kérdezősködött, nem is szólt többet hozzám, csak mikor muszáj volt. Sokan nem is gondolnák, hogy mekkora kamu mosolyt és kedvességet tud kifacsarni magából.

- Mi van? - löki meg a kezem a könyökével a mellettem ülő Zayn. Felé kapom a fejem és nyújtózkodok egy nagyot, hogy úgy tűnjön, mintha csak a fáradtságtól bambultam el.
- Csak fáradt vagyok.
- Ezért bámulod a csajom? Ezzel nekem sem segítesz, mert egyre jobban akarom magam mellett, szóval fejezd be. - kérdezi jókedvűen és a hall másik felén ülő társasághoz fordul.
- Csak aggódom. - vallom be. - Valami nem stimmel és nem tudom kiverni a fejemből a rémképeket.
- Mivel kapcsolatban?
- Annevel.
- Szerinted beköp?
- Nem tudom. - sóhajtom és ismét a nevetgélve beszélgető társaság felé fordulok. Lya, Niall és Grace között ül, Brandon és Harry pedig előttük.
- Látod, mit művel? - mutatok feltűnés nélkül a srác kezére, ami Harry hátát simogatja.
- Néha azt gondolom, hogy ez már nem aggódás, hanem féltékenység. - vizslat.
- Csak idegesít Anne. Brandont használja, hogy bosszút álljon rajtam és Harry fogja megszívni.
- Mit tehet Harryvel, ami annyira rossz lenne neked?
- Arra gondoltam, talán visz valamit a szobájába. Mármint drogot, tudod. - gondolkozom hangosan. - Anne gondolkodása nagyon egyszerű, nem kell túlgondolni a dolgokat.
Zayn és én is egy időre a vidám társaság felé fordulunk, mígnem véletlenül találkozik a tekintetem Brandonéval. Nem kapom el a fejem, csak bámuljuk egymást, szúrós, már-már kihívó tekintettel, mígnem azon kapom magam, hogy intek a fejemmel, jöjjön ide. Fél percig még bámul, de aztán Harryhez fordul.
- Van valami terved is? - kérdezi Zayn, mikor észreveszi, mit is csinálok.
- Még nem tudom. - felelem, le sem véve róluk a tekintetem. Harry érdeklődve pillant a fiúra, majd mikor az feláll és elindul felém, tekintete találkozik az enyémmel. Messze ülünk egymástól, így nem tudok semmit kiolvasni az arckifejezéséből, de abban biztos vagyok, hogy nem boldog, hogy elhívtam Brandont.
- Hm? - érdeklődik a fiú, mikor odaér hozzám.
- Majd később akkor. - pattan fel Zayn és szó nélkül ott is hagy, hogy tudjunk négyszemközt beszélgetni.
- Miben mesterkedtek? - kérdezem a lényegre térve, mikor leül velem szembe. - És ne nézz hülyének, tudom, hogy Anne tervez valamit.
Brandon pár másodpercig csak csendesen próbálja összeszedni a gondolatait, végül sokkal halkabban szólal meg, mint gondoltam.
- Mondta, hogy mi történt. - kezdi mesélni. - Mesélt rólad, a drogról, mindenről. Egyenlőre nincs terve.
Azt hittem, hogy tovább kell győzködnöm, és meg is kell fenyegetnem, hogy valljon, így nekem is eltart pár másodpercig, míg összeszedem magam.
- Harryre nyomulsz. Biztos vagyok benne, hogy ez is a terv része. - közlöm és az említettre pillantok.
- Szeretem Harryt. - vágja rá.
- Nem hiszem - rázom a fejem határozottan.
- Szerintem el tudom dönteni, hogy kivel vagyok. - mondja összeráncolt szemöldökkel. - Hogy őszinte legyek, Harry beszélt rólad. Elmesélt az első naptól kezdve mindent és azt kell hogy mondjam, baszhatod, hogy nem engedted közel magadhoz. - mosolyog rám gúnyosan. - Oda-vissza volt érted.
- Tudok róla. - bólintok.
- Az az érzésem, hogy ennek a beszélgetésnek nem csak Annehoz van köze, hanem Harryhez is.
- Igen, mivel nem akarom, hogy bántsd.
- Féltékeny vagy. - vágja rá.
- Nem. - válaszolom gondolkodás nélkül.
- Tőlem tagadhatod, leszarom. Láttam minden egyes kis eltévedt tekintetedet felé, nem vagyok hülye. Csak azt remélem, hogy neked is úgy fáj velem látnod, mint ahogy ő szenvedett a szavaid miatt.
- Nem tehettem mást.
- Harry érzékeny és totál gyenge, te is tudod. Nem bírja a kritikát, nem bírja a bókot, nem bír semmit. Remélem tudod, hogy miattad ez napról napra egyre rosszabb lett. - magyarázza, aztán felnevet és a térdemre teszi a kezét. - De nyugi, majd én gondoskodom róla, hogy még a nevedet is elfelejtse.
Nem felelek, csak szúrós tekintettel nézem, ahogy otthagy és visszaindul Harryhez. Nem vagyok féltékeny, de ha most elkezdeném megvédeni magam és tovább beszélni a Harryvel való kapcsolatunkról, biztosan ezt a képet festeném fel.