Let It Kill You |✔|

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑇𝑤𝑜

- Theo - suttogom és értetlenül meredek az előttem álló fiúra. Sokszor elképzeltem már, milyen lenne vele újból találkozni, mégsem készültem fel rá. Nem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá, így inkább csak azt kívántam, hogy találjon magának valakit és engem felejtsen el. Nem lettem volna képes a szemébe nézni azok után, hogy miattam tartóztatták le, most mégis itt van én pedig borzalmasan boldog vagyok, hogy végre láthatom.
- Theo? - kérdezi Harry mellettem állva. Tudom, hogy most nem ért semmit. Hallott már Theoról, tudja a történetünk felét, mégis ezer és ezer megválaszolatlan kérdés lehet benne. Nem csodálom, bennem dupla annyi van.
Theo elmosolyodik és azonnal felém lép én pedig a nyakába kapaszkodva magamhoz ölelem.
- Mit keresel itt? - húzódom el pár pillanattal később, még mindig teljesen hitetlenül bámulva rá.
- Az ügyvéd, akit ajánlottál, megtette a dolgát. Fél év letöltendő után másfél évet kaptam itt.
Eszembe jut, mikor Zayn mesélte, hogy a nevemben ajánlott ügyvédet neki, mert én annyira ki voltam borulva, hogy nem tudtam normálisan beszélni vele. Nem az enyém az érdem, sosem az egyén volt. Én csak bajt okoztam neki.
- Uram isten - alig tudok megszólalni, mígnem Harry kínos krákogása kizökkent egy kicsit.
- Theo, ő itt Harry. Harry, Theo - mutatom be őket egymásnak, ami kicsit sem kínos. Az exem és a jelenlegi pasim egymással szemben. Mindenki erről a pillanatról álmodozik.
- Örülök - szól kedvesen Harry, amin kicsit meg is lepődöm. Én biztos nem így reagáltam volna, ha valamelyik exe megjelenik az ajtóban.
- Úgyszintén - rázza meg a kezét a másik. Ez egyre kínosabb, így muszáj tennem valamit.
- Gyere be, mesélj el mindent - invitálom be, amit el is fogad. - Annyira sajnálom, ami történt! - kezdem a bocsánatkérésem, amit már hónapok óta tervezgetek.
- Átmegyek Veehez - szólal meg Harry az ajtóból.
- Mi? - kapom felé a tekintetem, nem értem miért megy el.
- Csak, tudod... Zayn miatt. Totál kész van mióta összevesztek. Addig beszélgessetek nyugodtan - mosolyog rám, így kicsit megnyugszom, hogy nem Theotól menekül.
- Mi az isten ütött beléd akkor? - rivallok rá, mikor végigfut az agyamon, hogy végülis részben magának köszönheti, hogy oda jutott. - Játszod a hőst, de nem ezt érdemelted! Engem kellett volna lecsukniuk, nem téged!
- Börtönbe kerültél volna - közli az asztalra könyökölve. - Zaynnel megbeszéltük a dolgokat és tökéletesen működött.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted - hüledezem tovább. - Erre nem elég egy sima köszönöm... Nem tudom, mit tehetnék érted, ami meghálálná ezt.
- Semmit nem kell. Tartoztam ennyivel.
- Mégis miért tartoztál volna?
- Volt neked elég bajod így is - közli egy szomorú mosollyal. - Hogy van anyukád?
- Egyre jobban.
- És te? Még mindig megy a vállalkozásod?
Felnevetek, ahogy eszembe jut, hogy vállalkozásnak hívtuk a drogbizniszemet.
- Annak még mennie kell egy darabig.
- Anne még mindig olyan, mint annó?
- Naná - vágom rá gondolkodás nélkül. - Nem is képzelnéd mit csinált.
- Miért, mit? - ráncolja a szemöldökét.
- Elmondom, mert úgyis megfogod tudni, hiszen az egész intézetben terjengett a hír - kezdem Harry történetét. - Amikor mondtam neki, hogy anyám daganatos és kell a műtétre a pé...
- Daganatos? - szól azonnal közbe tágra nyílt szemmel.
- Igen. De már rég elkezdték a kezelést és egyre jobban van - hadarom, aztán tovább mesélem Harry és Brandon történetét.
- Jézusom! - mondja leesett állal a végén. - Én hála istennek sosem töltöttem el vele sok időt, így csak tőled tudom milyen, de ez így kurvára nincs rendjén - rázza a fejét. - Talán egyszer fordult elő, hogy beszélgettem vele, de akkor is a panaszait hallgattam három órán át.
Kinyílik az ajtó és Harry dugja be a fejét.
- Harry! Hát mégis itt csatlakozol? - pillant rá Theo
- Csak a telefonomért jöttem, mert felhívjuk Niallt - válaszolja mielőtt még előszedné a rejtekhelyéről a készüléket.
- Mondd, hogy üdvözlöm - szólok oda, hátha akkor velem is foglalkozik kicsit.
- Mi? - fordul felém mosolyogva. - Még csak nem is szerettétek egymást.
- Nekem nem volt vele bajom - rántok vállat.
- De neki volt veled - feleli, mintha ez egyértelmű lenne.
- Mégis mi? - kérdezem teljesen ártatlanul.
- Hát, lássuk csak... - gondolkozik hangosan. - Folyamatosan beszóltál nekik, lenézően viselkedtél, aztán megérkeztem én, és hiába barátkoztam vele össze már a legelején, mikor körülöttem voltál, elég féltékeny volt. Meg azért is haragudott, amit velem tettél.
- Mit is tettem?
- Hát, Niall tudta, hogy szeretlek, te viszont többször is kibasztál velem, mielőtt még összejöttünk volna.
- Mindenkivel ilyen vagyok - rázom a fejem vigyorogva. Nem tehetek róla, hogy az elején támadásnak vette a piszkálódásom. Minden máshogy alakult volna, ha egy kicsit lazábban viselkedik velem.
- Mindenkivel nem bújsz végül ágyba - szól egy félmosollyal, aztán letámadja az ajkam.
Azonnal megragadom a tarkóját és közelebb húzom, de mikor rádöbbenek, hogy Theo minden lát, eltolom őt.
- Ebédnél találkozunk? - kérdezi egy leheletnyi távolságra az ajkaimtól.
- Mindenképp - válaszolom és elengedem, hogy el tudja hagyni a szobát.
- Wow - nyögi ki az exem és mélyen a szemembe néz. - Kicsit féltékenynek tűnik. Az előbb majdnem megölt a tekintetével. - közli, nekem pedig egyre jobban ég az arcom.
- Lehetséges - rágom a szám szélét.
- Akkor ő az új áldozat?
- Miféle áldozat? - kérdezek vissza felháborodva, amin felnevet.
- Valljuk be, veled kapcsolatban lenni nem könnyű.
- Jaj, ne most kezd el a „Szenvedtem miközben veled voltam" szövegedet - szúrom le szórakozottan.
- Na, de most komolyan - veszi komolyra a szót. - A pasid?
- Igen - bólintok, mintha nem lenne egyértelmű.
- Aranyos - szól pár másodperc múlva. - Biztos vagyok benne, hogy passzív.
- Eltaláltad - bólintok ismét.
- Na, akkor legalább már nem kell nélkülöznöd - vágja rá kínosan felnevetve.
- Veled sem kellett - rázom a fejem és teljesen komolyan gondolom a szavaim, bármennyire is kényelmetlen erről beszélni.
Terelem a témát a következő pár percben, mert nem akarok Harryről vagy a kapcsolatunkról beszélni vele. Régen volt már az, hogy szerelmes voltam belé, nem akarok most bekavarni a mostani kapcsolatomba.