A spanyol Bonnie és Clyde

Kósza közeledések

Ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz, érzem. Viszont igaza volt. Kurvára csábító a mosolya. Most ezáltal már nekem is lesz egy gyengepontom. 

-TOKIÓ! KURVA GYORSAN GYERE! GÁZ VAN! -ordítottam neki a folyosóról.

Tokió pillanatokon belül ott termett elöttem. 

-Mi a baj Boston? -kérdezte aggodalmaskodva.

-Apának holnap lesz a szülinapja és nem tudom mit vegyek neki. Kéne a segítséged.

-Huh..nehéz szülés lesz. Nézzük. -gondolkodott el.

-Új óra? Áhh, nem. -kezdtem el a gondolatmenetet.

-Zakója van sok. 

-Nyakláncot nem hord.

-Nyakkendőből mindig csak egyet hord, hiába van neki minimum 5.

-Valami személyes kéne. Nem?

-Mire gondoltál?

-Nem tudoom. -siránkoztam.

-Van kiskori képed? Vagy esetleg olyan amin kiskorodban a karjában tart? 

-Egy van összesen. Mindig magamnál hordom. Az ad nekem szerencsét. 

-Akkor másoljuk le és rakjuk bele valami borítékba. 

-Jó ötlet. Nem is tudom mire mennék nélküled. 

-Jut eszembe. Rióval mizu? -kiváncsiskodott mint egy 3 éves.

-Semmi. Néha rámnéz, mosolyog, majd elnéz. Ezt megismételi minden nap egyszer. Nem többször és nem is kevesebbszer. 

-De neked bejön? 

-Nem tudom....

-Pedig nagyon cukiiiik lennétek. Mint Bonny és Clyde. Tudod kik ők nem?

-Aham. De mégis mi az ördögöt csináljak? 

-Mindenképp várd meg ameddig közeledik feléd. Egy ilyen szép lány mellett mint te, nem fogja sokáig kibirni azt, hogy ne próbálkozzon be. Előbb utóbb a szive átveszi az irányítást. Késöbb meg esetleg a pöcse. -mondta nevetve. 

-Apa tuti kinyirná. 

-A számból vetted ki a szót. -nevettünk fel egyszerre.

-Én átsasszézok a szobámba, mielőtt a professzor észre venne. Múltkor Nairobival ügyeskedtünk este pár üveg pia mellett, és hát elég rosszul sült el. 

-Na mesélj! Mindent tudni akarok! -parancsoltam rá.

-Huh, zene plusz pia egyenlő káosz. Ez mindent elárul szerintem. 

-Kire másztál rá? 

-Kire nem? -nevetett.

-Azt ne mondd, hogy a professzorra is. -mondtam nevetve. 

-De még mennyire, hogy rá is. 

Itt már egyikünk se bírta tovább. Hangos röhögésbe kezdtünk, akarom mondani nyerítésbe, mert ez inkább hangzott annak. 
Még beszélhettünk egy keveset az újdonsült barátnőmmel, majd mindegyikünk nyugovóra tért a saját lakrészébe. 
Reggel arra keltem, hogy a szomszéd szobába hangos veszekedés megy. Gondolkoztam rajta, hogy kinézzek-e. Ha jól hallottam Stockholm és Denver verték fel a házat. Nem kellett sokáig gondolkoznom. Odasétáltam az ajtóhoz és kidugtam rajta piciny kis buksim. Ahogy elnéztem minden ajtóból egy-egy fej lógott ki. 
A nagy vita közepette észre vettem, hogy Rio szobája az enyémmel szemben van. De hogy elnéztem neki is most tűnt fel. Rám nézett, mosolygott egyet, majd végre megszólalt. Komolyan már kezdtem azt hinni megnémult.

-Jó reggelt kisasszony! -mondta nevetve.

-Jó reggelt uram! -nevettem el magam én is.

A mosolya még mindig képes lenne megölni hosszú távon. A göndör haja már csak hab a tortán. Na de álljunk csak meg egy pillanatra! Most frankón csak egy boxer van rajta? Mi a picsa. Most írjam meg a végrendeletem, vagy majd a többiek eldöntik, hogy kire mit hagyjak? Az a felsőtest.... ha tovább nézem hozni kell a felmosót mert elfolyik a Niagara a lábam közt. 

-Mi a helyzet? Tetszik amit látsz? -kérdezte nevetve, mégis a szemébe a huncutság csillogott.

Mire észbe kaptam már nem emlékeztem a kérdésre sem. 

-Tessék? -kérdeztem zavarodottan.

Válasz helyett csak annyit láttam, hogy körbe néz, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy nem figyel rá senki megindult felém. Na, most jött el az a pillanat, ami erősen megbizsergette minden porcikám. Meghátráltam, ezzel utat engedve annak a személynek akinek egyetlen ki-be baszott mosolya ölni képes.  
Belépett az ajtón, majd becsukta maga mögött. Minden egyes lépésénél hátrább mentem, vagyis csak egy darabig, mert falnak ütköztem. Riót ez azonban nem zavarta, ő csak tovább jött, majd megállt előttem. Kezét az arcomra tette, majd megismételte kérdését, amit kint kérdezett tőlem. 

-Tetszik a látvány? Csak mert elég sokáig bámultál lefelé. 

-Hát...öhm...izéé. -motyogtam lányos zavaromban. 

-Akkor ezt betudhatjuk egy igennek. -válaszolta meg saját magának a kérdést nevetve. 

Ilyenkor azt hiszem azt szokták mondani, hogy azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány. 
Keze továbbra is az arcomon pihent, de  csak az egyik. A másik a csipőmre vándorolt, ezzel közelebb húzva magához. Egyre közelebb hajolt hozzám, a számat vette célba, azonban mielőtt odaért volna elkanyarodott a fülemre. Majd a következőt súgta bele:

-Ha még egyszer ilyen atom szexin nyitsz ajtót nem birok majd megállni. Ja, és jut eszembe. Ebbe a pizsibe többször is fogadhatnál. -majd ez után a kijelentés után sarkon fordult.

Végignéztem, ahogy mr. tökély kisétál az ajtómon engem egyedül hagyva a csurom vizes bugyimmal.