A spanyol Bonnie és Clyde

Kicsi a bors, de erős

Reggel hatalmas hangzavarra lettem figyelmes, így hát kinéztem mi folyik itt. Megint Denverék balhéztak. 

-TE UTOLSÓ SZEMÉT ROHADÉK! HOGY A FARKAD ROHADJON LE A HELYÉRŐL DE GUSZTUSTALAN FÉREG! 

-Monica! Kérlek had magyarázzam meg!

-ITT NINCS MIT MEGMAGYARÁZNI DENVER! SZERINTED HÜLYE VAGYOK? 

-Utoljára szóltam! Ne rendezz jelenetet! -ragadta meg erősen Stockholm kezét.

-ENGEDJ EL! EZ FÁJ! 

Ez után a kijelentése után odarohantam, és nem érdekelt hányan néznek. 

-Denver! Engedd el! MOST! 

-Te ebbe ne avatkozz bele! Te csak egy kis mitugrász csitri vagy! 

-Hogy minek neveztél? -kérdeztem vissza idegesen.

Itt érezte Denver, hogy kicsit elvetette a sulykot, de leszartam. Behúztam neki egyet, majd végig néztem, ahogy a feje ütközik a fallal. 

-Ha még egyszer így bánsz egy nővel, nem csak akkorát kapsz, hogy a fal adja a másikat, de tönkre fogom tenni a szaros kis életed! 

Majd sarkon fordultam és visszaszambáztam a szobámba. Gondoltam visszaalszok, de Tokió rúgta be épp az ajtómat.

-Bazdmeg csajszi! Milyent bevertél Denvernek. Büszke vagyok rád. Mondjuk nem szívesen kapnék tőled egyet. De amúgy már kijárt neki. Untam nagyon.

-De azt is láttad, ahogy a faltól kapja a másik felét? -nevettem el a kérdést.

-Még szép. Majdnem behugyoztam a nevetéstől. De mondok jobbat. Látnod kellett volna Riót, amikor Denver azt mondta rád, hogy egy csitri vagy. 

-Na jó! Ha most azonnal nem mesélsz el minden részletet te is kapsz egy pofont! 

-Ökölbe szorult a keze és már épp meg akart indulni, amikor bevertél Denvernek. Egyből megtorpant és olyan fejet vágott, mint akinek most mondták meg, hogy adoptálták. Nagyon vicces volt. -nevetett.

-Akkor ez tudod mit jelent? 

-A hős lovagod akart lenni, hogy cserébe megjutalmazd azzal, hogy beleülsz neki. 

Tokió úgy röhögött, mint egy retardált fóka aki épp a vízbe akar kúszni. Nem bírtam tovább komoly arccal. Elkezdtem én is röhögni, majd jó szerencsémhez híven lebukfenceltem az ágyról. Után ezen röhögtünk fél órán keresztül. 
Miután abba hagytuk a cirkuszi mutatványunk lesétáltunk enni. Egyedül Denver nem volt lent. 

-A kiscica nyalogatja a sebeit? -kérdeztem nevetve.

-Örülök, hogy nem nekem kellett helyre tennem a fejét. -mondta Moszkva.

-Amekkorát kapott, szerintem most valahol 2 kóma között fekszik. -mondta apa. 

-Hát nem kapnék tőled sem pofont. -szólalt meg két harapás közt Rio.

-Gyerekek! Nem akarom fényezni magam, de olyan mint az apja. -mondta dacosan apa. 

Én csak válaszul ledobtam egy kenyér szelettel. Vette a célzást és befogta. 
Reggeli után mindenki kiment az udvarra és a célba lövést gyakoroltuk. Vagyis csak a többiek. 

-Professzor! A kislánynak miért nem kell gyakorolni? -kérdezte Helsinki. 

-Boston! Kérlek mutasd meg válasz gyanánt. 

Kézbe kaptam egy kis pisztolyt majd Helsinki szemébe néztem és úgy céloztam, majd lőttem. 

-Nem szóltam! -mondta Helsinki. 

-Hol tanultál meg így lőni? -kérdezte Nairobi.

-Tudod, muszáj így megtanulni, ha menekülés közbe nem akarod, hogy szarrá lőjjék a segged. Kiskoromban anya szinte csak fegyvert adott a kezembe, hogy azzal játszak. Elég drasztikus módszerei vannak. Főleg, ha kínvallatásról van szó. Viszont egy jó tanács. Ha elkapnak titeket, inkább a halált válasszátok, minthogy találkozzatok anyámmal és ő hallgasson ki titeket. 

-Ki az édesanyád? -érdeklődött Rio.

-Ha elmondanám, akkor megszegném a professzor egyik szabályát.

-Most az egyszer elmondhatod. Úgyse az a neved, mint annak a szörnyetegnek. 

-Alicia Sierra.

Amint kimondtam a nevét, a legtöbb emberbe még a szar is belesült. Ennyi döbbent arcot sem mostanában láttam. 

-Berlin! Te megtöltötted Spanyolország legnagyobb szörnyetegét? -kérdezte Tokió.

-El is vette. -mondtam két korty közt.

Mindenki elhűlt a kijelentésem hallatán. 

-De az már régen volt, és még mielőtt kopó lett volna együtt raboltunk ékszerboltokat. Csak akkor még más néven futott. -mondta Berlin. 

-Azóta már terhes is nyugodj meg. -vágtam közbe.

-Kitől? -kérdezte apa. 

-Nem tudom. Nem méltattam annyira a faszit, hogy megjegyezzem a nevét.