Learn To Fly

Henrik

*Matt szemszög *

Nagy nehezen sikerült megtanulnia. Közben ki is írta a dalok szövegeit. Majdnem elröhögte magát mikor meglátta hogy 1D is van a repertoárban. El is játszottam az egyiket. Végig őt néztem a reakcióit. A Man Who Sold The World-nél végig a szemébe nézte.. Nem láttam még embert így örülni egy zenének.
Időközben megszáradt a haja. Teljesen begöndörödött eszméletlenül dögös. Muszáj volt ezt megemlítenem. Aztán már nem tudtam parancsolni magamnak. Teljesen belebolondultam ebbe a lányba. Annyira tökéletes pillanat lett volna ha nem halljuk azt a csörrenést. Mira leesett és összetört egy poharat. Vérzett. Megszédültem. Egyetlen egy dolog van a világon amitől írtózom és az a vér. Dóri azonnal felkapta és elvitte onnan én csak ott álltam lefagyva. A hangja zökkentett ki. Sietve szedtem össze mindent. A szobába lépve megéreztem a vér fémes illatát de ez nem volt annyira erős mint akkor. Muszáj volt kimennem onnan. Nagyon közel voltam a pánik rohamhoz, de leküzdöttem. Nagy nehezen eltűntettem a szilánkokat. Betűztem a szobába. Az ágyamra ültem és a fejemet fogtam. Törtek fel belőlem az emlékek, azt vettem észre hogy sírok. Kopogást hallottam.
Dóri az.. Nem láthat így de, szükségem van rá.

*Dorothy szemszög *

Léptek hangját hallottam majd az ajtó ki is nyílt. Berántott gyakorlatilag a küszöbön. Sírt. Éreztem ahogy megölel és hogy a vállara hajtja a fejét. Zihált a mellkasa rendszertelenül emelkedett és süllyedt. Visszaöleltem és a pólójába fúrtam az arcom.

-Mi a baj? - nem tudtam mást kérdezni.

-Hogy van Mira? - kérdezte.

Igen most már 100 % hogy sír.

-Minden a legnagyobb rendben. Nem ütötte meg nagyon magát és a szilánkok sem fúródtak mélyre. Nagyon ügyes volt. Most alszik. Néhány nap és elmúlnak a nyomok.

Nehéz volt beszélnem mert nagyon erősen szorított magához, mintha én lennék a kő amibe beleakad a vasmacska.

-Shh.. Nincs semmi baj- simogattam a hátát.

Kicsit fészkelődtem hogy a szemébe tudjak nézni. Két kezem közé fogtam az arcát.

-De te hogy vagy? Hé hé nézz rám.. Mondd el nyugodtan nekem.

Egyik kezével megtörölte az arcát.

- Nem tehetem.

-Miért nem?

-Mert gyengének fogsz tartani- szipogta.

-De ha elmondod könnyebb lesz.

Sóhajtott. Valamiért az éreztem hogy ez egy hosszú beszélgetés lesz. Leült a földre én is mellé telepedtem.

-Mikor kicsi voltam a nagymamámmal, és anyu bátyjával Henrikkel éltünk. Az én apám az a fajta aki elmegy cigiért a boltba és nem jön vissza. Így éltünk négyen egy lakásban. Nem mondom hogy kényelmesen, de elfértünk. Anya egy kisboltban dolgozott, Henrik ügyvéd volt, ők tartottak el minket. Sokat dolgoztak. Szerettem a nagybátyámat. Sűrűn mentünk kirándulni, elvitt az állatkertbe és ilyenek. Egyszer hazajött egy hatalmas szélsárkánnyal. Együtt eregettük a város határban- arcára keserédes mosoly ült- Ő volt az apafigura az életemben. Egyébként egy fura bohókás ember volt, sokat nevetett, de én tudtam hogy valójában szomorú.. De nem tudtam neki sehogy segíteni.Egyik éjszaka ki kellett mennem a mosdóba. Mikor kinyitottam az ajtót..