Learn To Fly

Szertár

*Dorothy szemszög*

A farmer kabáromról levágták a felvarrót és a helyér fekete alkoholos filccel nagy betűkkel írták hogy:RIBANC, itt ott meg is szaggatták. Kaptam már ilyen üzeneteket tolltartóban és hasonlók de ez túl ment egy határon. Olyan ideges és dühös lettem hogy elkezdtem sírni. Tudtam ki csinálta. Értem én hogy beszól de ami sok az sok.

-MEGVEREM! MEGVEREM BASZKI! - mondtam hangosan és megindultam a másik öltöző felé.
Gabi és egy másik lány az osztályból Ivett keze rántott vissza. Gabi magához húzott.

-Szivem ezzel nem oldasz meg semmit.. Belegondoltál abba hogy mit fogsz csinálni?

-Meg mondom én neked egy szép lilafoltot minimum a kis szürke szeme alá annak a libának- próbáltam magamtól ellökni.

-Azzal csak rosszabb lesz- szólt Ivett- öltözz fel gyorsan és megyünk osztályfőnökhöz oké? Tessék itt egy üveg víz, hűtsd le magad egy kicsit jó?

Húzóra megittam. Még ilyet... Értem én hogy problémája van de tönkre tenni egy másik ember ruháját? Mint a villám öltöztem át. Mondtam a lányoknak hogy egyedül is megoldom, felmegyek csak megmosom az Gabi erősködött de aztán csak elengedte a dolgot, tehát kiment. Nem nagyon sikerült az idegből való sírásom nyomait eltűntetni. Sokat jelent nekem az a kabát. Annyira megalázva érzem magam. A maradványait beleraktam a táskámban. Az aulában ott ült néhány lány abból az osztályból. Mikor megláttak nevetésben törtek ki. Majdnem rájuk mozdultam de megláttam Matt-et. Látta hogy valami nem oké. Elsétált mellettem a lépcső felé tekintetével csak annyit üzent hogy : Gyere!
Én meg mentem. Már elmentünk a tanári előtt, nem értettem mit szeretne. Bement a szertárba. Elég tágas szertára van a sulinknak. Megállt az egyik polcnál amire szerintem régi naplók voltak pakolva. Felém fordult én megtorpantam. Egyik kezével megfogta a vállam.

-Mi történt?

-Hogy mi történt? - vettem le a kezét- Az kérlek szépen hogy ma bejöttem az iskolába lenyomtam 5 tanórát ebből 3an dolgozatot írtunk. Tesin belém álltak. Lenyeltem. Értem én hogy nem vagyok szimpatikus és hogy bele kell kötni a másikba mindenhol ahol lehet. Oda kell szúrni ahol a legjobban fáj.. És az hol van egy lánynak? Na vajon? Hát természetesen az alakja. Lenyeltem semmi baj megszoktam. Kapok mindig jelzőket, üzeneteket és hasonlókat. Nem vagyok egy top modell és akkor mi van? Semmi! Szerintük én választottam a testem! Én döntöttem úgy hogy kék legyen a szemem és ilyen az alakom. Hát persze! Nekem se kellemes ebben a testben élni mikor a mai világban már csak a külsőségek számítanak. Viszont kénytelen voltam vitába szállni mert már téged is belevontak. A baráti körömet érted ahol jól érzem magam és elfogadnak bírálják és hazudgálnak róluk érted? Én vagyok a legnagyobb ribanc.. Én aki amióta gimnazista rá se nézett egy srácra de mivel a banda ott van én már ribanc vagyok. R-Ráadásul még életemben nem csókolóztam de egy hatalmas ribanc vagyok . Nem tetszett Timinek a vissza vágásom. Oda ne rohanjak. És mit csinál ez a nem is tudom minek nevezzem? A legaljasabb dolgot amit el lehet követni- mondtam miközben elővettem a táskámból a kabátomat és odaadtam neki- Ez a kabát tegnap nálatok száradt a radiátorotokon. A kabátot Davetől kaptam, a felvarrót én vartam fel, kézzel mostam és rengeteg mindent megélt velem. Tönkretették- ahogy mondtam egyre idegesebb lettem és megint megindultak a könnyek- Olyan dühös vagyok szívem szerint most szétvernék mindent. Annyira megalázó. Ezeknek már semmi se szent? Elgem van érted? Elegem van! Tűrök és tűrök de minek? Minek? Elegem van- zártam le már-már zokogva.

Nem sírok mások előtt de valahogy úgy éreztem most ezt kiadhatom magamból. Közelebb jött hozzám és megölelt. Az arcomat a felsőjébe fúrtam.

-Shhh.. Semmi baj- simogatta a hátam és a hajam.

-Én egy végtelenül türelmes ember vagyok amíg fel nem csesznek...