Learn To Fly

Hívások

*Dorothy szemszög*

Nagyjából délig aludtam. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból. Rendbe szedtem magam a fürdőszobába. Anya tejszínes-gombás csirkét készített és desszertnek tiramisut. Ebéd közben  kérdezgetett a tegnapról.

-Ki nyerte a mérkőzést?

-Én, bár be kell valljam nem volt könnyű. Egyébként jól elvoltunk. És te meg Kata? - nem akartam tovább firtatni a dolgot.

-Jaj, nagyon jót beszélgettünk. 

Ebéd után felhívtam Dave-et.

-Szia, Dave. 

-Szia, Dorothy mizu? -szólt egy álmos hang a vonal végéről.

-Most keltél ez komoly?

-Igen. De,mit szeretnél? Baj van?- hangjába aggodalom vegyült. 

-Nem tudom. Átjönnél? Ez nem annyira telefon téma-válaszsoltam.

-Most tudod vagy nem? Néha olyan nehéz veled!-zsörtölődött-Nézd a telefon csörgésre keltem, aludni szeretnék. Majd holnap.

-Rohadt jó barát vagy még mindig. Akkor azt a nagy adag tiramisut egyedül fogom megenni-tudtam mivel lehet rá hatni.

-Ohh hogy rohadj meg. 15 perc és ott vagyok- és kinyomta a telefont.

Így is lett. Alig negyed órával később majdhogynem feltépte a bejárati ajtót.

-I AM HERE-üvöltötte.

-Nagyszerű. Ülj le. Kérsz valamit?

-A tiramisut ha már felkeltem.

-Tudod olyan egyszerű téged rávenni dolgokra- mondtam vigyorogva

Felálltam és elővettem a hűtőből az édességet. Rá is rabolt. Mikor végzett (nem értem hol tűnik el benne ennyi kaja hiszen olyan vékony) felém fordult.

-Miről is akartál beszélni?-kérdezte.

Beültünk a szobámba. Elmeséltem neki a storyt töviről hegyire. A könyvtáras témán át hogy Bálinték nem hazudtolták meg magukat.

-Egyébként igaza van annak perverz dobosnak. Tényleg sokat dobna rajtuk ha lenne egy jó csaj az együttesbe. 

Hozzávágtam egy díszpárnát.

-Jól van már, csak azt mondtam hogy nem mondott hülyeséget Krisz.

-Hidd el ha Matt is náluk zenél nagyobbat fog dobni rajtuk. De nem ez a lényeg.

Folytattam a történetet. Mikor ahhoz a részhez értem hogy megölelt teljesen zavarba jöttem. Egy ölelés nem egy olyan apokaliptukasan nagy dolog de, nekem valahogy most az. Mikor befejeztem egy ideig csendben néztünk egymásra.

-Nos-a kezével egy olyan mozdulatott tett mint mikor az orvos felveszi a szemüveget- Önnek érzései vannak. Ami egy teljesen természetes emberi dolog. Nem betegség bár, néha képes embereket kinyírni. De az Ön esetében semmi gond. Eddig. Sodródjon az árral lesz ahogy lesz.

Akaratlanul is elnevettem magam. Jól állt neki ez az orvosos hangnem. 

-Egyébként tényleg ne parázz lesz ahogy lesz.

Még beszélgettünk egy ideig.Elmondta hogy valami alakul közte és egy évfolyam társa között.

-Hogy mi??? Úristen ezt a napot felírom. Hát itt halok meg mindjárt. Miért nem mondtad eddig? Ki az a lány?

- Majd ha komoly lesz meglátod. Egyébként nagyon vicces vagy viszont nekem most mennem kell. Hétfőn találkozunk és ígérd meg hogy bemutatod nekem ezt a Matt gyereket- mondta és kilépett az ajtón. 

Neki álltam tanulni. Rengeteg házim volt. A felénél sem jártam, mikor megszólalt a telefonom. Krisztián.

-Hey, Hey, Hey- szóltam bele a telefonba.

-Szia jaj de jó hogy felvetted.. Ráérsz most tudunk beszélni?

-Persze lökjed.

-Na figyelj , az van hogy hétfőn nem lesz Bálint iskolába.

-Igen és?

-Na mármost ha a banda egyik tagja nincs ott mikor bemutatod a gyereket. Hogy is hívják?

-Máté.

-Na igen őt akkor az úgy nem oké. Szóval mivel szombat van kitaláltuk, pontosabban Simon kitalálta de az nem lényeg, hogy el kéne jönnie meg persze neked is az Ifi klubba és na érted. Mit szólsz?

-Ma vagy holnap? - kérdeztem.

-Hát figyelj nekünk mindegy. Kérdezd meg a srácot- válaszolta.

-Oké.

Letettük. Na baszki most nagy pácban vagyok. Az egy dolog hogy az én számom megvan neki de az övé nekem nincs meg. Gondolkozz Dorothy ezt hogy oldod meg! 
Nem kellett sokáig gondolkodnom. Ugyanis megszólalt a Sex Pistols- God Save The Queen  című száma és felvillant a telefonom képernyője.

Matt🤘🏻🔥

Na ez hihetetlen. Nem csak én voltam olyan bátor hogy kaptam az alkalmon és beírtam magam a telefonba.
Vettem egy mély levegőt és felvettem.

-Szia Dorothy.. - szólt egy félénk hang a vonal másik végéről.

-Szia Matt.

-Figyelj anya nem találja a karkötőjét. Megnéznéd hogy nálatok van-e? - hadarta el gyorsan.

-Persze. De előtte lenne egy kérdésem.

-Mondd nyugodtan- hangjába némi feszültség is vegyült.

-Igazság szerint pont hívni akartalak.

-Tényleg? - csodálkozott

-Tényleg. Na figyelj rövid leszek. Az előbb hívott Krisztián-kezdtem a történetbe.

-A dobos?

-Igen. Azt mondta hogy hétfőn nem lesz teljes létszámmal a csapat ezért meginvitáltak téged meg egy úttal engem is az Ifi klubba hogy megismerkedjetek. Na mit szólsz hozzá?

-Jól hangzik. Mikor?

-Végülis ha te azt mondod akár most is mehetünk.

-Oké akkor legyen 5 óra. De én nem tudom merre van.

-Jaj, tényleg. Figyelj találkozzunk háromnegyedkor a könyvtárnál oksi? És ha itt a karkötő viszem.

-Rendben.

-Ja és gitárt hozz magaddal!

-Miért?

-Van egy megérzésem és ezzel be tudsz náluk vágódni- válaszoltam.

-Jó. Akkor háromnegyedkor a könyvtárnál. Szia.

-Bye, bye.

Küldtem egy üzenetet Krisznek a fejleményekről, és elkezdtem keresni a karkötőt.