𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒 ; ᴠᴍɪɴ ✔

0.

●

●

●

𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒

- ᴠᴍɪɴ -

•

•

•

꧁jimin꧂

      - Felelsz vagy mersz? - kérdez rá Nayeon, mire a mellettem ülő fiú elgondolkodik, végül pedig magabiztosan a másodikat választja. - Merek - feleli, amitől mindenki tapsolni kezd, tudva, hogy a lány mindig extrém dolgokat talál ki, így a mostani sem lehet ez másképp.

      - Vedd le a pólódat, majd az erkélyről ugorj bele a medencébe! - gúnyosan felvonta a szemöldökét a lány, azt gondolva, hogy Hyunjin ezt nem fogja megtenni, de nagyot tévedett. Én ismertem már Őt, tudtam, hogy szeretni a merészségeket. Azt pedig főleg, ha valaki nem hisz benne.

      Felállt, levette a pólóját, amitől láthatóvá vált kissé kidolgozott hasa, majd kinyitotta az erkély ajtaját, és kilépett a csípős hidegbe. Én már most tudtam, hogy biztos megfázás lesz a vége, ha nem tüdőgyulladás, de a fiú megállíthatatlan volt. Többen is felálltunk, hogy végignézzük az ugrását, abban reménykedve, hogy tényleg a medencében köt ki a teste, és nem kell mentőt hívni hozzá. Szerencsére a kettő (a medence a háztól) nem volt messze egymástól, így annyira nem kellett aggódni a vészhelyzetek miatt.

      Hyunjin felállt a korlátra, néhányunk segítségével pedig megtartotta az egyensúlyát, majd elengedte a kezünket. - Ezt videózzátok, mert szeretném, ha megmaradna a történelemben! - nézett hátra nevetve, mintha éppen a világ megmentésére készült volna. Egy nagy levegőt vett, előre nézett, és ellökve magát a korláttól ugrott egyet. Nagyot kiáltott, mutatva a szórakozás jelét, majd a vízben kötött ki, ami a lent bulizó embereket teljesen ellepte.

      Nevetve néztük végig az esetet, néhányan még lentről is kamerázták az egészet, majd vissza betolakodtunk a melegbe. Ekkor döbbentem rá, hogy legjobb barátom, Taehyung csak ott ült a földön. Észre sem vettem, hogy nem jött ki velem és a többiekkel az erkélyre, megnézni Hyunjin nagy ugrását. Kicsit rosszul éreztem magam emiatt, így érdeklődve ültem le, majd csusszantam oda hozzá.

      - Van valami baj? - simítottam fel kezemet a combjára, miközben lábai egy törökülésben voltak, kezei pedig az ölébe voltak ejtve. Egy mosolyt erőltetett az arcára, majd lassan felnézett rám, és megingatta a fejét.

      - Dehogy, csak fáradt vagyok - próbált nekem hazudni, de túl jól ismertem ahhoz, hogy ezt ne vegyem be. Mást talán meggyőzött volna. Sőt, azt is tehetném, hogy figyelmen kívül hagyom a tudatot, miszerint tényleg nem érzi jól magát. De akkor nem lennék a barátja.

      - Az előző körből való kérdésed zavar? - kérdeztem rá halkan, bár a többiek olyan hangosan nevettek, ahogyan visszajátszották a Hyunjines videót, hogy sosem hallottak volna meg minket.

      Taehyung nagyot sóhajtott, majd egy aprót biccentett. - Most mindenki azt hiszi, hogy egy lúzer vagyok, mert még sosem... - motyogja, hangja pedig közben megremeg, ami csakis azt jelenti, hogy hamarosan el fogja sírni magát. Nem akarva, hogy ezt a többiek meglássák, majd ezért is kigúnyolják a fiút, az ajtó felé biccentettem, majd mondtam neki, hogy menjünk ki.