Sziasztok!
Igazából ez a könyv már egyszer fent volt, de sokkal másabb formában.
Megrendelésre is írok reszéket, de inkább saját kis röpke ötleteket találhattok majd benne.
Nem tudom mennyien fogjátok olvasni a kis szösszeneteket, amiket leírok...
Én és a Forma 1 elég hullámvasútszerű kapcsolatban álltunk, ugyanis bácsikám szerettette meg velem még kiskoromban, de utána egy ideig követtem, majd kisebb-nagyobb kihagyás után folytattam, így a pilótákat sem tudtam különösen jól megjegyezni és a szabályzat sem tisztázódott előttem teljesen. Ez csak akkor következett be, amikor elkezdtem az egyetemen a média és menedzsment szakot nagybátyám viszont elérte, hogy abbahagyjam, azzal, hogy munkát ajánlott nekem. Úgy álltam hozzá, mint a foghúzáshoz, de mikor én és Max összejöttünk, akkor megláttam az esélyt, hogy így több időt tölthetünk együtt, így nem mondtam fel. Sokszor olyan veszekedésünk volt, hogy az egész Red Bull hallotta, de fülüket és farkukat behúzva lapultak szépen csendben, miközben végezték a dolgukat. Hiába, hogy sokszor szavak nélkül is megértettük egymást, mikor valamin összekülönböztünk, akkor jött a katasztrófa és a "mindenki el az utamból". Egy szó mint száz, imádtuk próbára tenni egymás semmi kis idegzetét, ez viszont megszűnt nagyjából egy hónapja, amikor egy veszekedés alkalmából tudattam vele kicsit sem finomkodva, hogy a gyerekét várom. A nappali közepéből kiabáló holland egyből elhallgatott és le kellett ülnie, hogy ne ájuljon el helyben. Karba tett kezekkel próbáltam lenyugtatni magam, hogy mikor megszólal, akkor ne üvöltsem le a fejét, de mikor perceken keresztül meredt a semmibe szótlanul, kezdtem ideges lenni, de féltem is, hogy erre most mit mond. Mikor előre dőlt és megfogta fejét kezdtem felkészülni a legrosszabbra, de aztán meghallottam ahogy zokog, ettől pedig elérzékenyültem és ketten sírtunk a gyerekünk örömhírén. A szomszédok meg is jegyezték, hogy szokatlanul nagy a csend a lakásban és azt hitték, hogy meggyilkoltuk egymást, de tudattuk velük, hogy ilyenről szó sincs. Max egy egész polcot tömött tele kezdő apáknak íródott könyvekkel, hogy legyen amiből felkészüljön a "kis utódja" érkezésére. A vendégszobát már el is kezdte szétbombázni és az aggódásfaktort már kiütötte a helyéről. Mikor indultunk Monacoból még a hazvezetővel is összebalhézott, amiért nem ment a lift, így elvárnák, hogy a terhes nő legyalogoljon a hatodikról, s bár én mondtam neki, hogy a mozgás nem árt, ő mégis lecipelt a földszintig.
Most meg itt vagyunk a szezon előtti teszteken, én pedig ismét visszaálltam munkába, mint a csapat közösségi oldalainak vezetője . Max boldogságának köszönhetően az egész társaság megtudta, hogy gyerekünk lesz, Sergio pedig egy Mini Verstappen 33 feliratú rugdalózóval várt minket. A hasamon épp hogy meglátszanak a gömbölyödés halvány jelei, de a fáradás már most jelentkezett és ebben a maszkok sem nyújtottak segítő kezet, amit mindenképp használnom kell, csakúgy mint minden másik embertársamnak.
Max csörtetett be a kis pihenőbe , ami annyit jelentett, hogy nagyon hamarosan kezdődik az első tesztnap és ideje átöltözni. A kényelmes kis kanapén helyezkedtem és a beérkezett üzeneteket bogarásztam, Max viszont úgy gondolta, hogy a beszélgetés érdekesebb.
-A kincseim jó vannak?-nyomott ajkaimra egy gyors csókot és folytatta az öltözést
-Tökéletesen, bár a pihenőket nem kéne mindig az emeletre helyezni. Most még oké, de nagyobb hassal lehet kényelmetlen lenne. Akkor majd nem jövök fel hozzád.
-Ez az ötlet nem tetszik, reklamálni fogok a bácsikádnál.
-Mi bajod van vele? Drágám, a te gyereked növekszik bennem, úgyhogy nincs jogod a nyafogáshoz.
-De gondolom véleményt nyilváníthatok.
-Kezd ez nem tetszeni nekem baby, mire akarsz kilyukadni?-szedtem össze a cuccaimat, emelkedtem lábra és lassan az ajtóhoz oldalaztam
-Tudod, gondolkodtam azon, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő hónapokban és nem tudom mennyire jó ötlet ez a sok utazgatás, még ha a munkád miatt is van. Véleményem szerint könnyebb lenne, ha maradnál Monacóban.
-Nem! Verstappen, teszek a véleményedre. Nem fogok otthon ülni és a kanapéról nézni a futamaidat. Tök jól megvagyok úgyis, hogy téged kísérlek és közben végzem a munkámat.
-Most még igen, mert könnyen mozogsz, de mi lesz mondjuk hat hónap múlva? Nyolc hónapos terhesen is majd futkározol a Paddockban? Mi lesz, ha egy verseny alatt indul be a szülés? Ebbe belegondoltál már?
-Hogy szorult beléd ennyi pesszimizmus?-csaptam mellkason és hátat fordítottam neki. A pihenőjéből egyenesen a Red Bull garázsba mentem, hogy még a kezdés előtt tudjak posztolni a csapat közösségi felületeire. Max végig a nyomomban loholt és a nevemen szólongatott, de céltudatosan haladtam előre , hogy lássa tényleg hidegen hagy a véleménye.
-Lindsay, eltűntél.-veregetett hátba nagybácsikám, majd a hasamra simította hatalmas kezét-Jól vagytok? És miért áll Max olyan távolságra tőlünk?
-Kezdjük az elején. Igen Chris bácsi, köszi, jól vagyunk a picurral. Max pedig, hát eltérő vélemény, de semmi vészes, majd megbeszéljük.
-Nem jó vele sokat várni, tapasztalatból mondom, nekem viszont lassan mennem kell, mert röpke fél óránk van a kezdésig.
-Igen, nekem is dolgoznom kell.-vettem elő a csapattól kapott telefonomat, hogy elkezdhessem a posztolgatást
-Akkor most kezdődik a durcizunk és nem szólunk egymáshoz hadművelet? Csak nem akarom olyan helyzet közepén találni magam, hogy a gyerekem megszületik a futam alatt és én meg végig kell vezessem a megmaradt köröket, miközben csak az épségetekre gondolok. Én csak a jót akarom nektek és nem rádión keresztül kapni a nagy hírt.
-Ezesetben fogadd el a döntésem. Szeretem, amit csinálok itt, Max. Nem terhelem magam, nem a kerekeket cserélem. Képeket és videókat kell készítenem, amiket felrakok a cseszett Instagramra.
-Jó oké, bocsánat, hogy aggódok a barátnőmért és a gyerekemért.
-El akarsz szakítani a civilizációtól! Mit gondoltál, hogy bezárva odahaza Monacóban jól érezném magam? Befásult zombivá válnék! Mostmár átlépted a vonalat!
-Max, kocsiba kérlek, rádió próba.-hívták a pilótát, akinek nem volt más választása, mennie kellett
-Ezt megbeszélhetjük miután elvertem a két Mercedest?-fordult vissza utoljára és lopott egy gyors csókot
-Beszélünk majd róla, de csak ha legalább az egyik merci mögötted marad, másképp mosolyszünetet tartunk.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
