Formula 1 One Shots

P Wedding Baby

𝓝𝓲𝓴𝓲𝓽𝓪 𝓜𝓪𝔃𝓮𝓹𝓲𝓷
x
𝓔𝓭𝓲𝓷𝓪
2656 words

Mikor hét évvel ezelőtt  először  Monacóba keveredtem úgy éreztem, hogy nekem nem lesz itt helyem. Úgy indult, hogy egy nyaralót veszünk csak, amiben lakhatunk, amikor a családommal idekint leszünk. Nos, előttem  elhallgattak egy fontos részletet: a családi vállalkozásunk miatt kellett a ház, hogy több időt  tudjunk itt tölteni. Egy évre rá viszont egy másik házat is vettünk a tudomásom nélkül a kikötő  mellett. Sokszor volt, hogy egyedül utazgattam és hónapokat töltöttem el a szüleimtől  messze, hogy a barátaimmal lehessek. Egy ilyen alkalommal ismertem meg azt az embert is, akinek első  találkozásunkkor bemutattam a középső  ujjam. Azóta viszont történt nehány fordulat, aminek köszönhetően most itt állok a szobámban, miután a hajamat sikeresen elrendezték és fixálták, hogy legyen akarmilyen hosszú a nap a természetes hullámok megmaradjanak szőke tincseimben.

-Anyukádék most indultak a nyaralótoktól, azt mondták legfeljebb fél  óra és itt vannak.-lépett be az ajtón Carla, kezében egy mappával, amire az általa elvállalt feladatok voltak jegyzetelve.-Dina, szent szar, gyönyörű lett a hajad. Mindjárt elsírom magam.-kezdte törölgetni szemeit, en viszont két keze után nyúltam és rászorítottam

-Ne sírj, mert a sminkeket már megcsinálták.

-Jó, akkor nem sírok, inkább megyek és felveszem a ruhámat.-küldött puszit a levegőben és átrohant a lakás vendégszobájába, ahol a ruhák  várták a koszorúslányokat és Kittyt, a tanúmat. A ruhák gyönyörű türkizek voltak , kivételt képezett Kitty barátnőmé, akinek egy eltérő  gyönyörű világoskék árnyalatot  választottam. Annyira hihetetlen, hogy eljött ez a nap. Már lassan fél éve nekirugaszkodtunk a szervezésnek. Kerestük a tökéletes helyet, ruhát, tortát és személyzetet. Ebben az én drága barátnőim is segítségemre voltak, amiért életem  végéig hálás leszek.

Miután én és Nikita bejelentettük, hogy együtt vagyunk elárasztottak a kritikákkal. A középiskolás éveim végén adtam be nagy nehezen a derekam és elmentem vele egy randira. Az engem ért kritikak egyik fő témája az volt, hogy a fiú pénze érdekelt  engem, semmi más. Ezek bevallom nem érdekeltek, mert tudtam az igazságot. Mikor a fiú elkezdett "udvarolni" én pedig sorra koptattam le, Carol és Manon folyton azzal mentek az agyamra, hogy igent kell mondanom, mert a hapsi simán eltartana. Hát engem ez nem igazán vonzott, mert fontosabbnak tartom egy ember személyiségét, de a lányok addig-addig mondták a hülyeségeiket, hogy mikor végre igent mondtam a randira, akkor az érdek volt a szemem előtt,  de nen sokáig. Ahogy teltek a napok és hetek ez a szempont kezdett eltűnni, mivel a lényemmel úgysem igazán passzolt, így csak simán a fiú szeretetére figyeltem, amit küldött felém és amit az első randink után viszonoztam. Idő közben elvégeztem a mérnökit és ebben a szakmában kezdtem el megállni a helyem, miközben egy boldog kapcsolatban éltem. És most itt vagyunk, az esküvőnk napján. Az eljegyzesünk újjabb port kavart, de nem olyant amilyenre számítottunk. A rengeteg rosszakaró kezdte belátni, hogy ez a kapcsolat komoly és nem haszonszerzésen alapszik.

-Hol a menyasszony? Itt a menyasszony.-vigyorgott rám unakatesóm, Melissa, aki már felvette a türkiz ruhát-Hova indultál éppen?-kérdezte, mivel az ajtóban futottunk össze

-Rengeteg dolgom van még. Leugrok a jachthoz, megnézem, hogy minden rendben van e.-kerültem ki, amit a fiatal nő egy sóhajtással értékelt

-Edina, minden a legnagyobb rendben lesz, hidd el.

-Meli, te vagy a nyolcadik ember, aki ma ezt mondja, a nyolcadik. Szeretném a saját szememmel látni. Találkozunk később!

Vicces látványt nyújthattam, a profik által keszített sminkemmel és a szürke macinacival, ahogy kirontok az épületből és futólépésben teszem meg a kikötőig az 50 méter távot. A hatalmas lefoglalt jacht előtt Kitty állt és nézte, ahogy a személyzet az utolsó virágdíszeket rendezgeti a korlátoknál.