Cristal története

Irigykedés, melyből barátság lett

Miután elindultunk Alex-szel a suliba, gondolkodtam kettőnk viszonyáról, mert sok olyan ember van ott, akik nem akarnak meglátni a fiúval, hiszen egy különc vagyok. Megfogta a kezem és úgy sétáltunk a sárga épület felé, így a reakcióm sejthető volt. Olyan vörös színt vett fel a fejem, hogy a hajam szinte elvesztette a színét az arcomhoz képest. A megszokott hármas, mint mindig a bejárat előtt dohányoztak, de a következő pillanatban éreztem tekintetüket a hátamon. Mintha több száz kést böktek volna a hátamba, ám a következő perc, csak még nagyobb lapát volt a tűzre, ugyanis Alex előttük csókolt meg. Égett az arcomról a bőr, és tudtam, most megölnek, csak legyek egyedül. Féltem, így nem is mertem elmenni szívem választottja mellől, remegtem és a sarkokat figyeltem, hogy mikor fognak lecsapni rám. Már a negyedik óra után voltunk, amikor el kellett mennem a mosdóba és tudtam Alex oda nem jöhet be. Elindultam egyedül, de valahogy rossz érzés kapott el. Nem foglalkozva ezzel, bementem a lány mosdóba, de a következő kép megfélemlített. Lucy, Kate és Milli álltak előttem, arcukon a bosszúszomjas tekintet figyelt engem. Az ajtót bezárták és én tehetetlen voltam, hiszen mindhárman pompom lányok, akik hozzám képest izmosabbak. Az első pofont Lucy adta, amitől a falnak estem, következőnek Kate vágott gyomor szájon, Milli pedig csak bele rúgott a lábamba. Ezt követően ököllel vertek és durván megrugdosva, csak ennyit mondtak:

- Ha nem hagyod Alex-et békén és nem szállsz le róla, akkor még meg is fogsz halni! Világos? - remegtem. Legszívesebben az összesnek a vérét lecsapoltam volna, de így legalább ennyivel megúsztam.

- Nem hallottam! Megértetted, amit mondtam vagy akarsz még? - a következő percben felkeltem vért köpve, majd így feleltem.

- Ti...ti akartok engem móresre tanítani? - köhögtem és jött még egy kis vér - Jól figyeljetek arra amit most mondok! Alex és én járunk és ebbe nem ti fogtok bele szólni. Addig, ameddig élek, addig fogom őt szeretni. Ha nem hiszitek el, akkor kérdezzétek meg őt. Hiszen itt áll kint az ajtó mögött. - szemeim vörösek lettek, melytől az a három liba, annyira megijedt, hogy fejvesztve menekültek előlem. Én kibotorkáltam lehiggadva, majd szerelmem karjaiba borultam. Félve nézett rám, majd a gyengélkedőre vitt, nehogy még több probléma merüljön fel.

Az utolsó óra végére felkeltem, de iszonyatosan fájt mindenem, amint kinyitottam a szemem, Alexet láttam és a három gráciát, akik remegtek engem látva.

- Kérjetek Crystaltól bocsánatot! Most! - kiabált velük, de mutattam, hogy halkabban a fejem miatt.

- Sajnáljuk Crystal! Legközelebb nem fogunk ilyet tenni! Arra gondoltunk, hogy csatlakozhatnál hozzánk, mivel tök menő volt igazából az, hogy álltad a verésünket, majd felkelve lecsesztél minket! - mondta Lucy, aki soha sem állt velem szóba. Azon gondolkodtam, mit tehetett velük Alex. Na majd hazafelé kifaggatom, persze ha Lexi nem akar ismét hazajönni velem. Ezt követően megszólaltam:

- Legyen, de Alexról és rólam csend legyen, nem piszkáltok, nem akartok szétszakítani minket, elfogadjátok az érzéseinket. Jaa és innentől én fogok nektek parancsolni. Remélem világos voltam?! - ezeket kimondva kicsit bátrabbnak éreztem magam, de ugyanúgy vért köptem fel, a hang megemelés után.

- Csak lassan Crystal, nehogy valami nagyobb baj legyen! - csókolt meg a fiú, amit a lányok szúrós és irigy szemmel néztek végig.

- Rendben Alex. Viszont a választ még mindig nem hallottam! Világos volt, amit mondtam? Mondjátok!

- Igen! Megértettük, amit mondtál! - éreztem szigorom súlyát, amin a srác is nagyon meglepődött, de éreztem, hogy most a legbüszkébb rám, amiért kiálltam magamért és kiharcoltam akaratomat, hiszen én vagyok a vámpírok hercegnője, ő pedig a démonok hercege.

- Rendben, elmehettek! Holnaptól pedig az iskola mögött fogtok dohányozni, ha már rengeteg a beírásotok. Ott legalább nem buktok le és nem fognak titeket kirúgni az iskolából és a csapatból sem! - meglepetten néztek rám, mivel olyan információt osztottam meg velük ami a karrierjüket nem rombolja le. - Viszont jobb lenne, ha leraknátok a cigit. Az apám is ebbe halt bele és nem volt szép látvány a fekete tüdeje és a ráncos bőre 40 évesen. - rémülten dobták a cigarettákat a kukába, majd elviharzottak. Még némi morgást hallottam, de jobban foglalkoztatott Alex és az aggodalma. Magamhoz öleltem és éreztettem vele jól létemet. De valami meleget éreztem a vállamon. Sírva fakadt, majd ezt követően kicsit kiakadva kezdett bele mondanivalójába.

- Megmondtam, hogy vigyázz magadra! Miért nem szóltál? Tudod mennyire aggódtam érted? Azt hittem sose fogsz felkelni. Ne legyen többet ilyen! Rendben? - könnyezni kezdtem, mivel ő volt még anyán kívül az, aki aggódott értem. Fejét simogattam és vigasztalni kezdtem.

- Azt reméltem, hogy nem fogok velük találkozni, de lehetett volna rosszabb is. Megölhettem volna őket, de inkább rájuk ijesztettem. Szerintem jó voltam. Szeretlek Alex és köszönöm, hogy aggódsz értem! - megcsókoltam, amibe beleremegtem. Éreztem, ahogy egyre hevesebb lett a teste, egyre forróbb, így megkértem, hogy aludjon nálam. Mivel ma próba volt, így elmentünk rá, de Alex erősködött, hogy ne énekeljek addig, míg be nem gyógyulnak a sebeim és hogy ne bukjak le Lexi előtt. Így csak a dobolást és a gitározást hallgattam miközben a felvett hangom ment alatta. Amint vége volt a próbának, szóltam Lexinek, hogy ma sajnos nem tudok vele menni haza, hanem a fiúmmal megyek, amit kacsintással jelzett, miszerint értette. Hazafelé sétálva bicegtem és az oldalamat, illetve a hasamat fájlaltam. Amint bementünk a házba, azonnal szóltam anyunak, hogy Alex itt alszik. Felmentünk a szobámba, ahol nagy volt a kupi. Csettintettem egyet, ami által patyolat tiszta lett a szobámban. Miután feküdtünk egymás mellett megszólaltam.

- Elmegyek fürdeni. A mai nap után rám fér egy forró fürdő. Hagyjam meg a vizem vagy zuhanyozni akarsz? - kicsit elpirultam.

- Lezuhanyozok, úgyhogy nyugodtan engedd le a vizet. - megcsókolt, majd a fürdő felé mutatott, hogy menjek nyugodtan. Elő vettem egy fekete tangát, egy rövid nadrágot, amiben formás volt fenekem és kellően rövid is volt, hogy kiemelje a fenekem körvonalát és egy cuki haspólót fogtam, mivel tudom, hogy a srác szereti azt a kicsi pocakomat, amit én kifejezetten utálok. Amint beültem a kádba, olyan érzés volt, mintha a pokol lángjaiban égtem volna el. Olyan tizenöt percet ülhettem a kádban, amikor rezgett a telóm. Lexi írt, hogy mi a helyzet nálam. Kimásztam, majd leírtam, hogy nem sok, csak fürdök. Faggatott Alexről, hogy mit tervezek vele, de annyira nem akartam a fiún kívül mással törődni, hogy kinyomtam a telefonomat. Kisétáltam a szobámba, hajamat lassan kiengedtem, de az a látvány, ami fogadott, megremegtetett, mivel a szeretett pasim póló nélkül állt az ablakomba. A testét az eltünedező hold fénye világította meg, amelytől sokkal jobban remegtem, mint eddig és még jobban bepirosodtam. Halkan mögé osontam, átkaroltam vékony de izmos derekát, kezeimet pedig a mellkasára helyeztem, amin karmaim finoman pihentek. Megfordult velem szembe, majd mélyen kék szemeimbe nézve kérdezte meg, hogy jól vagyok e. A válaszom csak ennyi volt: ,,Akarom minden egyes porcikádat." Ezeket kimondva még vörösebb lettem, sokkal jobban remegtem és nagyot nyelve én csókoltam meg őt. Féltem, hogy mit fog nekem mondani az én mondatom után, így szemeimet csukva hagytam és pihentettem fejem mellén, illetve szív verését hallgattam, hisz a szív sohase hazudik. 

Ui.: Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett ez a rész is. Megpróbálok minél többet publikálni és szeretném kérni, hogy írjatok kritikát, véleményt vagy javaslatokat itt kommentként vagy privátban. Szép estét! Sziasztok!