Cristal története

Cristal, Alexander és az elit három

Másnap a suliban nemcsak Cristal érdeklődött Alexander iránt. Volt még valaki, aki felfigyelt a sármos, de mégis aranyos Alexanderre. Az osztály egyik leggazdagabb elit tagja Lucy is figyelemmel kísérte a 19 éves srác tevékenykedéseit. Gondolta leszólítja és elcsábítja a lány.

-Szia Alex! Remélem nem baj, ha így hívlak! Valahogy ez jobban illik hozzád! De mesélj magadról egy kicsit!

-Szia! Te ki is vagy?-nézett Lucyra felvont szemöldökkel és kiábránduló tekintettel.

-Ch! Te nem tudod, hogy ki ő?-jegyezte meg Kate, aki Lucy első számú talpnyaló kutyája.

-Öhm... Nem tudom mit vártatok, hiszen még csak ma érkeztem ebbe az iskolába és az egyetlen ember, akit itt ismerek az Cristal!-mondta Alexander egy aranyos mosollyal az arcán, miközben Cristalra nézett.

-Erre a nyomira gondolsz? Nem is értem, hogy egy ilyen srác, hogy tud egy ilyen senkivel lógni.

-Igazad van Lucy!-mondta Milli, aki viszont Lucy szolgája volt.

-Na ide figyeljetek! Ha valami bajotok van vele, akkor azt ajánlom, hogy rohadt gyorsan takarodjatok el innen!-emelte fel hangját Alexander, mert neki ugyanis bejött Cristal, csak nem mert lépni felé a félelem miatt.

-Hah! Gyertek! Menjünk! Valaki nem tudja , hogy mi a jó és inkább az ócskával törődik!-ezzel Lucy és bandája leléptek.

-Kö-köszönöm, hogy ezt mondtad! Rajtad kívül igazából csak Lexi az, aki kiállt mellettem. Nagyon hálás vagyok!-pirult el a lány, ezeket kiejtve a száján.

-Ugyan! Szívesen tettem! Az ilyen gazdag szülők elkényeztetett gyerekeit úgy is utálom.-lepődött meg Cristal és Lexi, miután ezeket a szavakat meghallották Alexander szájából.

-Na várj! Te utálod az olyan fajta ribiket, mint Lucy, Kate és Milli? Ez most nagyon meglepett!-mondta Lexi.

-Miért lepett meg? Ezt nem értem.-közölte Alexander.

-Ember! Nézz már magadra! Te az a fiú vagy, akiről simán azt merem mondani, hogy a beképzelt pipikre bukik! Ezek után csodálkozol azon, hogy meglepődtem?-nézett Alexanderre Lexi.

-Végül is! Akkor már értem, miért akart az összes gazdag csaj rám mászni ez alatt a 3 év alatt!-Cristal ezeket hallván elveszítette a reményt, hogy valaha is Alexander barátnője lehessen.

-Cristal! Lenne egy kérdésem és egy kérésem!

-Mi lenne az?-mondta zavarában.

-Hát...Légyszíves hívj nyugodtan Alexnek! Ez a kérésem. A kérdésem pedig az, hogy lenne e kedved együtt hazamenni suli után?-Alex egy kicsit elpirult de próbálta takarni kicsit kócos, de laza hajával.

-Hát...Ne...ne...nem is tudom!-rá néz Lexire, akinek csak annyi a reakciója, hogy bólogat.-Rendben. Benne vagyok!-és ahogy ezt kimondta, olyan szinten zavarba jött, hogy ki kellett mennie a mosdóba vagy elájul a boldogságtól.

Telnek az órák és Cristal már azt várja, hogy vége legyen a napnak. Miután az utolsó órája is lement, Kristian tanár úr szólítja meg Cristalt.

-Cristal. Kérlek gyere ide! Kéne váltsunk pár szót!

-Rendben tanár úr!

-Én addig a bejárat előtt megvárlak!-mondta Alex és ahogy elindult a bejárat elé felvette a fejére a fejhallgatóját, hogy ne tudjon figyelni Lucyra és az ő kutyáira.

Eközben a 12. osztályban:

-Cristal, arról lenne szó, hogy annyira jó a hangod és mivel Lexi is tehetséges, illetve az új fiú is remekül produkál a  gitározásával, sőt szintén énekel, ezért lehetnétek ti az új bandája az iskolának, így titeket kérnénk fel mindig az összes eseményen való részvételért. Ne aggódj! A belépők 40%-a a bandátoké lenne.

-Tanár úr! Elvállaljuk!-mondta Cristal és köszönetet mondva megindult kifelé.

-Na látom ideértél. Már nagyon vártalak!

-Ohh! Ez cuki volt!-pirult el a lány.-Alex!

-Tessék Cristal!

-Arra gondoltam, hogy ameddig net közelben vagyunk bejelölhetnél Instagramon!

-Rendben! Meggyőztél! Keress rám Alexander Ivanovics néven!

-Várj! Te orosz vagy?-miközben beköveti Instán várja a választ.

-Igen! Téged pedig Cristal Blacknightnak hívnak?

-Persze, mivel apámat nem ismerem, ezért anyám vezeték nevét vettem fel.

-Gyönyörű neved van!

-Köszönöm!

És ezzel a lendülettel megindultak mind a ketten hazafelé. Mivel fél utcányira laktak egymástól, ezért  könnyen át tudtak menni egymáshoz tanulni.

-Hát akkor elköszönök!-mondta Alex, majd megölelte a lányt, aki zavarában azt se tudta mit tegyen.

-Re...re...rendben! Szia és jó éjt! Alex!

Alex megindult haza, Cristal pedig a szobájába rohanva elmesélte Lexinek mi volt az este! Így egy varázslatos napot tudhatott maga után a lányka!