Cristal története

A nagy hír

Egy újabb reggelre ébredt kedves hősnőnk, de ez a nap már más volt, mint a többi. Ugyanis a mai reggelen Alex-szel ment iskolába. Cristalnak nem volt kedve felkelni, mert igazából félt.  Nem is, inkább rettegett attól, hogy mi fog a mai nap történni. Nagy nehezen kimászott meleg és puha francia ágyából, amin a lepedő össze volt gyűrve, mintha egy nagyon mozgalmas éjszaka után lenne. Megindult fürdőszobája felé, hogy megmossa haját és lezuhanyozzon felfrissülés céljából, hiszen az egyenruhája is ott feküdt a polcon, ahol a sminkeit tartotta. Miután végzett a zuhanyzással megszárította haját azzal a hajszárítóval, amit még a szeplős barátnőjétől kapott két éve karácsonyra és a hozzá tartozó kedvenc fekete tupír fésűjével kifésülte gyönyörű vörös haját. Felhúzta fodros fekete szoknyáját. Mellé egy fekete harisnyát, mivel szerette a feketét. Ezek után a kedvenc fekete melltartóját húzta fel, amit még akkor vett, amikor a szabadságát töltötte. Majd végül a blúzát, ami kötelező tartozéka volt az egyenruhájának. Miután elkészült mindennel, lement, hogy megreggelizzen és váltson pár szót édesanyjával.

- Jó reggelt!

- Oh. Jó reggelt! Milyen korán fent vagy kislányom?!- lepődött meg Amili.

- Anya. Ez most miért lepett meg?

- Azért, mert mindig 6-szor kell neked szólni, hogy kelj fel és így is későn szoktál elmenni itthonról reggeli nélkül. - kacagott fel Amili.

- Jaj anya. Én is szeretlek.

Miután megreggelizett oda ment anyukájához, adott neki két puszit és elköszönve elindult a bejárat felé. A gyomra görcsbe rándult, miután bele gondolt, hogy Alex-szel kell suliba mennie. Már nyitotta az ajtót, amikor meglátta a magas fiút. A szíve majdnem kiugrott a helyéről és gondolatai sem hagyták nyugodni a 18 éves leányzót.

- Szia picuri!-mondta az izmos fiú.

- Szia Alex! Gyors voltál!-mondta Cristal és elindultak a ,,börtön épület" irányába.

- Tudtál aludni az este? Vagy inkább én jártam a fejedben, azok után, hogy rám írtál az álom után?

- Hát nagyon keveset, mert nem igazán tudtam felfogni azt a tényt, hogy bejövök neked. - Cristal nagyon ideges volt.

Lexi is befutott idő közben, de furcsának találta, hogy az a srác, aki csak pár napja érkezett a városba hírtelen a legjobb barátnőjével sétálgat. Gyanúsnak találta a fiú viselkedését, ugyanis túl gyorsnak gondolta azt, hogy ennyire közel van a legjobb barátnőjéhez.

- Sziasztok?? - köszönt érdeklődő tekintettel.

- Szia csajszi!

- Hello, Lexi!

- Öhm... Cristal... Beszélhetnénk mondjuk, négyszemközt?- odébb rángatta a vörös hajú lányt, majd letámadta. - Ez meg mit keres itt? Mi a fene?- akadt ki a rövid hajú pöttömke.

- Nyugi Lexi! Egyelőre csak barátok vagyunk. Annyi történt, hogy mind a ketten ugyanazt álmodtuk és megbeszéltük hogy ma együtt megyünk suliba. Nem kell aggódnod, nagyon aranyos és kedves.

Miután befejezték a cseverészést, elindultak. Amikor az iskolához értek Lucy és bandája már ott dohányoztak az iskola előtt, mert azt gondolták, ezzel menőknek tűnnek. Amikor Alex ezt meglátta, olyan düh kerekedett benne, mint még eddig soha. Oda ment hozzájuk és egyesével tépte ki a beképzelt lánykák szájából azt a büdös, káros dolgot.

- Ti mi a szart képzeltek magatokról? Az hagyján, hogy olyan büdösek vagytok, mint egy 2 hete nem fürdött csöves, de hogy így akartok példát mutatni a többi diáknak, ez...ez...ez gusztustalan. Gyere Cristal! Menjünk mielőtt, csak jobban kiakadok ezeken az idiótákon!- elkapta a nála kisebb, szemüveges lány kezét, csak hogy éreztesse Lucyval hogy esélye nincs nála és beviharzottak a suliba. Lucynak ez nem tetszett, ezért egész nap próbálta Cristal napját tönkre tenni. Mivel tesi órával kezdtek, ezért azt eszelte ki Lucy, hogy leönti Cristal ruháit, egy olyan folyadékkal, amit nem tudott volna kimosni ruhájából, de mivel Cristal nem tudott beállni, valamilyen okból, ezért ez a terve füstbe dőlt. Próbálta törni a fejét, hogy hogyan is tehetne keresztbe, ennek a kis taknyosnak. Először a könyveit akarta eldugni, de mindig volt valaki az osztályban, így ezt nem tudta megcsinálni. Eszébe jutott, hogy Cristal az ebédjét mindig bent hagyja a padjában. Ameddig senki nem figyelt, Lucy kivette a padból az ebédet, egy zacskóba tette, majd a kukába dobta. Amikor eljött az ebédidő, halkan elkezdett nevetni magában.

- Mi a...? Ezt meg hogy?

- Mi a baj picur?- kérdezte a sármos fiú a vöröskét.

- Eltűnt az ebédem. De ki lehetett ennyire szívtelen?- fakadt sírva a lány.
Alex magához ölelve elkezdte simogatni a fejét a leányzónak, mert meg akarta vigasztalni, majd azzal a lendülettel elővette a saját ebédjét és felajánlotta, hogy egyenek együtt. Cristal nagyon hálás volt és Lucy feladta a próbálkozást, mivel ez a nap nem az övé volt.

- Cristal. Lenne egy kérdésem.- szólalt meg a nála egy évvel idősebb fiú.

- Hallgatlak, Alex. Mit szeretnél kérdezni?

- Eljössz velem ma egy randira? Suli után természetesen. Érted megyek miután otthon összekészültél.

Mindenki nagyon meglepődött, mivel nem hitte senki azt, hogy egy ilyen jó képű fiúnak bejön a molett és szégyenlős lányka. Lucyt megette a fene, hogy nem őt hívta el randizni a kék szemű herceg. És azon agyalt, hogy hogyan tegye tönkre a lány randiját.

Elérkezett az idő, a suli végeztével elindultak együtt haza, de Lexi nem bízott a fiúban, ezért együtt indultak útnak. Ekkor Cristalnak eszébe jutott, hogy mit beszélt az osztályfőnökével előző nap, és ha már mindannyian itt vannak felhozta a témát, mert ez a kínos csönd és az, hogy a barátnője ennyire figyeli már kezdte idegesíteni.

- Srácok! Van egy hírem! Remélem tetszeni fog a dolog, mivel én azt mondtam, hogy elvállaljuk.
Mind a ketten kíváncsi tekintettel figyelték a vöröske mondandóját.

- Na, mondjad már!- ordított rá a kis szeplőske.

- Hallgatunk picurka!- hozta zavarba az alacsony leányzót.

-Nos! Kristian tanár úr azt ajánlotta, hogy mi hárman alapíthatnánk egy bandát. Nekünk kellene fellépni a suliba minden ünnepségen, cserébe miénk lenne a bevétel 40%-a. Mit szóltok hozzá? Benne vagytok?- reménykedő tekintettel nézett a két illetőre.

- Jaj te! Hát nem véletlenül vagyunk a legjobb barátok mi ketten. Én benne vagyok. De van egy feltételem.

- Mi lenne az? Hallgatunk!- mondta Alex.

- Ha megtudom, hogy átversz vagy kihasználsz minket, kirúgunk a bandából. Világos? - Próbált higgadt maradni a szeplős, ám lobbanékony csajszi.

-Rendben elfogadom! Kezet rá Lexi!

Ezzel kezet ráztak, így megpecsételve az esküt.

- Csodálatos! Már csak egy banda nevet kellene kitaláljunk. Valami ötlet?- gondolkoztak, ám semmi nem jutott az eszükbe.

Egyszer csak Alexnak beugrott egy név és felszólalt:

- Lányok! Mit szólnátok ahhoz, ha a Dragon Fire névre hallgatnánk?- Mind két csaj meglepődött, hiszen nem hitték volna a fiúról, hogy sárkány mániás, de titkon volt egy tűz sárkány a csípőjén.

- Most megleptél minket, de nekem tetszik. És szerintem Lexinek is az arcát látva. De akkor holnaptól elkezdhetnénk a dalszövegírásnak és a zeneszerzésnek. Viszont megyek, mert össze kell még készüljek. Sziasztok!- adott két puszit Lexinek, megölelte Alexet, majd hazarohant.

- Anyu, randim lesz ma, úgyhogy ma későn jövök haza.

- Hogy mi?- lepődött meg a szintén vörös hajú édes anya.-Ám legyen, de nagyon vigyázz magadra és vigyél magaddal kulcsot is!

- Rendben anyu! Imádlak!- Miután  gyorsan lezuhanyozott, elkezdett kutakodni a szekrényében, és megtalálta az alkalmas ruhát amiben el tud indulni a randira.

Ui.: A következő részben megtudhatjátok hogy alakult a randi. Addig is jó olvasást! És persze kellemes ünnepeket minden olvasómnak!