𝗆𝖺́𝗅𝗇𝖺́𝗌 𝗆𝗎𝖿𝖿𝗂𝗇

˗ˏˋelső nap'ˎ-

hoseok állát fáradtan támasztotta tenyereire ahogy a kávézó nagy ablakain bámult ki. szeptember elseje volt és kifejezetten sokan mászkáltak busan utcán a korai óra ellenére. dehát érthető, egy gondtalan nyár után, újra beindulni látszik az élet.

korán volt még és a barna hajú fiú semmit nem akart jobban mint még a puha paplanjai alatt ébredezni, ehelyett viszont a kis kávézó pultja mögött állt készen a nem sokára kezdődő reggeli mondhatni tömegre.

alig tíz perce nyitottak és hoseok tudta, hogy nagyjából még öt perce van arra, hogy szeméből teljesen kiszálljon az álom.

- kapd össze magad, hosszú napunk lesz - dongyul, főnöke bíztatóan veregette meg a vállát mire ő csak ráemelve tekintetét egy mosolyt varázsolt ajkaira.

és hoseoknak igaza volt, lassan elkezdtek egyre többen és többen betérni. aztán egy fél óra múlva végre újra kapott egy pár szabad percet.

aztán a kis csengő az bejárati ajtó felett csilingelve jelezte, hogy hoseok aligha nevezhető pihenőjének vége van.

egy férfi lépett be a kávézóba, de annyira gyerekded arcvonásai voltak, hogy hoseok egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy biztosan egy felnőtt közeledik-e felé.

szépen ívelt vékony szája, nagy kerek bambi szemei és bumszli mégis aranyos orra volt az idegennek.

baba arcúnak, viszont szinte azonnal megmutatta, hogy nem csak ilyennek mutatkozhat, fejét egy picit oldalra fordítva azonnal megmutatkozott éles állának vonala ezzel hirtelen már nem tüntek olyan kerekdednek vonásai.

tagadni se tudta, volna a barna hajú, hogy mennyire elvarázsolta őt az előbb belépő vásárló arcavonásai.

- jó reggelt - a fiú (vagy férfi, hoseok még mindig nem volt benne biztos) a pulthoz lépve kis fiúsan elmosolyodott, ezzel megmutatva nyuszi fogait.

hoseoknak kedve támadt volna áthajolni a pult felett és összeborzolni az előtte álló cseresznye rózsaszín tincseit, amik egyébként szintén csak jobban kiemelték a fiú kerekded vonásait. ehelyett viszont csak barátságosan visszamosolygott.

- szia, mit adhatok?

- egy fekete kávét, minden nélkül.

- minden nélkül? - kérdezett vissza hoseok kicsit meglepetten, egyáltalán nem ilyen italt képzelt az előtte állóhoz.

csak egy bólintást kapott válaszul. ezután pedig már csak fizetett a nyuszi mosolyú, hoseok pedig megkérte, hogy kicsit arrébb állva várjon amíg elkészül az ital.

azonban mielőtt még a másik ellépett volna a pulttól hoseok nem tudta nem észrevenni a vágyakozó pillantást amit a hoseok mögött lévő muffinokra vetett a férfi.

a barista egy hamiskás mosollyal fordult el tőle, hogy elkészítse a fekete kávét.

pár perc múlva már nyújtotta is át az italt egy málnás muffin társaságában.

- én nem... - nézett zavartan a fiú hol hoseokra hol a felényújtott édességre. - én nem rendeltem muffint.

- a ház ajándéka - mosolygott szélesen a barista és ez most nem a szokásos műmosoly volt amit minden vásárló felé köteles volt mutatni. most azért görbültek felfele az ajkai mert borzasztóan aranyosnak találta a zavart és meglepett fiút.

a cseresznye rózsaszín hajú még hezitált egy kicsit mielőtt elfogadta volna a muffint a kávéjával együtt.

- hát akkor azt hiszem köszönöm - tétován nézett az előtte álló kis névtáblájára ami a pulóverére volt tűzve. - hoseok.

- igazán nincs mit.

a nyuszi fogú egy füligérő mosollyal távozott a kávézóból.

-
szóval uhm itt van az első rész

annyian írtátok, hogy örülnétek hopekooknak, hogy most picit félek, hogy valami komoly dologra számítottatok pedig ez csak egy kis fluff, semmi komoly (annyi dráma van az életemben, hogy a történeteimbe már nem kell több lmao)

szerintem ők a leg-legaranyosabb ship és egyszerűen élek halok a soft hopekook sztorikért, de olyan kevés van ugyhogy gondoltam megírom a sajátomat

remélem tetszeni fog és nem fogjátok túl nyálasnak érzeni( valószínű amúgy az lesz, dehát na... ilyen is kell néha)