𝗆𝖺́𝗅𝗇𝖺́𝗌 𝗆𝗎𝖿𝖿𝗂𝗇

˗ˏˋtizedik nap'ˎ˗

ma jeongguk már igazán össze volt zavarodva, ki tudja hány napja jár ide és a barista fiú, hoseok mindig megajándékozza őt egy málnás muffinnal.

így hát a tizedik nap reggelén a cseresznye rózsaszín hajú eltökélten lépett be a kis kávézóba, ma megfogja kérdezni miért kapja a muffinokat.

- jó reggelt jeongguk - hoseok egy széles mosollyal üdvözölte a fiatalabbat.

- jó reggelt - viszonozta a gesztust a másik miközben a pulthoz sétált.

- a szokásosat?

jeongguk csak bólintott válaszul és fizetés után, már ismerve a rendet kicsit arréb lépve várt kávéjára.

- tetszik a kabátod - hoseok neki háttal fordulva kezdett el csevegni a fiatalabbal.

a fiatalabb már hozzászokott, hogy hoseok mindig megpróbált beszélgetést kezdeményezni, vele. nem mintha bánta volna, viszont ilyenkor annyira zavarba jött, hogy gyorsan beállt közéjük a kínos csend. őszintén szólva kicsit meglepte a bambi szemű fiút, hogy hoseok nem adta fel, mindig újra és újra próbálkozik.

- köszönöm, nem rég vettem - jungkook összébb húzta magán tényleg újonnan szerzett farmer kabátját.

- én is valami hasonlót szeretnék, de egy boltban se találtam még elég jót.

a másik válaszul csak hümmögött, eszébe se jutott, hogy esetleg megmondhatná hoseoknak, hogy ő hol vette az övét.

- tessék - nyújtotta át pár perc múlva a kávét és a muffint hoseok.

jeongguk elvette őket majd megköszörülte a torkát.

- miért kapok mindig muffint ha soha nem is fizetek érte? még csak nem is kérem.

hoseok felnevetett, olyan aranyos volt az elötte álló a nagy bambi szemeivel, mellkasához szorítva a kávét és a muffint miközben gyakorlatilag kérdőre vonta hoseokot.

- mert túl édes vagy ahoz, hogy fekete kávét igyál.

jeongguk eddig tudta tartani a szemkontaktust, érezte ahogy nyakán felkúszik a pír ami helyet foglal arca mindkét oldalán ezzel arra késztetve őt, hogy lesüsse szemeit.

- uhm - ennyit sikerült kinyögni, mire hoseok felkuncogott. túlságosan édes volt a nyuszi hajú ahoz, hogy valódi legyen, lehet a barista csak álmodja ezt az egészet.

- meg amúgyis, nem jó ha magában iszod, még a végén kimarja a gyomrod - tette hozzá a barna hajú ezzel időt adva az előtte állónak, hogy összeszedje gondolatait.

- én uhm... köszönöm? - nem, jeongguknak nem sikerült összekaparnia magát.

ígyhát sokadik alkalommal is egy teljesen zavarban lévő jeongguk távozott a kis busani kávézóból.