Elcseszett Egy Szerelem (Haikyuu ff. IwaOi) [SZÜNETELTETVE]

|10|

Oikawa

Fejét a nyakamba fúrta. Éreztem, ahogy illatomból szippantott. -Miért szimatolsz?

-Cs-csak túl j-jó az illa...tod. -Hoho~. Zavarban van. Olyan édes ilyenkor. Olyan, mint ha egy ártatlan kis gyerek lenne.

-Tetszik? -Tettem fel a kérdést, mire ő csak bólintott. El mosolyodtam. Hehe~. Erre vajon mit fog válaszolni? -Na és hogy? Ruhával, vagy ruha nélkül jobb az illatom? -Szegényke valószínűleg nem számított erreba kérdésre.

-N-nem tudom. Ru-ruha nélkül még n-nem láttalak. -Hmmm... Ha úgy vesszük, akkor de. Láttál már ruha nélkül.

-De láttál, hisz az öltözőben valahogy át kell öltöznöm. -De talán igaza van. De csak TALÁN.

-D-de az teljesen m-más szituálció. -Van benne valami. De akkor is, én fogok nyerni.

-Más? Hát jó. -El engedtem, majd le vettem a pólom és vissza fordultam Iwához. -És így?

Le hajtotta a fejét, majd meg szólalt. -Vedd... vissza. -Halk volt. Nem tudom mi lelte.

-Mert? -De miért vegyem vissza? Gondolom azért, mert eléggé zavarban van.

-Csak v-vedd vissza. -Nem láttam még ilyennek. Sosem. De... Tetszik, az amit látok.

-Szóval nem tetszem? -Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Mert nagyon is élvezem.

-De. -Hmmm...

-Akkor? -Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz.

Oldalra fordította a fejét. -M-mit szeretnél? Mit cs-csináljak? -Teljesen el vörösödött. Az egész arca, még a füle is vörös volt.

Füléhez hajoltam. -Csókolj meg. -Suttogtam.

Kezeit a nyakam körül össze kulcsolta, és meg csókolt. Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, mire bele nyögött a csókunkba.
Kezdem elvetni a sulykot. Már érzem, hogy kezdek túlhevülni.
Nyelvemmel be jutást kértem, mit kézsségesen meg adott. Érzékszervemmel fel térképesztem a száját, míg ő két kezét a hajamba vezette és néha finoman meg húzta hajszálaimat. Tetszésemet egy morgással jeleztem.
Iwa el mosolyodott. Lábaival körbe ölelte a derekam. Mint mindig, a levegő nagy úr. Édes ajkaval el vált az én ajkaimtól, és homlokát az enyémnek döntötte.
Lassan el döntöttem az ágyon, és ajkaira tapadtam. Egyből viszonozta a csókot.
Tudom, hogy nem kéne, de nem tudok betelni vele. Annyira jó érzés csókolni, ölelni. Egyszerűen vele lenni. Olyan mint ha egy láom lenne... De nem az.
Egyik kezemmel végig simítottam az oldalán. Kicsit meg rezzent, de hamar el lazult. Gondolom hirtelen jött számára.
Kis szórakozásunkat a csengő hangja szakította meg. Ismét el vált ajkaimtól, s szinte egyből hiány érzetem lett. Ki pirosodott arcáról, alig bírtam le venni a szemem. Tényleg jól áll neki a piros. Olyan aranyos és... szívdöglesztő. Ránk telepedő kellemes csendet végül Iwa törte meg.

-Meg kéne néznem ki az. -Lábaival el engedett. Tch... Jókor. Pont akkor, mikor a legjobban szórakoztunk volna. Legszívesebben el sem engedném.

-Oké. -Morogva el engedtem, majd fel ültem és fel vettem a pólom.

-Hidd el nekem se esik jól. -Ki mászott az ágyból, és mrogolódva le ment.

El hiszem. Olyan jól szórakoztunk volna. Én biztos, hogy Iwának tetszett volna-e azt nem tudom. De valószínűleg neki is tetszett volna. Sőt biztos.

Mayumi

-Hm... -Miután csengettem, és nem nyitott senki sem ajtót, be kopogtam rajta. Pár másodperc után ki nyílt, a fából készült szerkezet így meg láthattam az öcsémet, aki az ajtóban ált.