Elcseszett Egy Szerelem (Haikyuu ff. IwaOi) [SZÜNETELTETVE]

|13|

Oikawa

-Oi. Toru. -Valaki finoman rázni kezdett a vállaimnál. Erre a cselekedetére, ébredezni kezdtem.

-Mmm... Mivan? -Nézek kómásan Hajimére.

-Hétfő. -Suli. Magasról szarom le a hétfőt, és a sulit.

-És? -Aludni akarok, és azt is fogom tenni. Vissza feküdtem, a kényelmesnek bizonyuló pózba, amiben aludtam.

-Pedig úgy hallottam, hogy ezen a hétfőn megfogják támadni az iskolát az ufók. Gondoltam végig nézhetnénk együtt, de akkor egyedül megyek. -Az Ufok. Sokszor ezzel vesztegetett meg, de igazából nem is hisz benne. Akárhányszor az ismeretlen lényekről számólok be neki, nem szól semmit és unott arccal néz előre. Mindig Iwának mesélek róluk nagy csodálattal.

Szemem sarkából láttam, ahogy vállat vont. Fel állt és készült fel öltözni, de én el kaptam a csuklóját, majd magamra rántottam.

-Ki mondta, hogy el mehetsz? -Az arcán döbbenet volt, de hamar rendezte a vonásait.

-Én. -Hm. Na szép. Itt akar hagyni. Milyen barát tesz ilyet a barátjával? Szerintem semelyik sem. -Én mondtam, hogy iskolába és edzésre fogok menni. -Próbált ki szabadulni a fogásomból.

Kissé el szomorodtam. -Engem meg itt akarsz hagyni?

-Akkor gyere te is. -Hm. Még mit nem. Kevesebbet lehetünk együtt.

-De akkor csak edzésen leszünk együtt. -És azt nem akarom. Egész nap vele szeretnék lenni. Csakis kettesben. Én, és Iwa. Csak mi ketten. Egy házban, vagy el megyünk randizni. Nemtom.

-És nem bírod ki? Ma csak 5 óránk van, és szünetekben is tudunk találkozni. -Le ült az ágyra, én meg át öleltem. Tch. Nem érdekel, hogy hány óránk van.

-De az kevés nekem. -Nagyon kevés.

-De nem lóghatjuk el.... -Itt kissé el gondolkozott, majd meg szólalt. -Fogadjunk, hogy van egy kifogásod. -Még szép. Nekem mikor nincs ilyen helyzetekre ki fogásom?

El mosolyodtam. -A megfázásom még meg van.

Megadóan sóhajtott. -Van más választásom? -Még szép, hogy nincs.

-Ha szeretsz, akkor nincs. -Tekintetét rám emelte. Ez most vagy rossz jel, vagy jó. Iwánál sosem lehetett tudni.

-De holnap te is jössz iskolába. Megértetted? -He? Nem ad tockost? Mondjuk csoda, hogy eddig nem adott.

-Igen. -Adta. egy puszit a szájára. -Köszönöm. -Mosolyogva meg csóválta a fejét, és vissza dőlt az ágyra.

-Mit szeretnél csinálni? Mayumi nincs itt, mivel boltba ment de....  szerintem abból is város nézés lesz. -Hmmm... Ha már nem engedtem suliba menni, akkor tényleg kéne valamit csinálni.

Fölé másztam. -Mit szeretnél?

-Nekem mindegy. Én nem terveztem lógni a suliból ma. -Ez igaz. De akkor is.

-De na~ ne mindig csak én válasszak. -Mindig én döntök, hogy mit csináljunk, és ezt már kezdem unni.

-Nem érdekel. Te akartad, hogy maradjak. -Tch. Hajhatatlan, mint mindig.

-Jól van, jól van. -Nos, mit csináljunk? Randi? Nem. Valami filmezés? Ez sem jó. Menjünk el egy cukrázdába? Ahhoz sincs kedvem. Hmmmm.... Marad a séta.

-Szóval? -Türelmetlen. Pedig ő nem az a fajta.

-Hmm...elmenjünk sétálni? -Kérdeztem tőle.