Elcseszett Egy Szerelem (Haikyuu ff. IwaOi) [SZÜNETELTETVE]

|12|

Iwazumi

Mivel Mayumi el ment aludni, így kettesben maradtunk. Toru kérdőn nézett rám. -Majd el mondom. -Asítottam egyet. Fel álltam, és el indultam fel a szobámba. Ez az imádni való idiótám, meg követett.

-De Hajime~. -Nyívákoló gép. De valamikor nagyon édes. Hirtelen meg fordultam, így nekem jött. Ajkaira adtam egy leheletnyi könnyű csókot.

-Meg tennéd, hogy nem nyivákolsz? -Néha tényleg idegesítő, de néha meg nagyon édes. Kettős átok. Nem elég, hogy jó képű, a test alkata szinte maga a tökély, de még a nyívákolás is jól áll neki. Néha. Ki öltötte rám a nyelvét. -Vigyázz, mert a végén nem lesz.

-Bánnád is. -Na igen. Azt tényleg bánnám, de csak azért sem fogom neki be vallani.

-Talán. -Vissza fordultam menet irányba, és be mentem a szobámba.

-Akkor nem kapod meg többször. -Fel húzta az orrát. Te meg utána könyörögnél, hogy csókoljalak meg. Nem bírnád ki sokáig drágám. Én már csak tudom. Szaros korunk óta egymás mellett vagyunk. Ismerlek, mint a rossz pénzt.

Lassan le vettem a felsőmet, így az izmaim is meg feszültek. Toru tekintetét egész végig éreztem magamon, de még egy elégedett hümmögést hallottam.

-Csak nem tetszik? -Kérdeztem szórakozottan.

-Nem mondanám rossznak. -Aha~. Kezemmel érzékien végig simítottam a karomon.

-Ha szeretnéd, akkor megfoghatod. -Oké. Ez kicsit fura. Bár meg tudnám szokni. Két erős kart éreztem meg magam körül, amit egy halk kuncogással díjaztam.
Kezével végig simított a mellkasomon és a hasamon, mitől ki rázott a hideg. De ha sem lenne elég, még az arcom is forróbb lett egy fokkal. -Nem gondoltam volna, hogy komolyan meg csinálod.

-Úgy ismersz engem? -Kezét lejjebb vezette.

-O-oi. -Meg fogtam a csuklóját.

-Hm? -Hangjában lehetett hallani, ahogy vigyorog mint a tejbe tök.

-Hol tapogatózol? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? -Legalábbis remélem. Nem lenne szerencsés, akkor szórakozni, mikor a nővérem is itt van.

-Szerinted? -Istenem.

-Rossz helyen. -Nem lenne szerencsés mot szórakozni, mikor a nővérem is itt van.

Fülembe súgott. -Szerintem meg pont jó helyen. Kár, hogy a nővéred megzavart minket. -Arcom fel forrosódott. Az egész arcomat forrónak éreztem. Olyan vörös lehetek, mint a főtt rák. Le hajtottam a fejem, és a padlót kezdtem el tanulmányozni.

-Na mivan? -Másik kezével végigsimított az egész fölső testemen, amitől kissé meg remegtek a lábaim.

-N-nincs hang szigetelve a szo-szobám. -Mondtam ki nagy nehezen. Most biztos úgy nézek ki, mint egy tinédzser -De hát eleve tinédzser vagyok- csaj, aki kurvára zavarban van. Mondjuk én is olyan helyzetben vagyok. Hadjuk. Csak hülyeségeket beszélnék.

-Akkor majd halknak kell lennünk. -Ennyire nem bírná, vagy mi? Nem azt mondom, hogy én nem szeretném, de nem csak mi ketten vagyunk a házban.

-H-holnap edzés. -Lassan kezdek ki fogyni a ki fogásokból. De miért is szeretnék ez alól ki bújni?

-És? Majd beteget jelentünk. -Francba. Ilyenkor bezzeg tudja használni az eszét. Ravasz az már biztos.  És több ki fogásom sincs.

-D-de nem akarom ak-akkor csinálni, mikor vendégem is van. -Meg fordultam az ölelésében, és pipacs vörös fejjel néztem rá. -Majd ha nem lesz senki a házamba.... akkor csinálhatjuk és... -El hallgattam. Biztos, hogy ki kéne mondanom?