Elcseszett Egy Szerelem (Haikyuu ff. IwaOi) [SZÜNETELTETVE]

|5|

Iwa sz.sz.

Amíg vártam azt az idiótát át öltöztem, és csináltam magamnak egy kávét, míg Shittykawának teát csináltam. Gombócót is meg etettem. Mire ezekkel végeztem, már kopogtak is.

-Megyek. -Az ajtóhoz sétáltam és ki nyitottam az ajtót annak a félkegyelműnek, majd vissza mentem a konyhába. Meg fogtam a két bögrét és a nappaliba vittem, majd le tettem az asztalra. Amíg én ezzel voltam el foglalva, Oikawa le vette a cipőjét és a nappaliba jött, és le ült a kanapéra. Én is le ültem, de a kanapénak a másik végébe.

-Szóval mit akarsz tudni? -Tértem egyből a lényegre.

-Amit kérdeztem a telefonban. -Adta meg a válaszát. Közvetlen mellé ültem, és az ölembe rántottam. Derekánál fogva öleltem magamhoz.

-O-oi! -Szólt rám, de én nem engedtem el.

-Csak maradj egy kicsit csendben. -Mondtam neki halkan, és fejemet a nyakhajlatába fúrtam. 'Olyan jó illata van' -Ha ez nem válasz a kérdésedre, akkor mondjam ki? -Kérdeztem tőle, miközben még jobban magamhoz öleltem. A mellkasom teljesen hátának simult.

-M-mond ki. -Dadogta el nekem a választ. Most biztosan zavarban van.

-Szeretlek. Te hogy érzel? Én már elmondtam, most rajtad a sor. -Támadtam le a kérdéseimmel. Magam sem tudom, hogy miért.

Éreztem, hogy egy pillanatra nem vesz levegőt. Meg leptem. Mondjuk, ki nem lepődne meg, ha valaki szerelmet vallana neked? Csendben vártam, hát ha kapok választ.

-Én... Én nem érzem ezt. Viszont... elindult bennem valami. -Őszíntének hangzott. Mondjuk egy ilyen helyzetben, senki sem hazudna.

-Hülye. Szerelmes vagy. -Vágtam rá egyből.

-Mi? -Szegénykém csak ennyit bírt ki nyögni.

-Jól hallottad. Szerelmes vagy. -'De lehet, hogy nem én vagyok az.' Szomorúan el engedtem.

-Fogalmam sincs csak... amikor átöleltél olyan... jó érzés fogodt el. -Még mindig zavarban van.

-El vörösödsz ha hozzád érek? -Válaszként el fordította a fejét. -Ezt egy igennek veszem. És gyorsabban ver a szíved mikor rád nézek, hozzád érek, vagy mondok valami bók szerűséget? -Ismét nem kaptam választ. Le hajtotta a fejét.

-Ezt is igennek veszem. -Motyogtam az orrom alatt. -Oi, most mi a baj? -Kérdeztem, rá nézve.

-S-semmi. -Aha. Persze. És én ezt higyem is el. Finoman meg fogtam az állát, és magam felé fordítottam. Teljesen el vörösödött.

-Aranyos vagy. -Halványan el mosolyodtam. Ha lehet még vörösebb ennél, akkor ő meg tette.

-N-nem is. -Ellenkezett.

-De-de. Nagyon aranyos vagy így. -Lassan közeledni kezdtem az arcához.

-M-mit csinálsz? -Sajnos a kérdésére nem adtam választ. Lassan édes ajkaira tapadtam. 'Hogy én mennyi ideje vártam, már erre.'

-Mmmm... -Éreztem, hogy teljesen le fagyott. Még vártam egy kicsit, majd lassam mozgatni kezdtem ajkaimat az övéin. Ettől a cselekedetemtől biztosan észbe kapott. El vált tőlem, és a vállamra tette a felyét.

-Bocs. Nem akartam erőltetni. -Bizonytalanul a hátára tettem az egyik kezem.

-Nem baj, csak... még hozzá kell szoknom. És ez hírtelen jött, így nem tudtam mit kéne csinálni. Egyszerűen lefagytam. -Fejét, a nyakhajlatomba fúrta.

-Ez volt az első csókod? -Mostmár mindkét kezemmel át öleltem. 'Istenem. Hogy lehet valaki, ilyen aranyos?' -Cukikawa -Motyogtam az új becenevét.

A feltett kérdésemre, csak bólintott.

-Nekem is. Örülök, hogy neked adhattam. -Elmosolyodtam. Nem vagyok az a mosolygós fajta, de... Amikor az ő közelében vagyok, muszáj vissza tartanom a mosolyaimat.

-De még is jobban sikekerült neked, mint nekem. -Ez most komoly?

-Nem az a lényeg. De ha neked annyira fontos, akkor újra meg próbálhatjuk. -Ha nem is lesz köztünk semmi, legalább kapok még egy csókot.

Egy kicsit meg szórított, majd bólintott.

-Akkor emeld fel a fejed, mert így nem lehet. -kuncogtam el magam. Bizonytalanul fel emelte a fejét.

Az arcára simítottam az egyik kezemet és hüvelyk ujjamal cirógatni kezdtem az arcát. Ismét össze éríntettem ajkainkat. Lassan, lágyan és óvatósan csókolni kezdtem.

Oikawa egy ideig nem csinált semmit. Aztán szépen lassan fel vette a tempót, és vissza csókolt. Bele mosolyogtam a csókunkba. Óvatósan a nyakamban össze kulcsólta a kezeit. Derekára csúsztattam a kezeimet és fel bátoródva nyelvemmel engedélyt kértem a belyutásért. A teste kissé meg remegett és szemeit is le húnyta én is tettem. Kissé biuonytalanul, de meg adta az engedélyt. Nyelvemmel be hatoltam az ő szájába, és el kezdtem fel fedezni.

Pár másodperc múlva, levegő hiány miatt el kellett válnom tőle.  Arca ki pirosodott volt. Tényleg illett hozzá a piros.

-Szeretlek. -Mondtam neki. Tényleg nagyon aranyos. El fordította a fejét.
-É-én is. -Megint zavarban van.
-Na~. Ne fordítsd el a fejed. Így nem hallom. -Nem nézett rám.
-Én is. -Mondta egy kicsit hangosabban. 'Akkor nem.'

-Itt szeretnél aludni? -Tettem fel a kövrtkező kérdést, mire felém fordította a fejét és kutya szemekkel nézett rám.
-Ha lehet. -Most komolyan?
-Szerinted miért kérdeztem meg? -Meg forgattam a szemeim, de azért el engedtem egy aprócska mosolyt.
-Jól van na~ - kezdett el nyavajogni, ami valahogy még édesebbé tette. Idő közben valahogyan meg fordult az ölemben, így velem szembe volt. Mellkasába fúrtam a fejem, és közben magamhoz öleltem.
-Akkor velem fogsz aludni. Ha nem baj. -Ismételten el felejtett levegőt venni.
-O-oké. -Egyezett bele.
-Nem vagy éhes? -Közben el engedtem.

-De -Adta meg az igazán rövid és tömör választ.
-És mit kérsz? -Vajon mit szeretne enni.

Hehe... Hát elég rövid lett, és még késett is a rész. A következő hosszabb lesz. Remélem, hogy ez is tetszett.

Vigyázzatok magatokra.❤