Dreamer [Sirius Black FF.]

6.rész

Az este nehezen telt, talán az életem eddigi legnehezebbje volt. Tudtam hogy Remus össze tört pont úgy mint én. Egyazon lélek két emberben most darabokra hullott.

Nemtudtam elaludni, mikor lehunytam a szemem a gondolataim újra csak cikáztak és cikáztak. Lassan vége a nyárnak, és lassan elkell válnunk egymástól Re-vel. Nehéz volt elfogadni a tényt hogy nem láthatom többé minden nap, nem nevethetek vele minden nap, nem beszélgethetek vele szemtől szembe minden nap hála a nagy apámnak.

Az az ember mindig keresztbe akart tenni nekem és most sikerül is neki. Megkapta amire vágyott, elszakitott minket egymástól. Remélem örül most ott ahol van.

A szemem kezdett egyre nehezedni, majd már annyira nehéz volt nyitva tartani azokat hogy elaludtam. Álmodtam is. Álmomban Remussal szaladgáltunk a ház melletti tisztáson mikor hirtelen előjött a telihold és remus nemtudta megállni magát az átok miatt. Pillanatok alatt atvaltozott én pedi hátrálni kezdtem amilyen gyorsan csak tudtam. A kezem felemelve próbáltam nyugtatni Remust hogy ne bántson de egyre csak közeledett es közeledett. "Remus necsinald ezt kérlek, ez nem tevagy! Hisz ismerlek, sosem bántanál." - hátráltam a saját testveremtől gyorsan mire az csak rám mordult és vonyított a holdra.

Ma megfogok halni. Ennyi, végem lessz, és az fog megölni aki a legjobban vigyázott rám életében.

A vér farkas nagy irammal megindult felém én pedig futasnak eredtem, de egy óvatlan pillanatban megbotlottam a saját lábamban és a földre kerültem.

Remus csam rohant felém és pillanatok alatt oda ért ahol feküdtem. A mancsát a magasba emelte és lecsapott rám megmarva engem. Iszonyú fájdalom söpört át a testem minden részén. Felkialtottam kínomban, de a tudat hogy Remus megtamadott sokkal jobban fájt mint a marás.

Felriadtam almombol és felülve az ágyban tapogattam végig az arcom ott ahol az álmomban Remus megmart. Biztosra kellett mennem hogy az nemvolt valóság. Mihelyst az ujjom az arcomhoz ért és nem érzett mélyedést vagy karmolast megkönnyebbülten sohajtottam fel.

Nemtudtam visszaaludni mert féltem a tudadtol hogy újra rémálomba kerülök, csak forgolodtam az ágyban. Lassan kivilágosodott odakint jelezve a hajnalt, és a nap első sugarait mára.

Lent a konyhában hallottam a csészék és tányérok csörgését, tudtam hogy a szüleim is felkeltek. Vagyis ők is felkeltek, én még nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.

Szépen csendben kimasztam az ágyból és lassan lementem anyamekhoz a konyhába. "Lina drágám, te mégis mert vagy fent ilyen korán?" - meglepődtek azon hogy ilyen korán lássák a mindig későn kelő gyereküket. " Nemtudtam aludni és gondoltam lejövök" - mormoltam csendesen nehogy észre vegyék hogy valami bajvan. Ők semmit sem selytve bolintottak eggyet, és már készítette is anya a reggelit amíg apa a kávéát itta.

Anyukám igazi konyha tündér, csak úgy sürgött forgott a konyhában és közben jól is érezte magát. Mindig dudolgatott valamit halkan, vagy néha el is énekelt valamit ha úgy tartotta kedve.

"Anya"-rám szegezte a tekintetét mikor megszolaltam "Szerintetek milyen lessz a Beauxbatrongs?" - "Csak nem félsz tőle?" - kérdezte apukám miközben a kávéát kortyolgatta. "Rettegek. Rettegek attól hogy nemtudok majd ott beilleszkedni, vagy hogy lefognak nézni a francia boszorkák mert én nem oda valósi vagyok, és félek attól is hogy milyen lessz Re- nélkül" - egyszerre bukott ki belőlem minden félelmem, a szemem pedig lesütöttem, féltem attól az iskolától. Rettegtem.

Hát új rész. Nem gondoltam hogy valaha folytatni fogom de hát ittvagyunk es egy új rész is.
Közben elkeztem írni egy új storyt a neve A Holdfény Alatt ami egy alkonyat fan fiction.
Kukkantsatok bele abba is😉