Csak Ő kell//BEFEJEZETT

2.rész - Mikor valódiak lettek az érzéseink

Daisy:

Elindult köztünk egy lavina, ami mindent felforgatott és nem lehetett megállítani, sem megelőzni.

Azután a nap után már nem tudtam úgy nézni és gondolni Rá ahogy eddig. És rájöttem, hogy miért mondják azt, hogy nem létezik fiú lány legjobb barátság, hacsak valamelyik fél nem meleg, mint például Harry és Lou, de erről a rajongók nem tudnak. A bandába egyedül Niall aki teljesen heteró. Louis és Harry meleg és együtt is vannak és igen a Larry létezik, ugyanúgy, ahogy a Ziam is, csak Zayn és Liam csak biszexuális. Ni-vel nem romlott meg a kapcsolatom, csak másabbul tekintettem rá. Még az elején nem tudtam, hogy pontosan mit érzek, de azt igen, hogy nagyon jó érzés.

Rengeteg időt töltöttünk együtt továbbra is és kezdtem megérteni, hogy mi lehet ez az érzés, de reménykedtem benne, hogy csak egy kis fellángolás. Az volt a baj, hogy még egy év után is reménykedtem benne, hogy csak egy fellángolás. Aztán nagy nehezen bevallottam magamnak, hogy valódi érzéseim vannak, amik nem csupán fellángolások, nem csak a fiatal kori rózsaszín felhő, már rég nem az.

Egyre jobban vágytam a csókjára, az ölelésére, az érintésére. Vágytam mindenre ami Ő, amihez köze van Neki. Fájdalmas volt bevallanom magamnak ezeket az érzéseket, mert tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi, ha lenne is akkor is titokban kéne tartanunk, vagy szétszednének, ami senkinek nem tenne jót, ezért magamban eltemettem ezeket, és vártam, hogy elmúlik majd egyszer. Soha senkinek nem mondtam el amit akkor éreztem. Senkinek. Minden érzést, minden gondolatot magamban tartottam. Magamban kellett, hogy tartsam.

Nem mutathattam ki, nem beszélhettem róla. Magamban kellett, egyedül megvívnom saját magammal és az érzéseimmel a harcot.

Niall:

Azután nap után, már másképp tekintettem Rá. Nem romlott meg a kapcsolatunk, vagy bármi, de másabb lett és megértettem, hogy nincs lány és fiú legjobb barátság. Reménykedtem benne, hogy egy kis fellángolás amit Daisy iránt érzek és semmi több. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak ezért hiszem azt hogy többet érzek mert rég volt kapcsolatom. Próbáltam elnyomni az érzéseim egyéjszakás kalandokkal, de semmi változás. Semmi. Sőt, mindig mikor megláttam, vagy vele voltam egyre erősödtek az érzéseim.

Mindig vágytam a csókjára, az érintésére, a közelségére. Egyre több időt akartam vele tölteni, de tudtam, hogy nem szabad többet éreznem barátságnál, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. És egy évvel később is többet éreztem iránta és akkor vallottam be magamnak, hogy valódi érzéseket táplálok iránta, pedig nem lenne szabad. Szerelmes lettem Daisy Tomlinsonba.

Még csak 15 éves és nem is ez minden. Nem lehetünk együtt, mert én nem akarok olyan kapcsolatot, mint amilyen Louisnak és Harrynek van, hogy titokban tartják és álbarátnőik vannak és közben mindennél jobban szeretik egymást. Én nem tudnám ez csinálni, viszont olyan emberrel sem akarok lenni aki iránt nincsenek érzéseim. Így nem tudtam mit tenni el kellet nyomnom magamban az érzéseimet és beletörődnöm abba, hogy szingli maradok még egy ideig biztos és hogy várnom kell.

Várni a csodára, hogy egyszer elmúlnak az érzéseim. De ezt senkivel sem oszthattam meg, mert egy titoknak kellett maradnia. Szétszedtek volna, ha megtudták volna, hogy én többet érzek Daisy iránt, aki történetesen Lou huga. Ha ez a titok kitudódott volna még az is lehetett volna, hogy repülök a bandából. De nem mondtam semmit és próbáltam semmi jelet nem adni senkinek, bár mikor Vele kettesben voltam nagyon nehéz volt. Vágytam rá. Jobban mint egész életemben bárkire. De elnyomtam az érzéseimet, el kellet nyomnom magamban mindent és hagyni, hogy felemésszen belülről.

Nem gondoltam volna, hogy egy szerelem lehet ennyire fájdalmas, és nem azért mert nem viszonozzák, hanem azért, mert:
tiltott

Volt egy hasonló esténk, mint mikor minden elkezdődött. Ketten voltunk a kanapén. A feje a mellkasomon pihent, ahogy a keze is és már aludt. Megfogtam a kezeit és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha szabadok lennénk. Milyen lenne, ha azt csinálnánk a magán életünkben, amit akarunk és senki nem ellenezné vagy szólna bele. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha mi egy pár lennénk. Milyen lenne vele együtt lenni. Milyen lenne megvédeni mindentől. Milyen lenne megadni neki mindent amire vágyik. Milyen lenne, ha akkor csókolnám és ölelném, mikor csak szeretném.

Az édes gondolkozásomból Daisy hangja zökkentett ki.

- Szeretlek - ennyit mondott, gondolom álmában, bár eddig még nem volt rá példa, ahogy arra sem, hogy este teát iszik...

- Én is szeretlek - suttogtam, majd egy könnycsepp csordult le az arcomon, ahogy ráeszméltem, hogy köztünk nem lehet semmi, de valahol mélyen reménykedtem benne, hogy egy szép nap majd hátha..., és ezzel a reménnyel aludtam el.

Louis:

Az egyik este, mikor Daisyék itt voltak velünk, már mindenki aludt, de én felébredtem, mert megszomjaztam, így kimásztam Hazzy mellől és lementem inni. Niall és Daisy szokásukhoz híven maradtak filmet nézni, de mikor lementem már mind a ketten aludtak, de a tv még be volt kapcsolva, gondoltam megyek és kikapcsolom, azonban nem nagyon számítottam, arra, hogy hogyan alszanak. Daisy feje Niall mellkasán volt és a kezük is össze volt kulcsolva. Úgy aludtak mint egy pár, Úgy aludtak mint ahogy néha én meg Harry. Sosem láttam még így aludni őket. Láttam, hogy az elmúlt időben megváltoztak, és hogy máshogy néznek egymásra, mint ahogy eddig, de mégis lehetetlennek tartottam, hogy szerelmesek legyenek egymásba, mert én arról tudnék. Mind a kettőjükkel rengeteget beszélek elég mély dolgokról is. Amúgy aranyosak lennének együtt, de nem szabad együtt lenniük, mert Daisy még csak 15, max titokban, ahogy én és Harry vagyunk együtt, de ők azt nem vállalnák be. Meg nem is ez az egyetlen dolog ami miatt nem lehetnek együtt, hanem az is, hogy a menedzserünk nem engedné és még az is lehetne, hogy Ni repülne a bandából. Valamilyen szintem reménykedtem benne, hogy csak véletlen aludtak így el, de tudom, hogy képtelenség. Majd ezekkel a gondolatokkal mentem vissza Hazz mellé.

Reggel a finom palacsinta illatára ébredtem és lementem azonban láttam, hogy Daisyék még mindig alszanak, azonban már Niall a derekát öleli. Bementem a konyhába, ahol Harry csinálta a reggelit.

- Jó reggelt szerelmem-köszöntem

- Jó reggelt baby - csókolt meg - Láttad Niallt és Daisyt?

- Aha – sóhajtottam – Nagyon remélem, hogy ez csak egy véletlen és nincs köztük semmi komolyabb érzelem, mert az mind a kettőjüket tönkretenné.

- Az biztos. - mondta, közben a Ziam páros is felkelt, majd Niallék is.

- Tyú tesó! Tán valami csinos leánykával álmondtál? - kérdezte Zayn viccelődve Ni-től (aki eléggé zavarba jött), utalva a reggeli merevedésére.

- Elmentem lezuhanyozok, a reggelivel várjatok meg - terelte a témát, mindenkiből kitört a nevetés, kivéve belőlem

- Mi a baj boo? - kérdezte Hazz – Hogy-hogy nem nevetsz, pedig te szoktál a legjobban nevetni az ilyeneken.

- Igen, de most tudom, hogy a testvérem miatt van, így annyira nem vicces - emeltem ki a testvérem szót

- Ú basszus tényleg. - jött kicsit zavarba.

Féltettem Niallt is, de legjobban Daisyt, nem akartam, hogy tönkretegyék magukat egy szerelem miatt, pedig valahol legbelül tudtam, hogy ez lesz a vége...a tiltott szerelem már csak ilyen, én tudom.

.

.

.