Csak Ő kell//BEFEJEZETT

6.rész - Mikor el kellett engednem

Daisy:

Teltek a napok. Nem ettem semmit, csak léteztem. Lottiék próbálták bennem tartani a lelket, de mind hiába, tudtam, hogy el kell engednem. Nem volt más választás, próbáltam elhitetni magammal, hogy majd minden jobb lesz. De tudom, hogy már semmi nem lesz jobb.

Nagyon lefogytam, fáj mindenem, a testem, lelkem. Nagyon sok ez így egyszerre. Elvesztem anyáékat, most még Niall hiányával is meg kell birkóznom. Nélküle nem élet az élet. Sosem értettem azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a szerelme nélkül nem tud élni, de sajnos most már értem.

A napok csak telnek, minden napom ugyan olyan, unalmas és egyre jobban azt érzem, hogy nem akarok élni.

Louis és Harry amikor jöttek, mindig azt tetettem, hogy alszom. Nem akartam senkivel beszélni, sem találkozni. Elzárkóztam a külvilágtól, csak akkor beszéltem, ha muszáj volt. Suliban nem szóltam senkihez, reménykedtem benne, hogy jobb lesz, de nem. Egyik nap mentem meginni a napi minimum 5-ik kávém, mert tanulnom kellett és iskolába járnom is. Igaz olyan voltam már több hónapja, mint az élő halott, de voltak kötelességeim. Mentem a konyhába és Louis-ék pont itt voltak.

- Daisy - szólt, hogy menjek oda hozzá - Szia picúr - ölelt át. Nagyon jól esett, már nagyon hiányzott a bátyám ölelése - Jobban vagy már? - csak nemlegesen megráztam a fejem - Senki sincs jól - mondta, majd ölelt még szorosabban.

Nem akarlak elengedni Ni, de muszáj, talán egy másik életben együtt lehetünk...

Louis:

Több mint egy hónap eltelt, hogy Daisy-ék elköltöztek és, hogy Zayn elment. Mindenki olyan mint az élő halott. Én és Harry próbáljuk bennük tartani az életet. Liam és Niall csak léteznek és végzik a dolgukat, ahogy Daisy is.

Nem bírtuk volna, ezért elhatároztuk, hogy felbontjuk Simmonnal a szerződésünk.

Sok idő kell hozzá, ezért is fogunk tartani egy másfél éves szünetet, de utána visszatérünk boldogan és szabadon.

Elmentünk Daisyhez beszélni vele, meg Niall is üzent neki, de csak annyit, hogy "megígértem". Nem értettem, hogy mit akar jelenteni, de azt mondta, hogy Daisy érteni fogja.

Pont jött ki kávéér, elkaptam, megöleltem és nem szóltam semmit. Azt vettem észre, hogy könnyed szemmel néz fel rám.

- Jobban vagy már? - csak nemlegesen megrázta a fejét - Senki sincs jól - öleltem meg szorosabban és nekem is könnyes lett a szemem. - Minden jobb lesz, ebben biztos lehetsz.

- Sajnos már nem tudok ebben hinni. Ő is megígérte, de... - kezdte

- Azt üzeni, hogy megígérte és ez be is fogja tartani. Csak adj neki egy kis időt. - mondtam, majd elkezdett zokogni. - Miért sírsz?

- Több hónapja várok és még mindig semmi, és akkor ezek után higgyek? - csak határozottan bólogattam - Meg..megígérte, hogy tesz róla, hogyh Simmon neh tiltson elh minket... - kezdett el mégjobban sírni.

- Ezen van. - furcsállva nézett rám - Még nem érted, de megígérte és tudom, hogy be is fogja tartani.

Borzalmas. Borzalmas végignézni, ahogy a legfontosabb emberek összetörnek körülöttem és alig tudok valamit csinálni.

Niall:

Amióta elment nem találom a helyem a világba, csak csinálom a kötelességem, de nem vagyok boldog.

Hónapok nem tudunk semmit Zaynről, hiába keressük, semmi.

Daisy-ről csak azért tudok valamit mert Louis meglátogatja rendszeresen, mert én nem találkozhatok vele.

Elhatároztuk, hogy felbontjuk a szerződést Simmonnal és 18 hónapos szünetre megyünk és összeszedjük teljesen magunkat, mind leklileg és testileg.

Louis-ék elmentek Daisy-hez meglátogatni és átadni neki az üzenetem, hogy "megígértem". Louis nem értette, de Daisy igen. Amint hazajöttek el mesélte, hogy nagyon szarul van és amit üzentem neki egy kis mosolyt csalt az arcára, de rettenetesen sírt is.

Csak még egy kis idő szerelmem, csak egy kevés, csak ne engedj el.

.

.

.