Találó szerelem... (ShisuixOC)

3. Fejezet

Nem sokkal később fel kelt Shisui is aztán össze pakoltuk a sátrakat és ismét útnak indultunk...

Már lassan 5 órája sétáltunk síri csendben mikor hirtelen kunaiok repültek felénk, gyorsan a földes úrhoz pattantam és ki védtem őket.

-Ez meg mi a franc volt?-kérdeztem-Csapda vagy ellenség?

-Szerintem csapda. - mondta Itachi - De jobb ha meg nézem haladjatok tovább majd csatlakozom.-ezzel el is ugrott így már csak hárman maradtunk, tovább sétáltunk és egyenlőre nem támadtak ránk

-Nem találtam sehol senkit.-jött vissza Itachi

-Akkor csapda volt...-gondolkoztam el

-Nagyon valószínű...-mondta Shisui meg mutatva egy ős régi robbanó cédulát

-De hisz ez...-néztem hogy milyen "régi"

-Ez talán már meg van 100 éves.

-Hogy hogy nem aktiválódott?-kérdezte a földes úr

-Rettentően régi így gondolom már nem igazán működik. - mondta Shisui

-De akkor a kunaiok?-kérdeztem

-Nem tudom. - mondta Shisui

-Mindegy. Legyünk résen és menjünk.-szólt Itachi

-Oké.-mondta mindenki egyszerre

Ezzel el indultunk...

Idő közben meg érkeztünk a földes úr falujába, és ezzel a küldetést sikeresen el végeztük. El köszöntünk és haza felé indultunk már kb 2 km-re voltunk mikor füst szag érződött erre meg fordultunk és láttuk hogy a falu tűzben áll. Erre le döbbentünk és futni kezdtünk vissza a faluba egyre jobban érződött a lángok hatása.

Mikor vissza értünk azonnal a földes úrhoz mentünk ki menekítettük majd a falusiakat mentettünk ki. Épp egy kislányhoz siettem aki egy egy házban sírt amit el öntött a tűz, de amikor be mentem a kislányt egy férfi szorította magához egy kunait tartva nyakához.

-Tch. Féreg hogy mersz egy kislánnyal így bánni?-kérdeztem undorodva egy kunait tartva támadó pózban

-Ahoz neked semmi közöd! Takarodjatok innen vagy meg ölöm a lányt!-kiabálta

-Azt majd meg látom!-ordítottam rá és neki szaladtam majd közben aktiváltam a sharinganom és neki rontottam erre meg lehetősen is kicsit le döbbent de aztán észhez tért és ki menekült az égő házból én követtem. A kunait neki hajítottam a kezének de nem védte ki inkább oda fordította a kislányt aki szemét be csukva remegett még időben észbe kaptam és el vittem egy másik dimenzióba a kunait-KAMUI!-erre tényleg meg hökkenve állt előttem. (Kis infó! A kamui használata eléggé le fáraszt de már hozzá szoktam valamelyest.)

Végül a férfi is támadásba fogott és szerencsétlen kislányt "elő pajzs" formájában alkalmazta. A kislány sírva remegett a félelemtől ezt látva nagyon dühös lettem.

-Hogy mersz kihasználni egy végtelen kislányt?-kiabáltam a férfira dühösen

-Ez az átkozott kis semmirekellő a földesúr lánya!-nevetett

-Hogy merészeled?! TE UTOLSÓ FÉREG!-dühödtem nagyon fel

-Föld elem: Száguldó kő darabok!-kiáltotta egy jutsut használva a férfi mire hegyes kős darabok törtek ki a földből és nekem jött az összes

-Tűz elem:Pusztító tűz golyó!-kiáltottam mire az Uchihák "végjegye" jelent meg egy hatalmas tűz golyó mint ahogy azt a neve is tükrözi

-Te Uchiha semmirekellő ribanc!-kiáltotta a férfi egy sár fallal ki védve valamelyest de még így is égési sérüléseket szenvedett miközben nem figyelt ki szabadítottam a lányt le tettem a földre

-Maradj mögöttem!-mondtam hátra nézve egy mosollyal mire kicsit meg nyugodott és egy halovány mosoly jelent meg az arcán. Vissza fordultam a férfihoz akihez intéztem még egy támadást. - Chidori!-kiáltottam és át böktem a szívét-Ennek annyi!-jegyeztem meg elégedetten. "Egek ez sokáig tartott a ha kislány nem lett volna egy másodperc se lett volna ez az egész"-Menjünk innen!-kaptam fel a hátamra a kislányt majd el rohantam út közben találkoztam Shisui-val aki már a 7. embert terítette le erre kicsit el pirultam majd oda szaladtam hozzá... - Shisui! Shisui!-kiáltottam

-Oh, Anna!-nézett rám-Ki ez a kislány?-kérdezte

-A földes úr lánya elvileg.

-Papa! Mama!-kiáltott a lány fel nézve csillogó szemekkel mire én és Shisui is meg fordultunk, és ott állt előttünk Itachi egy nő és a földes úr. Gondolom a nő a földes úr felesége és a kislánynak az anyja.

-Meg vagytok?-kérdezte Itachi majd bólintottam és le tettem a kislányt aki a szülei karjába rohant akik el sírták magukat és aggódóan ölelték át

-Nem esett bajod, kincsem?-kérdezték  

-Nem! Hála a néninek!-mutatott rá mire meg vakartam a tarkóm és mosolyogtam

-Nagyon hálásak vagyunk!-hajoltak meg

-U-Ugyan! Z-Zavarba hoznak!-nevettem kínosan mire mindenki el nevette magát a falusiak össze gyűltek hála az égnek csak egy két súlyosabb sérült volt de őket meg gyógyítottak ugyan is gyógyítani is tudok nagyban hálálkodtak de a tűz még mindig nem aludt el teljesen így oda mentem és egy jutsu segítségével végleg meg szüntettem a lángokat.