Találó szerelem... (ShisuixOC)

10. Fejezet

Le igyekeztem a lépcsőn és Itachi mellé érkeztem. El indultunk a kapu felé mivel ott várnak ránk a többiek, a sensei és Shisui.

Mikor oda értünk láttam hogy Shisui mosolyogva int felénk és én is vissza intettem neki ezt észre vette a sensei is és ő is integetni kezdett.

Mikor oda értünk végleg a kapuhoz mind a még én egyszerre bólintottunk és a küldetés kezdetét vette.

-Hová is tartunk?-kérdezte Itachi

-Elvileg a Ködrejtegben vannak jelen pillanatban is. Oda tartunk.-mondta a sensei

-Ködrejtek?-kérdeztem vissza

-Igen.

-Tch...-jegyeztem meg

Nem tehetek róla de Ködrejtektől ki ráz a hideg, bár mennyire is ellenszenvesnek tűnük ezzel, egyáltalán nem csípem.Talán azért mert régen Vérköd volt a neve? Fogalmam sincs.
Úgy látszik nagyon el gondolkozhattam ugyan is Shisui kezeit véltem fel fedezni az arcom előtt.

-Anna! Anna!-szólongatott mire vissza tértem a valóságba

-I-Igen? Mi a baj?-kérdeztem amire el nevette magát én meg csak nagy pislogásokat küldtem felé, mert nem értettem hogy mi van.-De most komolyan mi az?-kérdeztem meg újra amire már jött is válasz

-Semmi, semmi. Csak nagyon el kalandoztál...-mondta rám mosolyogva amire én is el mosolyodtam

Már jó pár órája meg állás nélkül tartunk Ködrejtekbe. Egy kicsit hogy őszinte legyek kezdek fáradni hisz tényleg gyors iramot diktálunk. Minden esetre is a sensei mondta hogy nem sokára meg állunk.

Ismét pár óra el telt és már hajnali 7 volt, már ha ez hajnalnak számít még...

-Sensei! Mikor állunk meg?-kérdeztem

-Oh! Meg is feledkeztem róla!-mondta kínosan fel nevetve amire ökölbe szorítottam a kezemet és a lehető legszúrósabb szemekkel néztem rá.-De! Meg állhatunk most is! Vagyis álljunk meg.-mondta el kerülve a harcot amire el mosolyodtam és amint földet értünk egy nagyot nyújtóztam.-El megyek vízért.-szólt oda nekünk a sensei és ezzel el is tűnt

-Én körül nézek az erdőben.-mondta Itachi

-Csak óvatosan!-szóltam még oda neki amire egy mosollyal bólintott és ő is el tűnt

Ketten maradtam Shisui-val, na nem mint ha ezt bántam volna... Nem is várt rögtön a kezét a derekamra fonta és közelebb húzott magához, aztán közelebb hajolt az ajkaink súrolták egymást majd amikor már rák vörös lettem hirtelen meg csókolt...

-Nem talál—szakadt meg Itachi hangja amire meg fordultam és az egyik fán láttam ahogy le fagyva néz megdöbbenten hol engem hol Shisui-t és persze azt ahogy át ölel...

-M-Meg magyarázom!-mondtam amit ilyenkór szoktak, bár nem vagyok jó az ilyenekbe ez volt az ami a leghamarabb eszembe jutott.

-Anna... te... és... Shisui—most én szakítottam meg

-Shisui és én... együtt vagyunk!-a végére teljesen el pirultam és csukott szemmel vártam hogy mi is történik mire végre történt is valami. Itachi karjait éreztem a derekamon ahogy magához ölel.-Sz-Szóval nem haragszol?-kérdeztem kissé megszeppenve

-Ugyan miért kéne?-nevetett-Csak fura volt látni hogy felnőttél...-mosolygott amire vállán boxoltam-Shisui a legjobb barátom és örülök hogy veled van. Mindig is tudtam hogy—ezúttal bizony Shisui szakította meg

-Itachi!-szólt rá, és szerintem most először látom ennyire zavarba jönni Shisui-t-Túl sokat beszélsz!-tette hozzá

-Miért mi az? Mit titkolsz?-nevettem

-Semmit...-mosolygott rám

-De, de! Van amit titkolsz! Szóval mond csak mit is?

-Shhhhh... sokat beszélsz...-csitított egy csókkal

-Khm...-mű köhécselt egyet Itachi-Még mindig fura...-erre már csak vállat vontam

-Akkor fordulj el!-förmedtem rá

-Oké, oké! Ne légy' ilyen ripakodó!-mondta és ezzel el is tűnt-Megyek körbe nézek még egyszer!-hallottuk még a hangját

-Meg ölte a pillanatot...-sóhajtottam a fejemet fogva

-Szerintem annyira nem...-nevetett és közelebb húzott magához egy puszit nyomott a fejemre és utánna el kezdtük fel állítani a sátrakat

-Megjöttem!-szólt a sensei-Szép munka! Nem hittem volna hogy máris kész.-nézett körbe-Itachi?

-Mindjárt jön vissza.-mondtuk egyszerre Shisui-val

-Mind két tojás.-mosolygott a sensei amire kínosan fel nevettem

Ki pihentünk magunkat és indultunk, hogy folytassuk az utunkat.
Már nem kellett sok, hogy el érjünk Ködrejtekbe. Az eddigi út zökkenő mentes volt, szóval nem fárasztott le annyira.

Hali! Ne haragudjatok, hogy rövidebb lett ez is, de beteg vagyok szóval örülök, hogy egy ilyet össze hoztam nektek. Remélem azért tetszik.