Elmerüljünk?

-7-

Noririn szemszöge:

Fent gubózók egy ideje és várom végre, hogy a kis újonnan érkező végre szedje a sátorfáját tőlünk. Nem tudom mennyi ideje van itt, de kezd egyre idegesítőbb lenni a jelenléte...Lefoglalja Keishint, aki emiatt nem tud velem lenni...Hmp...Bár...be kell valljam elég kíváncsi vagyok...Mégis miről beszélgethetnek odalent...ráadásul kettesben...Talán azért maradtak így, hogy az egyik gerincre tudja vágni a másikat...számukra nem is létezik a hotel kifejezés vagy mi van itt? Amúgy is ha ez lenne, fixen lemennék 's közéjük csapnék egyet...Mi ez már...neki szabadna Kei-sannal nekem meg nem??? Hallatlan...

Már lassan észre se vettem miken jár az agyam a nálam hosszú éveknek tűnő eltelt időben. Lassan már azt vettem észre, hogy az Ő által használt takaróba vagyok tekeredve, mert hát teljesen átvette már az illatát neki...Így olyan kis kellemes. -szaglásztam meg még párszor, viszont azonnal abbahagytam, mikor lépések zaja ütötte meg a fülemet. Az arcomat még jobban a pokrócba nyomtam. Máris elment volna...? Vagyis nem máris, hanem inkább a végre szó illik. -gondoltam magamban miközben az ágy mellettem besüppedt 's egy kéz érintette meg engem finom, de oly finoman, hogy ebbe mindig beleborzongok, bár csak akkor ha Ő csinálja...

-Na mi az? Cigi leszel farsangkor Noririn? Éppen arra próbálod a jelmezed? Amúgy ha szabad kérdezni, sima vagy füves cigi vagy? -kezdett el kuncogni, mikor azonnal elődugtam a morcos pofimat. 

-Oh, hogy valami vigye el azt az szar humorérzékedet neked is! -néztem rá, mire csak még jobban nevetésben tört ki ott mellettem. Na...most min nevet ennyire...Nem nem is vagyok vicces...Én megakartam félemlíteni, de de csak kacag...semmi ijedtség nincs rajta...ne má q-q

-Szerintem pont jó az enyém, hiszen már elő is bújtál és nem kellett kiszednem a paplanból Csöppség. -ezt meghallva azonnal bújtam volna vissza, ámde nem engedte 's egy mozdulattal magához rántott. -az arcom kezdett már lassan egy paradicsom lenni...Őt meg ez teljesen nem zavarta...

-Hmp...hmp...-vezettem el róla közben a tekintetemet. 

-Amúgy is Picúrka, nincs kedved lemenni? Le kéne ugrani pár gyógyszerért és gondoltam szívesen sétálnál te is. Nem olyan jó mindig a négy fal között ám. -kicsit pislogni kezdtem, majd bólintottam egy aprót egy kisebb gondolat szünet után. Igazából nagy kedvem nincs éppen hozzá, bár ki tudja legközelebb mikor lesz erre alkalom...viszont a tegnap miatt nem igen szeretnék kint járkálni...mert hát tudjátok, de ha Ő ott van velem akkor nem lehet semmi baj...Megvéd engem, szóval a válasz, mint tudjátok igen lett, hát miért ne és amúgy is. Akkor legalább rávehetem, hogy menjünk valami kaját venni vagy bevásárolni! Az mindig annyira jól sül el, főleg mikor múltkor voltunk. Nagyban sétáltunk a sorok között 's egyszer csak az egyik polcról leesett egy liszt egyenesen Keishinre, eztán el is szakadt a dolog a fehér por, pedig teljesen beterítette szegényt...az eladók persze sajnálkoztak, mondták, hogy véletlen meg egyebek, de akkor is nagy vicces volt az én szemszögemből. Ezután, ahogy tudta lerázta magáról a cuccot és itthon mosott hajat közvetlenül a dolog után. Én meg besunnyogtam hozzá közben, hiszen befejeztem a kipakolást. Na hát ebből olyan következett...az elején még kiakart küldeni, mondta inkább maradjak kint mindjárt megy stb,viszont akkor sem voltam hajlandó elhagyni a kis szobát, ezért megengedte, hogy bent maradhassak és megmoshassam a haját, bár ahhoz nem egy "Kérlek" 's "légyszíves" kellett, mindegy is mindegy is. Teljesen megérte a dolog. 

Hirtelen el is felejtettem mindent, ami ma meg tegnap történt, az ostoba gondolataimat is...hát igen elég feledékeny vagyok, na meg ha egy téma vagy emlék nagyon megtetszik akkor az aktuális dolgot nagyon szívesen cserélem el rá és hát az akkor történő dolgokra már nem is figyelek 's talán örökre homályba vesznek, viszont van amikor visszatérnek aztán visszazuhanok gondolkodóba. Ezek inkább a fontosak szoktak lenni, a csacskaságok elpárolognak szépen. 

Mindketten felkeltünk ezek után 's pár ruhadarab magunkra kapása után elindultunk le a közeli gyógyszertárba. Keishin odaszokta rendelni az ilyen dolgokat és ott szépen havonta szokta őket átvenni. Akkor megyünk mindig közös sétára, máskor is nyugalom, viszont ez az egyik ilyen alkalom. 

Szépen lassan sétáltunk, én meg közben azt játszottam, hogy próbáltam azzal a lábammal lépni épp, amivel Ő is tette. Mikor meglátta ezt azonnal felkuncogott és hagyta had csináljam. Hmmm nem tudom ez miért jutott eszembe, de Kei-san nem a szigorú fajta...sosem hallottam még kiabálni, kioktatni mást meg egyebek...engem sosem szid le...minden ilyesfajta dolgomon csak egy jót kacag bármint is csinálok...mint aki nem lehet épp semmivel sem felbosszantani. (Nyugi lehet, csak te vagy a kivétel :3) 

Ez alatt elértünk a titokzatos patikába, Pepita patika...tudjátok, ahogy a nyelvtörőben, idézem: "Fekete bikapata kopog a patika pepita kövén." Szerintem is nagyon szép, csak gyorsan egymás után kimondani nehéz. -beléptünk oda, épp egy nőci volt bent, aki azonnal felismerte a mellettem állót, így pár pillanat múlva már a gyógyszerekkel egy zacskóban hagytuk ott a helyet. 

-Keishin. -mondta a távozás után pár pillanattal. 

-Hova szeretnél menni? -kérdezte meg mosolyogva. Hogy tudja! -jutott először eszembe. -megvakartam kicsit a tarkómat. 

-Hát...csak annyit akartam volna hogy- -kezdtem volna bele, de félbeszakított. 

-Múlt héten vásároltunk, de ha kell valami most mond, sok kajás van itt kint és a közelbe egy fagyizó is van, szóval? -hadarta el 's közben mutogatott az ujjaival, tudjátok így számolt vele egyebek. Nesze...lassan megszólalnom sem kell...Kár tagadni...valamiért jobban ismer engem mint ÉN saját magamat, pedig tudtommal mi csak nem rég vagyunk ismerősök...inkább már barátoknak mondanám, de miért figyel rám ennyire...? Mintha valami kincsként őrizne engem...Mindent tud, amit épp akarok...sosem bántalmaz, sem szóval, sem tettel...Vajon mit akar ez jelenteni. -észre sem vettem a magamba zuhanásom, bár a másik igen. -egy mozdulattal a csuklómra fogott. -rögtön meg is indult velem. Először bénán, majd normális léptekben is tudtam követni. 

-Asszem a fagyi nyert, látom a szemeidben Kiscicus. -mondta 's oda is vitt az előbb említett helyhez. El sem hiszem...már kezdem emiatt rosszul érezni magam...Én sose teszek érte semmit...Ő meg mindig tesz értem...Mivel tudnám egyenlíteni a számlát...? Vajon...hé valakinek nincs valami ötlete? Szívesen meghallgatom ám. 

A fagyizó csodaszép volt, belül csodás mintákkal ékesített és persze ezernyiféle íz tárult a szemek elé akik betévedtek oda. -azonnal a pulthoz tapadtam. Rögvest nézegetni kezdtem mik is vannak ott. 

-Nyugodtan válassz bármit. -küldött felém egy biztató mosolyt, majd kért magának egy vaníliát. Én meg végül az epernél meg a pisztáciánál maradtam. Keishin fizetett és onnan is szépen kiléptünk. 

Innen kezdődött kérem szépen a hazaút, útközben mindkettőnk nyalogatta a saját adagját, viszont egy idő után észrevettem, hogy Ő eléggé bámul engem. 

-M-mi az? -kérdeztem meg, amire csak odahajolt az én térfelemre, de nem tett mást csak az ujját tolta közelebb a pofimhoz, az ajkamon végighúzta a hegyét meg még az ahhoz közel eső arcomon is. -kicsi pír jelent meg az arcomon, meglepődve néztem végig, ahogy az előbb említett testrészét saját szájához emeli, majd lenyalja róla az elkunyizott olvadt fagyit...Lenyalta...lenyalta...ennyiből hajolt volna ide is nyalt volna arcon...-kicsit pirulva fordultam el, mire újra felkuncogott. 

-Na nyugiii csak fagyis voltál, ha szeretnéd, te is megkóstolhatod az enyémet. -kacsintott oda kicsit. -ezekre a mondatokra felcsillant a szemem, azonnal egy csel jelent meg az agyamba, ami készen állt a megvalósításra. 

-Rendbeeeen~. Szeretném megkóstolni! -néztem oda vigyorogva, mint aki csak a másik fagyiját nyalja meg. Oh még, hogy csak azt fogom...na még mit nem...Majd meglátjuk erre, majd kuncogsz-e Keishin drága~

Sziasztok Gyümiteák!

Üdvözöllek itt tieteket idén is, mivel láttam, hogy tavaly óta ide nem írtam, szóval mozgósítottam magam. Remélem tetszik nektek s a rész! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3