Elmerüljünk?

-1-

Keishin szemszöge:

-Noririn! Megjöttem!-kiáltottam be szokásosan, mikor beértem az ajtón. -mindig ezt csinálom és ezután boldogan szokott hozzám kijönni, bárhol is volt a lakásban, ámde ez most nem történt meg... -kicsit megijedtem 's azonnal keresni kezdtem. 

Lehet zuhanyzik és a víz miatt nem hallja, hogy szóltam...vagy... -bementem a konyhába is körülnézni. Mikor beértem egy papírt díszelgett az asztalon. Amikor elmentem az még nem volt... -gondoltam ezt miközben felvettem onnan, majd elolvastam a rajta lévő dolgot...-sóhajtottam egyet. -a kezemet az arcomra tettem... Ezt állt rajta: 

"Lementem a boltba, sietek, ígérem!"

                                         ~Noririn <3

Hányszor, komolyan hányszor mondtam neki, hogy ne menjen el egyedül...tudta jól, de mégis miért? Boltba...de mindig bevásárlok, semmiben sem szenved hiányt...Istenem... -azonnal kirohantam és visszakaptam magamra a cipőmet. -megindultam ki a kisbolt felé, ahova kettesben szoktunk lemenni, én néha egyedül is, bár az más kérdés. 

A rövidebbik utat választottam ehhez, mivel arra több az eldugott rész...na ne nézzetek már ennyire perverznek...csak féltem Őt, ennyi az egész...kit tudja mi történik vele teljesen egyedül ezeken az utcákon...főleg Vele...

A környéken ismerős kezdett lenni egy idő után, mondjuk sokat járok errefelé, de nem ott szoktam bejönni ide ahol most tettem. Valami köt ide jól tudom...hiszen ha sétálnék még egy kicsit balra aztán lefordulnék jobbra körülbelül ott lennék ahol először megpillantottam Őt... Nagyon szép történet, nagyon nagyon, elhiszitek? Ha érdekel titeket nagyon szívesen elmesélem nektek ezt út közben...

Egyik este erre jártam, ez azután volt, mikor az életem egy része, amibe addig éltem minden nap az megszűnt...Volt kiút és ki is használtam, de gondoltam ennek a lépésemnek a következményeire. Egy egész szervezet leigázása, nem minden napi dolog, viszont ha megteszed a következmények nagyon 's kockázatosak mindenképpen. Viszont mit számít ez az egész, főleg nekem? Ha az én esetemet nézzük, max annyi történhet, hogy meghalok...semmi más ártalom és az igazat megvallva, egyszer úgy is megfogok nem? -vontam meg a vállamat és azon a hideg éjszakán sétáltam tovább, mikor egy kisebb sikátorba értem, majd egy fiút láttam meg a földön... -kicsit jobban megnéztem 's Ő csak lehunyt szemekkel feküdt...az egyik kezét kicsit takarta, mintha direkt lenne ilyen pózban. A fejemet egy kisebb kíváncsiság érte el, közelebb menetem, majd leguggoltam elé. 

Egy pulcsi takarta a felsőtestét, ami enyhén vérben úszott. Vajon az egyik szervezet áldozata vagy embere vagy? Ki vagy valójában? -kérdeztem ezt magamtól 's ezek után kiemeltem a kezét az oldala alól, először nem akartam hinni a szememnek, majd elmosolyodtam. 

Tévedtem...igazából egy macskát találtam, bár súlyos esetnek látszik, mégis igazán ragaszkodik az életéhez. Gondoltam, hogy én így is úgy is előbb halok meg, akkor miért ne tehetném meg ezt? -kaptam fel a gondolat menetem végére a kisfiút, akinek a keze más volt mint a többiekké. Akkor egy olyan érzés kapott el, hogy Ő különleges és meg fogja változtatni most gyökeresen az életem. -magamhoz öleltem, majd hazaindultam vele. A teste nem árasztott sok meleget magából ki...gondolom régóta feküdhetett ott szerencsétlen...viszont ami érdekesebb...hogy lehet még életben...nem lehetnél kiscicus, ha jól gondolom miért ilyen a mancsod akkor...már rég lent kéne szagolnod az ibolyákat...Talán ez is az egyik oka volt, hogy aznap este hazavittem Őt magamhoz. 

Így visszagondolva igazam lett mindenben. Az életem a feje tetejére fordult vele, de nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet. Aznap este még elláttam pár sebét, amik nagyrészt zúzódások voltak. Még arra emlékszem, hogy nem is ébredt fel akkor és az én hálószobámban aludt el. Majd másnaaap reggel kezdődött a buli, mint szokás mondani az ilyen helyzetekre. Viszont ezt a mesét megtartom egy cseppet későbbre, ráér, hiszen én közben megérkeztem a célpontomhoz, ahova eleve indultam.