Elmerüljünk?

-10-

Keishin szemszöge:

Nah szóval végül leültünk egymás elé Atsuokoval, persze csak azután, hogy én bevittem az édes kis Noirinemet Semy földszinti hálójába és jól bebugyolálva lefektettem. Nyitva hagytam a szoba ajtaját 's azzal szembe foglaltam helyet, hogy mindenképpen ha felébred vagy történik vele valami, akkor azonnal tudjak rohanni. A kis vörös szemű, pedig velem szembe csüccsent le. Megkezdtük hosszas, ámde halk beszédünket. Eközben Semy figyelt minket, mint aki épp valami izgalmas filmet néz. Komolyan már csak a popcorn hiányzott a kezei közül, amit majszolhatott volna a jelenet alatt. 

-Na, szerintem kezdjük veled, én kérdezek előbb, mert én vagyok az idősebb. -néztem rá, mire azonnal bevágta ott előttem a durcát. 

-Hé! Mi az, hogy csak azért te kezded, mert előbb születtél meg erre a szar világra! Nem ér! -horkant fel hangosabban.

-Ne kiabálj! -pillantottam rá full komolyan. -Nem kéne felébreszteni Norirint! -szólaltam fel halkabb hangstílusba. Már csak tényleg az hiányozna, ha miatta ébredne fel...örülök, hogy végre sikerült elaludnia. Végre nem kell a fájdalom tetőfokát ébren elviselnie. 

-Akkor mond el ki ez a bizonyos Noririn és nem kiabálok! -mondta már kicsit alacsonyabb hangon. -Miért akarjátok megölni? Mit ártott nektek? Hiszen olyan ártatlannak néz ki. Amúgy is, szerintem ne várd, hogy felébredjen azután, hogy ilyen erős cuccot belenyomtál. Csoda lesz ha életben marad és nem árt meg neki maradandóan. 

-Ehhh? Te mégis miből gondoltad ezt? Miért akarnám szegénytől elvenni az életét? -pislogtam rá, nagy tányér méretű szemekkel. 

-Miből nem?! Ember...olyan nagy adagú és erős fájdalomcsillapítót, maximum olyan embernek adnék be, aki az össze bordáját eltörte és szenved a fájdalomtól, neki meg láthatólag semmi baja nem volt! -végighallgatás után sóhajtottam egy kisebbet, majd Semy felé pillantottam. 

-Neki erre van szüksége. -kezdtem bele, viszont félbe lettem szakítva. 

-Mire? Arra, hogy elvedd az életét? -kiabált rám. A mellettem ülő megunta az ideges gyereket, így felkelt és ő mellé ölve megpaskolta a fejét. 

-Kis dilike, ha hagynád neki végigmondani talán nem maradnál egy hülye forma. -nézett rá komolyan, mire a kis fekete hajúnak még kiszaladt volna valami a száján, viszont teljesen képtelenséggel elkussolt....Semyre bezzeg hallgat....de miért...? Hmp...

-Röviden...-sóhajtottam fel. -Maradjunk annyiban, hogy Norio egy betegségben szenved, ami nagyon erős fájdalommal jár, vagyis a te példáddal élve, naponta átérez olyat, mintha az összes bordádat eltörték volna. Ezért kell beadni neki azt a gyógyszert, viszont most csak egy kisebb roham érte, nem mindig kiállt fel, mert mindig sikerül megelőzni az egészet tablettákkal egyebekkel, viszont nem régen történt egy kis feszült helyzet, ami valószínűleg kiváltotta ezt. Jah és a teste kifejezetten jól bírja ezt a mennyiséget, csak sok időre bealszik tőle. Olyan negyed fél napokra gondolj ilyenkor, vagy volt olyan is mikor egy napot átaludt miatta. -néztem rá teljes komolysággal, mire csak óriási pupillákkal vizslatott. -már nyitotta volna a száját, viszont a szót bele kellett fojtanom. -Mielőtt megkérdeznéd, nem nem akarok beszámolni a betegségről és te jössz a körben- -én is mondtam volna tovább, de a másik drágaság szólalt meg. 

-Na, na! Keishin! Kihagytál a meséből pár dolgot. Például, hogy Őt csak úgy találtad plusz Noririn a drágalátos pasikád! -nézett rám vigyorogva, mire hirtelen megfojtani támadt kedvem. 

-Nem az! -szólaltam fel! -Mégis honnan veszed ezt??? -kérdeztem meg, mire csak fancsali mosollyal az arcán vigyorgott. 

-Látnod kéne...hogyan néz téged, látszik, az Ő szemében neki sokkal több vagy, mint barát vagy ilyesmi. -áhh....mondjuk...ezzel most hirtelen nem tudnék vitába szállni, hiszen Norio megszokott csókolni...és folyton rajtam lóg...én meg vagyok a másik hibás, aki hagyja is neki....igaz nem a pasim vagy hasonló....viszont  a viselkedésünk tényleg egy szerelmespáréhoz hasonló. -Na látod, a kuss igazat jelent, szóval Atsuko ez a te köröd lesz, oszd meg szegény unokatesóddal, mégis miért vagy itthon és egyebek. -eközben az előbb említett buksijára tette a tenyerét és finoman megsimogatta, hogy szót fogadjon neki, ezzel is megnyílva előttem. Valamiért úgy érzem...sokszor Semy nélkül mi képesek lennénk egymás torkának esni, ha úgy tetszik ő az egyik kapocs köztünk.

-Az igazság az...már vagy két hete itthon vagyok. -szólalt meg halkan, eközben bújt a mellette lévő simizésébe gyengén. 

-Eh....? Miért nem szóltál apukádnak erről? Még mindig azt hiszi kint vagy a megbízás miatt? -mégis mi oka volt erre....??? 

-Hm....csak kicsit pihenni akartam...fogalmazzunk úgy, így megkértem Semyt, hogy addig hadd lehessek itt. -vigyorodott el cseppet furcsán. 

-Ajajajj, ez nem lehet igaz, látszik rokonlelkek vagytok. -sóhajtott egy nagyot és a tenyerét az arcára tette, Semy. -ekkor mindkettőnk szeme rászegeződött, egyikünk sem értve ezzel, mire is céloz, viszont mielőtt faggatóztunk volna miért is, ő maga kezdte el magyarázni. 

-Kicsit sántít a storyd Atsuko, nem igazán úgy volt, hogy megkértél engem. -ért fülig a szája közben. Nem nem, felhívtál, akkor mikor a városba értél és csak annyit mondtál, várj várj! Idézem: "Chao, hazajöttem szóval megyek hozzád, leszel szíves beengedni és megint titoktartást fogadni. " -még a hangját is utánozta közben és tök hihető volt az eljátszása, én már majdnem elnevettem magam, mert simán eltudom ezt a jelenetet képzelni. Atsuko már teljesen vörösbe volt ekkor. 

-Na és aztán!? Akkor mi van? -szegezte rá rögtön a tekintetét. 

-Na és akkor mi van? Amint megjöttél és beengedtelek szorosan megöltél, édes-mázas durci pofival, aztán szerintem ne ragozzuk mi is következett. -kuncogott fel mire már és is röhögésben törtem ki. 

-Awwwww de romantikus valaki itten köztünk! -pislantottam felé, mire csak durcásan felkelt és kitrappolt a konyhába. 

-Keishin, te meg végképp fogd be, úgy bánsz Noririnnel, mintha a hercegnőd lenne, te meg se szólalj. -nézett rám még akkor is mosolyogva. Na az én arcomról az pont lefagyott mots, már csak eztán egy "Há", hang hallatszott Atsuko felől. Semy meg kiment utána a helyiségbe. 

Na de én sem akartam tétlenül csak nézegelődni, így hagytam a gerlepárt, akik a nem durcis szavaiból kivéve, lefeküdtek már, bár ezt nem merem biztosra megállapítani, vagyis az biztos, hogy Semy lenne a domináns, viszont Atsuko biztos pofán rúgná ha rámászna, de de...amennyire majdnem elolvadt az érintésétől, lehet hagyná magát neki ezzel kihozva egy tökéletes love storyt köztük. 

Na mindegy nem is ez a lényeg...hagyjuk ezt...az ő dolguk...és nekem is van hasonló ilyen cuccom....mármint az, hogy mi most milyen kapcsolatban is állunk egymással. Besétáltam a hálószobába és odanéztem felé. Még mindig csak aranyosan aludt ott, úgy hiszem egy darabig még fog is...jól kiütötte a szer...viszont...annyira...de annyira édes...

Nem bírtam ki, ott ültem egy darabig mellette 's a vágyaim utat törtek maguknak. -lassan odahajolva egy lágy csókot nyomtam a párnácskáira...az ízük mézédes...kis puha ajkai...csodálatos élményt nyújtottak az enyémeknek is és persze ezzel nekem is. Mikor megettem cseppet megrezzent az egész teste 's mintha egy kisebb görbület jelent meg volna a száján. Egy idő után elváltam...így nem az igazi, hogy nincs ébren, viszont ha úgy lesz megmerjen tenni?Az igaz, hogy Ő sokszor csináltam velem ilyesmit, bár nem tudom, hogy komolyan gondolta-e...Bár meg kell mondjam...ez egy csodálatos érzés volt...az előbbi...Talán...én tényleg..szeretem Őt...?

Lassan már a nyakához akartam hajolni a vágy, azt hiszem annak a kisebb tüzében 's közben az előbbi kérdésemen gondolkodni. Nyakán a puha bőr vonzani kezdett, hófehér és sérthetetlen, csak pár tűnyom tarkítja neki, már majdnem az ajkaimmal hozzáértem, annyira közel hajoltam. Mivel nagyon-nagyon kevés hely volt köztünk hogy már a levegő is izzani kezdett köztünk, vagyis lehet ezt csak én éreztem így... Noririn...úgy érzem nem tudok neki ellenállni, valami elkapott. Párnácskáim a sima bőrfelszín felé vonultak, már az alattam lévő a lehelletemet is érezhette ámde,mielőtt bármit tehettem volna Noririn megmozdult és én ki is zökkentem a transzomból és felkaptam a fejemet mivel mocorogni kezdett és amint fel néztem rá, láttam, hogy a szemeit is nyitogatni kezdte...úgy érzem a kisebb mozdulataim, hozták ezt az egészet elő...Nagy szemekkel vizslattam és egy halvány pír jelent meg az arcomon, az előbb elkövetettek miatt... Ekkor egy kisebb neszt hallottam a szobán kívülről, ámde nem foglalkozva vele és Atsukoékra fogva, minden figyelmemet csak neki szenteltem...

Sziasztok Gyümiteák!

Elhoztam a következő részt, ami nagyban párbeszédekből áll ki, de azért remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3