Elmerüljünk?

-5-

Keishin szemszöge:

-Na, hogy ízlik Norio? -néztem rá, miközben az általam készített reggelit falatozta. A kedvence volt, palacsinta, friss gyümölcsökkel a tetején, bár egy idő után csak az utóbbi ette róla. 

Uhuuum, nagyon, mint mindig Kei-san. -pillantott oda aranyosan. -Idejössz egy pillanatra? -kérdezte meg, mire odasétáltam 's leültem mellé. 

-Na mit szeretne uraságod? -kuncogtam cseppet, majd rögvest oda is hajoltam közelebb. 

-Azt, hogy kapd be ezt az epret. -tolta a számba és cukin közben a szemeimet figyelte, majdnem kiesett a számból, de időben észhez tértem, így ez nem történt meg. Hmm csak ennyi volna? Vagy...de de miért tesz ilyet...ez az övé hiszen. Neki csináltam és én is reggeliztem már...nem rég...-éppen kivettem volna a számból, mikor közelebb tolta a fejét. Noririn...? -pislogva figyeltem, nagy kerek pupillákkal. -lassan, óvatosan harapni kezdte a számból kilógó eper egyik felé. Bár...szerintem kettőnk közül én számítok a férfiasabbnak, hát naná, persze ki más...de akkor is most teljesen megszeppentem eme tettén. Leblokkoltam egy cseppet, viszont mikor feleszméltem, én is odanyomtam a pofim és a szájába csúsztattam. 

-Edd meg szépen, hiszen ez a tiéd plusz nem gondolom, hogy y számból kéne enned, mi vagy te kismadár én meg az anyukád? -kuncogtam fel, mire csak egyre-egyre jobban káprázatos szemekkel? Ehhh....most meg mi van vele...? -Noririn...? Mi az Norio? -tettem egy kezem, arcára, mire csak megnyalta lassan a saját ajkát 's enyémekhez, rögvest azokat is nyelve hegyével lassan megtette azt mint sajátjával. -fullig vörös lettem 's már szóhoz sem jutottam teljesen...Most...ne nézzetek hülyének...de de....bekanosodott....vagy mi van vele???? Sose csinált még ehhez hasonlót. Ezekben a pillanatokban én gondolataimban jártam, viszont Ő sem tett mást minthogy csak figyelte a reakciómat...édesen nézett, közben csillogott a gyönyör, káprázatos, zöld szeme. 

-Édes. -ennyit mondott, majd vigyorogva nézte meg a vörös arcomat, azelőtt, mielőtt bármit is tehettem volna...

-Tessék...? -kérdeztem rá, bár kissé dadogva, de mondá bárki, jól van az úgy. 

-Az eper. Az eper édes és finom. Plusz vörös, mint az arca Kei-sannak. -kuncogott fel a végénél. Really?? Most komolyan direkt csinálta és csak szívatott vagy vagy...??? 

-Noririn... -takartam el az arcomat. -éppen mondtam volna ki következő mondatomat, de most nem Noririn, hanem a kedves csengő szakított minket félbe... :3 Jajj de jó...nem tudom ki jött és szakította meg ezt, de nagyon szívesen seggbe rúgom, ahogy kívánja, aztán meg elbeszélgetek a kis Vágyakozó babával. -odasétáltam lassan is kikukucskáltam a lyukon...erre senki nem állt ott....Hát kérem szépen ez a nap nagyon szopat engem...Noririn beindult és az csengő is közbezavar, közben meg senki nincs itt.....ember....

Vagy várj! Mi van ha csapda...?? Random nem cseng semmi sem... -odafordultam hozzá, rögvest intettem a fejemmel, amire persze értett is, így fogta magát, majd leguggolt az asztal alá. Ha ez egy rajtaütéses támadás akkor igen szépet mondok ezek után. -lejjebb nyomta kellő óvatossággal a kilincset, résnyire kinyitottam az előbb említett dolgot. Közben én lesben állva, fegyverrel a kézben figyeltem, ahogy a kis jövevényünk, a csengőbetyár lassan besétál. Mikor eléggé beljebb jött, észrevett engem és azonnal, majdnem felnevetett. 

-Na Shin, ha lehet, mivel élve jöttem úgy is távoznék, tedd azt szépen le! Gondolom te is tudod, ha támadó lennék nem sétáltam volna csak úgy be egy nyitódó ajtóra, senki sem hülye, max te! -nézett rám, közben majdan a vér is megfagyott bennem az előbb...ne bazdmeg te kellettél, elég csak rád gondolni azt itt teremsz a másik lakásán. -rögtön elraktam a kezemben lévő dolgot, morcosan rápillantottam, csak egy hajszálnyin múlott, hogy ne csapjam meg....bár ha itt van...akkor nagy gondok lehetne...nem igen szokott a semmi miatt csak egy sörre átugrani...