Menedék | jeon jungkook ff. ✔

×6.×

JUNGKOOK POV.:

Hirtelen elböktem barátnőmet, majd egy szúró érzést éreztem mellkasomban, és minden elsötétült. Nem hallottam semmit, nem láttam semmit. Csak feketeség volt, és lepergett előttem az egész életem.

Egy kórházban tértem magamhoz. Nem tudtam mi történt, fogalmam sem volt mit keresek itt. Haza akartam menni. Mikor fel akartam ülni egy nagyon erős fájdalomra lettem figyelmes. Egy lőttseb volt a mellkasomban. Ez meg mégis hogy került ide?
A gondolataimat egy lány zavarta meg, Jina volt az.

- Drágam, jobban vagy?

‐ Hát... még mindig fáj, de mi történt?

‐ Apám meg akart engem ölni, viszont te elém álltál és így téged ért a golyó.

- Értem. És mióta vagyok itt?

- Három napja.

- Mii??? Három?

- Igen.

Úristen. Kemény három napig voltam kiütve. Ezért még az az idióta megfizet.

Sajnos vagy nem sajnos, a doki azt mondta bent kell még maradnom pár napot, aminek nem örültem. Így hogyan fogom megvédeni Jina-t az apjától?

- Nyugi, nem lesz bajom.

- Ne hazudj nekem kérlek. Tudod, hogy nem akarlak elveszíteni? - kérdeztem, mert tényleg nem akarkm őt elveszíteni.

- Persze, hogy tudom. Ezért is fogok hotelben aludni addig amíg ki nem engednek. Viszont apuval kell beszélnem. Muszáj vagyok vele beszélni.

- Biztos? Hisz látod mit tett. Ha nem ugrottam volna eléd, mára halott vagy.

- Igen, biztos.

- Legyél óvatos kérlek. - mondtam barátnőmnek.

Nagyon aggódtam miatta. Ha az a pszichopata, elmebeteg, pedofil állat hozzá mer nyúlni Jina-hoz megnyúzom!

- Az leszek. - mondta. - Szeretlek Kook.

- Én is szeretlek. - mondtam, majd megcsókoltam.

JINA POV.:

Ahogy elhagytam a korházat, azonnal hazamentem. Apához. Megszerettem volna vele ezt beszélni.

- Apa? Apa itthon vagy? - kérdeztem, de semmi válasz. Végül megéreztem egy kezet a derekamon.

- Nocsak, hazajöttél. - mondta apa.

- Igen, és beszélni szeretnék veled. - toltam el magamtól.

- Mit szólnál hozzá, ha a szobában beszélnénk meg. Mivel Jungkook korházban van nem tud minket megzavarni.

- Apa kérlek hadd abba ezt. A lányod vagyok!

- Na és? Amúgy is megkell büntetnem téged amiért megint Jungkook-kal voltál, tudod, hogy nem szeretem mikor vele vagy. - csapott fenekemre.

- Hadd abba, vagy fel fogunk Jungkook-kal jelenteni!

Na ezt nem kellett volna. Apám azonnal megfogta a karomat, és felvitt a szobába. Hiába ütögettem, vagy álltam meg, ő akkor sem engedett el.

- Fel akarsz jelenteni? Hát jó, csak előtte jól megduglak és utána mehetsz a rendőrségre, de sajnos nem hinne neked senki.

- Ezt kötvehiszem. Ugyanis én szemtanúja voltam annak, hogy meglőtted Jungkook-ot!

- Az csak egy baleset volt! És most feküdj le szépen az ágyra, mert ha nem apuci elfenekel.

Nem tehettem mást. Sajnos igaza volt. Nincs senki, aki megtudna menteni. Muszáj voltam azt csinálni, amit szeretne. Mert, ha nem teszem... nem is tudom melyikőnket öli meg hamarabb. Jungkook-ot, vagy engem.

‐ Úgy, ügyes kislány. Viszont mit is mondtál? Beszélni szeretnél velem? Jó beszélgessünk, csak közben mást is csinálunk. - nevette el magát perverzül.

‐ Figyelj apa, nem lehetne, hogy engem nem molesztálsz, hagyod, hogy Jungkook-kal együtt legyünk, és te keresel magadnak valakit?

- Tessék? Azt.. azt mondtad keressek magamnak valakit? És téged pedig hagyjalak békén, Jungkook-kal együtt?

- Igen.

- Hmm.. tudod mit? SOHA! Nem fogom ezt tenni vele! Én szeretem őt! És nem ezt érdemli! Nem.. ezt nem! - mondta apa, végül elsírta magát. Nem értettem, hogy most mi baja lehetett. Utoljára akkor viselkedett így, mikor anya.. Minél hamarabb el kellett innen mennem.

Mikor apa nem figyelt kisurrantam a szobából és a bejárati ajtóig megsem álltam. Szerencsére addig nem jutott, hogy a ruháim ne lennének rajtam, szóval azokkal nem kellett bajlódnom.

A korházig megsem álltam, féltem, mi van, ha apa észreveszi, hogy eltűntem. Utánam jönne, és akkor Jungkook-nak én nekem annyi. Jungkook-ot agyonverné, főleg most, hogy meglőtte, Jungkook gyenge, és sebezhető apám számára. Engem ezután hazavinne és addig dugna amíg lélegzem, és ezt bizony nem akarhatja senki.

Jungkook épp aludt, mikor be mentem hozzá. Iszonyatosan gyönyórű volt. A sőtétbarna haja, ahogy az arcába lógott. Mint egy igazi angyal. Viszont ez csak a látszat, ha jobban megismerjük, akkor egy igazi félisten.

Sajnos várnom kellett egy órát mire Jungkook felébredt, de megérte.

- Baba, hát te? Mit keresel itt? Nem apáddal akartál beszélni?

- Beszéltem vele.

- És történt valami? Mondd, hogy nem, mert ha igen megölöm azt a ráncosfaszú öreget!

- Nyugi, nem történt semmi. Vagyis, történt volna, de szerencsére mégsem. Valamiért apa bekattant, és sírni kezdett, én pedig kihasználtam az alkalmat és eljöttem onnan. Mondtam neki, ha nem hagyja abba feljelentsük őt.

- Hát én fel is fogom! Sőt, ha én nem vagyok, akkor te már halott vagy, ő pedig a sitten lenne. De semmi baj, így is úgy is ott fog kikötni.

- Szivem ez biztosan jó ötlet? Mármint, oké.. de ő mégis csak az apám.

Jungkook úgy nézett rám, mint valami idiótára.

- Igen, mégszép, hogy jó ötlet. Amint kijövök a kórházból megyek és feljelentem!

- De nem muszáj, figyelj. El is költözhetünk, ha gondolod. Apának is mondtam. Nem kell ezt csinálni. Ő talál magának valakit, minket pedig békén hagy, hogy nyugottan élhessünk együtt. - mondtam, majd eszembejutott valami. - Baszki!

- Mi a baj? - kérdezte Kook.

- Már tudom miért viselkedett úgy apa! Azt mondtam neki, hogy találjon magának valakit, minket meg hagyjon békén. És ekkor elkezdett sírni, és azt mondta "Nem fogom ezt tenni vele! Én szeretem őt! És nem ezt érdemli! Nem.. ezt nem!"

- Apád nem normális, ezt mindenki tudja.

- De vajon miért? Mi okozhatta ezt?

- Fogalmam nincs. Engem nem érdekel. Remélem minél hamarabb rácsok mögé kerül.

Muszáj voltam kideríteni, hogy apa miért mondta azt amit mondott, és miért akar engem annyira, mégis mit vagy kit lát bennem, hogy képes megdugni a saját lányát?