Menedék | jeon jungkook ff. ✔

×7.×

Muszáj voltam kideríteni, hogy apa miért mondta azt amit mondott, és miért akar engem annyira, mégis mit vagy kit lát bennem, hogy képes megdugni a saját lányát?

- Jungkook most mennem kell.

- De ugye nem vissza oda?

- Nem. Szállodába megyek.

- Rendben.

Mikor elindultam nagyon erősen elkezdtem gondolkodni azon, hogy mégis miért szeret apám ennyire dugni, miért utálja, ha Jungkook-kal vagyok, és miért mondja mindig azt, hogy én csak is az ővé vagyok... végül eszembejutott valaki. Anyám.

Anya kicsi koromban sajnos elhunyt. Kabé 8 éves lehettem. Valamin nagyon elkezdtek veszekedni, mire anya infarktust kapott és meghalt. Apát nagyon megviselte, napokig bezárkózott a szobába és nem mozdult ki onnan. Hiányzott neki anya, viszont egyetlen egy képet nem láttam róla a házban sehol, már el is felejtettem hogy néz ki.

Mikor a szállodához értem, kivettem egy szobát, majd felmentem a szobára. Gyönyörű volt, nem volt rendetlenség, tiszta volt minden, de sajnos nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert mikor leültem az ágyra gondolkodni kezdtem.

- Vajon miért akar ennyire az apám? Baszki gyerünk már!! Gonzolkozz Jina, gondolkozz. - mondtam magamnak. Majd eszembejutott. Holnap apám nem lesz otthon, mert munkába megy, ami azt jelenti, hogy holnap reggel azonnal elmegyek haza, és utána nézek, hogy hogyan nézett ki anya. Mert... mert mi van, ha ezért csinálja velem amit csinál, mert anyut lássa bennem?

*MÁSNAP*

Reggel, mikor felébredtem, felöltöztem és már mentem is. Minél hamarabb lezárom ezt, annál jobb.
A hazunkhoz érve vettem egy nagy levegőt, elfordítottam a kulcsot, lenyomtam a kilincset és bementem a házba. Mindent jól alaposan átnéztem, de nem találtam semmit, végül eszembejutott valami. Apám szekrénye. Nem voltam benne biztos, de mivel tudja oda soha nem néznék be magamtól biztosan oda tette el a régi képeket. És igen. Tudtam. Itt voltak egy dobozba. 'Seo'. Ez volt a doboz tetejére írva. Ez anyám neve volt, akkor mindenbizonnyal ebben a dobozban az ő képei voltak. Kinyitottam a dobozt és jól gondoltam. Az egész doboz csak anyám régi képeivel volt tele. Senki más nem volt benne, csak ő. Miért vannak itt ezek a képek? Miért nincsenek kitéve a falra, polcra és apám szobájába? De ami mégérdekesebb.. miért hasonlítok ennyire anyára? Majd hirtelen összeállt a kép.

Azonnal felpattantam, és már menni készültem Kookhoz, de apám megjelent.

- Mi az? Azt hitted munkában vagyok? Hát tévedtél. Csak elugrottam Jungkookhoz, meglátogattam őt. Remélem nem baj. Szegényke olyan kis védtelen volt, érdekesmódon most nem volt olyan nagy pofája.

- Mit csináltál vele?!

- Én ugyan semmit. Komolyan. Szeretném én bántani a kislányom barátját? Hm? - mondta apa mosolyogva.

- Te beteg vagy. Neked orvosra van szükséged.

- Neeem, én igenis jól vagyok, csak tudod, te nem úgy viselkedsz, ahogy azt szeretném. - simította végig kezét vállamon. - Annyira... gyönyörű vagy, olyan finom illatod van, hogy... ah. - szagolt bele hajamba - Menten beindultam Jina.

- Mennem kell. Bocs apa, de Jungkook már vár.

- Nem vár rád senki, és most szépen itt maradsz velem, és elbeszélgetünk egy kicsit. Oké?

- Apa, kérlek. Ne csináld ezt velem. - mondtam.

- Az én holmiaimban turkáltál, ez nem szép dolog. Úgyhogy muszáj leszek megint az erőszakhoz folyamodni, pedig nem akartam, nem akartalak bántani, csak beszélgetni szerettem volna veled, de megint átléptél egy határt Jina. Ez már az ötödik, és már nagyon kezdesz felbaszni.

- Apa én tényleg nem akarlak felhúzni, de muszáj tudnom, hogy mégis miért magadnak akarsz, miért erőszakolsz meg folyamatosan amikor kedved tartja, miért gyűlölöd Kook-ot, és miért nem nyitsz mások felé. Én csak ezekre vagyok kíváncsi, csak ezért jöttem ide, hogy megtudjam, hogy rájöjjek ezekre. Szóval, ha beszélgetni szeretnél, akkor itt vagyok. Beszélgessünk.

Apa csak nézett a semmibe, tíz percig csak nézte a padlót, mintha valami érdekes lenne rajta. Végül megszólalt.

- Jina.. én.. szerelmes vagyok beléd, és nem akarom, hogy másé legyél. Soha.

Mikor apa ezt kimondta nem tudtam hova nézzek, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Sokkot kaptam. Legszívesebben elszaladtam volna, de nem tehettem meg, nem tehtettem ezt vele. Igaz, sok olyan dolgot tett, amit nem tudok neki teljesen megbocsátani, de mélgis csak az apám.

- És ezért sem szeretem mikor Jungkook-kal vagy, egyszerűen irritál a jelenléte. Ahogy rád néz, hozzád szól, megérint... megtudnám ölni. - mondta, majd azonnal ökölbe szorította kezeit.

- De Jungkook mellett biztonságban érzem magam, ő nem erőszakol meg, nem bánik velem úgy, mint egy... - mondtam, de abbahagytam, mert apa rám nézett. - ..nem úgy bánik velem, ahogyan te. - mondtam ezt a verziót végül. Igazából azt akartam mondtani, hogy kurva, cseléd, ribanc, de inkább megválogattam a szavaimat, jobb a békesség.

- Tudom, és szerettem is volna ezen változtatni, de akárhényszor rád nézek anyád jut az eszembe, és... és nem tudom mit teszek.

- Apu el kell menned egy orvoshoz. Muszáj.

- Nem, én orvoshoz soha!

- Kérlek, tedd meg értem, anyáért. Szerinted hagyná, hogy ezt csináld? Nemhiszem. Ő is ezt szeretné. Neked segítségre van szükséged. - mondtam. - Mert, ha nem mész el, akkor elköltözöm. Jungkook-kal együtt.

Apa nem tudott mit tenni. Nem volt más választása, bele kellett neki ebbe egyezni, mert ha nem, akkor tudja mi lesz.

- Rendben, elmegyek orvoshoz.

- Köszönöm. - mondtam apának.

Miután apát otthon hagytam, úgy gondoltam egyedüllétre van szüksége, át kell gondolnia a dolgokat, addig én Jungkookhoz mentem, aki már jóállapotban volt.

- Sziaa. - csókoltam meg.

- Szia, nos? Van valami? - kérdezte.

- Ahh... van hát. Kiderült, hogy az apám belém van zúgva, vagyis inkább a kinézetembe.

- Mi? Mi van? Ezt nem értem. - nevette el magát kellemetlenül.

Ekkor elmeséltem neki mindent szóról szóra, amit apám mondott. És... ahogy figyeltem Jungkook-ot nem igazán tetszett neki, amit hall. De ez van, apám beteg, és segítségre van szüksége. Én pedig mellette leszek bármi is történjék.